Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-26 / 47. szám

Í939 FEBRUAR 26. VASARMAP Elég volt! Még mm is sűrűn étkeinek szerkesztő­ségünkbe panaszos levelek arról a külö­nös áradatról, ami elöntötte a Felvidék visszacsatolt területét ügynökök, hazaf- fitos házalók, etikaimi rigmus-regösök és háromszínű mázolok képében. Úgy meg­rohanták szűkebb szülőföldünket ezek az ügyesek, mint valami gyarmatot, ahol minden jó a benszülöttnek, amit eléje raknak. A legfurfimgosább jelszavakkal, kísértetiesen hangzó prédikációkkal, ma­gas ajánló levelekkel, aranyló pecsétek­kel, valódi, huszonkét próbás „irredenta“ föld-zacskóval rohanják meg örömükben & felszabadult testvéreket és mintha csak azt szeretnék velük megértetni, hogy a felszabadulás akkor válik tökéletessé, ha megveszik ezt a képet, azt a könyvet, vagy szobrocskát és megtanulják szórul- szóra a legnagyobb és „legmogyarabb“ nótát. Soha néni hallott és soha nem Olva­sott írócskák, költŐcskék siettek hanyai- homlok a Szűzi területre, learatni a babért, mniből — úgy látszik — az anyaország­ban izem termett számukra elegendő. Bizghiyára, olyan ostobának tartják a sze­gény felvidéki magyart, aki a húszéves rnbságban teljesen elfelejtett tájékozódni a legújabb magyar irodalom felől és így minden hazaffyas névben márkát sejt, minden betűtömegben remekművet lát. A minap Rozsnyón kísérelték rászedni a hiszékenynek gondolt magyarokat. Ez­úttal bizonyos mű-piktorok. A városka egyik hetilapjában Mánczos Károly alá­írásával nagy cikk jelentett be egy képző- művészeti tárlatot a „M. kir. Képzőművé- Szett Társulat“ főműtárosáHak, vitéz Vad- kerty Bélának rendezésében. Mánczos úr, a menedzser, nem mulasztotta cl a haza­fias indokot is felhozni a tárlat sikere érdekében és hogy még nagyobb legyen a learatandó babérerdő, denünciálni kezd a kis ravasz: azzal vádolja még a fű- vidéki magyar festőművészeket, hogy húsz éven át Prága szolgálatában festet­tek ... Mánczos Úr, meg a másik Vadkerty aljas űzőiméről most végre hivatott kéz rántotta te a leplet. Nyíresí-Tichy Kál­mán, a kiváló rozsnyói festőművész, akit éppen a minap választottak be a buda­pesti Nemzeti Szálán választmányi tag­jai közé, önérzetes hangú nyilatkozatában kijelenti, hogy a fentheVézctt képzőmű­vészeti társulat egyáltalán nem létezik és úgy a maga, mint, valamennyi volt szlo­vákiai magyar művészkartársa nevében erélyesen tiltakozik, hogy MáncZós úr őket a> prágai szolgálatba, Orientálja el. r 1 ">». leharapta volna a nyelvét — írja Nyiresi-Tichy —, semhogy ilyen váddal illessen kisebbségi magyar művészeket, akik a legsúlyosabb körülmények között őrizték mer) lelki függetlenségüket! Prá­gai sárral akart minket megdobálni, de reá hull vissza ez a jólismert üzleti fogas." Amint látjuk, a gyarmatot sejtő gyülevész had, már nem elégszik meg az agyoncsépelt nemzeti frázisokkal, dön­tőbb érveket sorakoztat fel dilettantlz masa mellett: ..hevesi szellemmel“ vá­dolja meg a felvidéki magyar művésze­ket... Vájjon miért választotta Mánczos út i s ezt a módott Félelemből! Ez a dilettáns társaság egyszerűen fél a vilá­gosságtól, fél a. közönség éber szemétől a, kritikusoktól és azoktól a művész- és kifltúr ember elit öl, akik húsz éven át a legnehezebb körühnéhyek, között igyekez­tek nevetni a magyar közönsen mű ízlését és óvták minden alacsony, dilettáns ter­méktől, ami a kisebbségi sorsnak mindig is a legnagyobb veszélye. Tiltakozunk. a dilettánsok, irodalmi rípókök Si Séfé-hada ellen, amely gyarmatot seit a visszacsa­tolt területben és tájékozatlannak, ostobá nak tartja a felszabadult lakosságot. Rozsnyó ugyancsak példát ad arra is, milyen szellemiséget kell átvennie, a Felvidéknek az anyaországtól. Nemrég rendezte jubilúris hangversenyét a Rozs­nyói Dalosegylet, amely ezúttal a magyar d alkuit úr a leglisztcletreméltóbh úttörői közé sorakozott fel. ünnepi műsorában megszólaltatta Kodály gyönyörű népi muzsikáját, előadta a nagy magyar zene- költő ,.H uszt“ című dalművét és ezzel bizonyságot tett ama, nemzeti és kultu­rális érdek mellett, hogy a dalos egyesü­leteknek, szakítaniok kell a régi édeskés, szentimentális és idegen ízű dalárda- stílussal, a germán városkákból impor­tált „Liviiértafcl-korszakhol‘% amely liosz- szú ideig ólomsúlyként, nehezedett az egész magyar dalkultúrára. Dicséret illeti a, Rozsnyói Dalosegyesület fáradhatatlan karmesterét és lelkes tágjáét, ezért, a szép példakövetésért. Dicséret és köszöntés a kis gömori magyar város felé, amely ime, mindkét esetben meg tudta különböztetni egymástól a jót és a rosszat, a magyart és esz idegen szellemet. így van ez, úgy érezzük nemcsak az irodalombon és mű­vészetben, hanem a politikában is... C—ss) 21 Ml KÉSZÜLI KÖNYV-KULTÚRA mm JI magyar szellemi vándorútja Az új magyar középiskolai tanterv az eddigi merev, idegen sémáktól eltérően, kétségkívül nagy haladást jelent a ma- gyarabb oktatás felé. Igen messze van még céljától, de jelenlegi formájában is már örvendetes törekvést látunk a ma­gyar lélekalakitás és a népi közösségtudat növeléso felé. Az új tanterv például a magyar nyelv és irodalom tanításában máris nagyabb szabadságot biztosit a tanárnak, mikor előírja, hogy a tanuló a magyar lélek irodalmi megnyilvánulá­sainak történeti folyamatát lássa maga előtt, és érezze büszkén, hogy irodalmunk fejlődésében a magyar lélek tevékenysége működik. „Nem múzeumi tárgyakat ren­dezgetünk tehát, hanem a változó és fej­lődő szellemi élettel ismerkedünk meg. Nézzenek tanítványaink a magyar régi­ségre úgy, — szól okosan a megreformált tanterv — ahogyan gyermekkori fényké­pünkre nézünk: más áz arc, mégis a miénk. Igyekezzünk legyőzni azt a szem­léletet, mely a régiségeket valami jóin­dulatú huni őrszem üvegén át nézi éa nem lát benne mást, csak ormótlan botorká- lást. A kínálkozó alkalmakat ragadjuk meg annak megérezteíésére, hogy mindén időben korszerű feladatai vannak a szel­lemnek, de a feladatok megoldásához mindig más-más eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésre.“ Szellemi küzdel­meinknek legláthatóbb jelképeiként a tanterv a nagy magyar írósorsokat ajánlja, Balnssát, Szenei Molnárt, Zrí­nyit, Mikest, Kazihczyt, Kölcseyt, Petőfit, Katonát, Aranyt és Ady Endrét, mint akikben leghívebben és legtisztábban tört fel a Magyar Lényeg. A tftntCrv új előírásának azonban a tankönyvek már nem tudnak tökéletesén megfelelrti, az irodalomtörténeti köny­vek még ma is inkább raktárai a meg­bízható adatoknak, évsZámnak, könyv­eimnek és neveknek, Hiányzik belőlük az egységes látomás, a történeti folya­mat egésze. Ezt a hiányt pótolja most, úgyszólván mindén évszám nélkül, egy debreceni tanár, Juhász Géza irodalom- történetíró pompás kísérleti könyve: „A magyar szellem vándorútja.“ Diákoknak készült „segédkönyv“, de a tanárok is forgathatják és bátorságot, példát vehet­nének ők is debreceni kollégájuktól, akit diákjainak érdeklődése, friss szeme csá­bított erre a tanulságos pedagógiai kí­Régi és új magyar szerelmes levelek gyűjteménye. Az idő — 1528—1938. —, amit átfog a gyűjtemény összeállítója, Bisztrói Farkas Ferenc, csak a nyelvet, az íróeszközt és a közlekedési módot változtatta meg, a lényeg, a szerelmes szív csengése ugyanaz maradt. Thurzó György uram pergamentieveiére alul odaírja: „Az Nagyságos Czobór Erzsé­bet asszonynak, énnekem szerelmes lö! kömnek és édes mátkámnak adassák ke­zébe“, bent a levél szövegében külön is bizonyságot lesz „éltéig való“' szereimé ről: „írtam Bitókon az ért szerelmes szí vemnek Czobor Erzsébetről való gondo­lataimban,“ Négyszáz év óta a hang nem változott, (csak a lúdtoilnt váltotta fel a töltőtoll, vagy uz írógép) Barkóczy Krisztina asszony finom visszavágása sem, mikor értesül az ő kedves édes urá­nak a íne-ssZi távolban folyó vidám mu­latozásától: „Értem édes szivem kegyel­med leveléből, hogy micsoda szállása va­gyon s dámák is bűvöli vannak. Én pedig azt bánom, hogy az cavallérok igen erre járnak s néha udvaroskodnak is.“ Lud- tollal írták és porzóval szárrították haj­dan a levelet, de a szív érzelmei egy forma hévvel sütöttek át a pergamenen. Csokonai Vitéz Mihály búcsúlevelét már lovas postakocsik vitték lábához: „szép városbeli Professzorné lettél volna, én pedig legboldogabb teremtés te általad“. És levele végére mintegy utolsó remény­kedéssel oda jegyzi büszkén: Professzor Csokonai. Tudjuk, ez sem használt... Szendrey Júlia szépen kicirkalmazótt le­velét már borítékban küldi Petőfinek. Es megrendülve olvassuk a költőnek 1819 július 22-én, Marosvásárhelyt feleségé­hez írott utolsó levelét: „. . . a sírig és a síron túl örökké hűséges férjed Sándor“. Vasút Viszi Jászai Mari leve.lét szegény Reviczky Gyulához. Megjelenik már a távirat is, Ady pedig pncumatique-en levelez Páriában Lédával, Kosztolányi és Karinthy „szerelmes“ leveleivel az író­gép, a telefon és a rádió konkurrál. És szerelmes üzeneteket olvashatunk a napi­lapok apróhirdetései között is. A szere­lem tehát évezredek óta ugyanazt dik­tálja. Ha vele mérjük a századokat — sérletre. Vitatható ugyan a Vándorút fejlődéskerete, egyéni korsaakbeosztása és egyes fejezetei, hibának tartjuk, hogy a XVI. és XVII. század hősi évtizedeire nem terjed ki részletesebben, mindez azonban könnyen kiküszöbölhető égy kö­vetkező, átdolgozott kiadásban. Mert Ju­hász Géza kitünőeu meg tudná írni ép­pen e kis könyv szempontjaival a bővebb irodalomtörténetet, a várva-várt nagy Vándorúiét, amely teljes méreteiben mu­tatná meg a magyar lényeg évezredes fejlődését. A Vándor a népköltészet kin­cseivel kezdte meg útját, aztán magyarul századokig nincs kinek írnia, de a Halotti Beszéd táján egyszerre mérföldlépő csiz­mákban kezd haladni, a művészi kifeje­zés korába ér, ahol elsajátítja a világ­irodalmi nagy műfajok kezelési titkait, A hosszú vándorút végül is hazaVezet, a vándor megtalálja saját hangját* Pe­tőfiben a magyar lélek lapangó erői, a népdalok ősi ízei törnek fel diadalmasan, A Vándor már egyszerre népi és klasz- szikus, teljesen magyar. Az önállóság állandó marad. Petőfi, nemzedéke óta —■ írja Juhász —, minden magyar írónak magyar lángelmék a főösztönzői, nem külföldiek. A könyvnek legszebb részeit érdemes külön is megemlíteni: A felvilágosodás magyar talaja, Debrecen, Fazekas Mi­hály. Polgár, Csokonai, Katona József Tragédiája, Berzsenyi és a romantikus mcghasonlás, a Magyar Világkép, Eöt­vös, Kossuth, Petőfi, Arany: a magyar klasszicizmus tetőfoka, A magyar sors tükre, Vajda János, Lajos, A legújabb irodalmat is sikerült képekben mutatja be. Az egyes fejezetek bizony nem egyez­nek meg a hivatalos felfogással, de, amint a szerző mondja: két köztudat van, a tanároké és az íróké. Ahol eltér a kettő, Juhász, nagyon helyesen, az írókét választotta. A Vándorút igaz val­lomással zárul: Irodalómtbrtériettanítá- sunlinák van egy örök feladata: a, ma­gyar lényeg tudatosítása. Minden kor ad ehhez valami időszerű tennivalót is, Ami ma. a legsürgetőbb, az is tégcsrégl mondanivalója költőinknek: a magyar népmiliiólt lét jogának hangsúlyozása .., Ügy érezzük, Juhász Géza könyve, mint újabb írói nemzedékünk több más tevé­kenysége is, az ígéret földjéhez közelíti a Vándöft.,. V. L, mondja a gyűjtemény bevezetőjében Illyés Gyula —az idő nem változik, min­dig ugyanaz, van tehát öröklét... — A legszebb magyar könyvek fegyikó ez a gyönyörű gyűjtemény (Hungária-kiadó), minden levél szövegét egykorú motívu­mokkal díszítették fametszetekben (Knza György és Társa), Halmon-Knér György művészi irányítása mellett. A tanári rend szomorú szociális helyzeté­ről olvastunk figyelemreméltó tanulmá­nyokat a Magyar Szemlében. A tanárság még ma sem tud magához és társadalmi helyzetéhez méltó élvlet élni, nemzelne- Velő feladatait nem képes teljesíteni oly mértékben, ahogy azt megköveteli, a mai súlyos idők parancsa. A társadalmi köz­felfogás idegenkedéssel, lekicsinyléssel, gyakran megvetöleg kezeli a tanár nehéz munkájút, így alig van tekintélye a köz­életben, jóllehet a mai, tanárság része komolyan felkészült, széles látókörű, kül­földi collégiumokat tanult és mélyen szo­ciális érzésű ember. Ahhoz, hogy a tár­sadalomnak eddigi kedvezőtlen közfelfo­gása a tanársággal szemben megváltoz­zék, több feltételt kell előbb kielégíteni. „Ezeknek a feltételeknek egyike — írja Makay Gusztáv a Magyar Szemle feb­ruári, számában — a lehetőség szerinti nagyobb anyagi megbecsülés, hogy a ta­nárság társadalmilag is szintén tart­hassa magát és lelki, energiáját a nyo­masztó anyagi gondoktól felszabadulva a társadalmi és nemzeti célkitűzések szolgálatába állíthassa. Kétségtelen, hogy a tanárság társadalmi hanyatlásának egyik fontos oka éppen az volt, hogy anyagilag nem bírta biztosítani a, hív,* fásához és magához méltó társadalmi életet. Franciaországban például, ahol a tanárok anyagi helyzete köztudomá­súan igen jó, a tanárság egyike a társa­dalom vezető és legbecsültebb elemeinek“. Most, mikor a magyar társadalom, ha a jelek nem csalnak és az ellenerők nem gátolják el, egészséges reformok előtt áll, — múlhatatlan megoldást követel a tanári rend nyomasztó szociális helyzete. ILLYÉS GYULÁnak nemsokára új verskötete jelenik meg „Éjszakák“ cómmel. A „Puszták nepe", „Magyarok“ és a „Kend a romokban“ könyvek kitűnő szerzője ma már a legelsők közt van és minden újabb müve csupa megle­petés komoly irodalmi és politikai esemény. Igen, politikai is, de a mai divatos jobboldal és baloldal múló marakodásaitól függetlenül, mélyen a magyar lét örök politikumában, akár Móricz Zsigmond, vagy Szabó Dezső ... * TAMÁSI AfiON „Énekes madár“ című szín­darabját rövid időn belül Rómában is bemutat­ják. A fordítás munkáját W 1 d m a r sájtöatlasó végezte. Tamási különben erdélyi barangolásai­ról ir könyvet „Szülőfölde in“ ciitttncl. Életének és erdélyi élményeinek, az erdélyi fáj­nak és szellemnek regényé, amelyből inegka- póán bontakozik ki az író portréja és a teremtő szellem számos érdekes műhelytitka. Egy szü­lőföldjét és népét rajongva, dé okosan szerető fró szép híradásának, mély vallomásának ké­szül ez a könyv. * SCHÖPFLIN ALAÜÄR hosszú Idő ntán újra regénnyel lép az olvasó elé. „Vihar az akvá­riumban“ címmel izgatóan érdekes és minden izében modern regényt irt, egy pestvidéki pen­zió látszólag köznapi s érdektelen lakóinak éle­téi tárja fel benne, a mai magyar középosztály legbensőbb problémáival. * SZOMIJATHY VIKTOR most fejezte be „Ke- szőce útnak indul“ című humoros ifjúsági regé­nyét, egy vidám magyar ifjú középeurópai ka­landozását írta meg benne. A közeli napokban jelenik meg a pozsonyi Tátra-váilalat, kiadásá­ban „Elesni nem szabad" című szlovákiai tár­gyú regénye. A kézirat még a visszacsatolás előtt került az eperjesi nyomdába, így Szom- bathy könyve Időrendben az utolsó szlovákiai magyar könyv, amely a visszacsatolás előtt ké­szült. Legújabb munkáján, a visszacsatolás előtti utolsó hat hónap regényes történetén most dolgozik. ♦ ERDEI FERENC, aki legutóbbi könyvében, a Parasztok-lmn megdöbbentő őszinte vallonsást tett a fajtája sorsáról és többi európai sorstár­sai között a legkritikusabb pftrasztflpust, a ma­gyar parasztot figyelte meg, most készülő mun­kájában („A magyar város“) a legsajátosabb magyar város alkat fejlődését, lehetőségeit vizs­gálja. Már a „Fntühumok"-baii is foglalkozott ezzel a problémával, a könyv „Három város“ című Fejezetében, ahol Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd példáján mutatja be a sajátos magyar mezővárost, mint a magyar társadalomnak er­jesztő gócát és fejlődésképes településformáját. ♦ VÉCSEY ZOLTÁN, a második kiadást meg­árt „Siró Város“ szerzője most egyszerre pár­huzamosan két njabb könyvén dolgozik. Meg­írja a Felvidék rendkívül színes, eleven iro­daimi és történelmi geográfiáját, amely mű­faj eddig teljesen hiányzott a rhagyar i.oda- lomből, (Különösen a franciák mesterek eb­ben.) Másik könyvében Véesey Zoltán érdekes, eredt! miniatűr-portrékat készít Kassa nagy polgárairól és katonáiról. Ugyancsak hosszabb tanulmányt fejezett be báró Wesselényi Miklós budai fogságáról, eddig ismeretlen kútfők alapján. * „ERDÉLYI ENCIKLOPÉDIA“ néven új köuyvkiad jvállalatot alakítottak az erdélyi fiatal írók. Az írók, akik megalkották, a mü­vek nyomtatási költségét maguk fedezik. A vállálkózás tehát nem üzleti jellegű, ami azt jelenti, hogy írók állanak mögötte és egyedüli szempontúik, hogy könyveik tiszta irodaimat, jó olvasmányt és igaz emberi magatartást tar­talmazzanak. Az „Erdélyi Enciklopédia“ első kiadványaként Í1 a 1 o g b Edgár: íratlan tör­ténelem círtiíi könyvé jelent meg. A Felvidék­ről elszármazott jólismert író különböző tanul­mányait gyűjtötte össze első könyvében. A kö­vetkező kiadvány Szenilér Ferenc „Morbus mlnóritátis“ oítnű könyve lesz. Továbbiak kö­zött S z é n é z é 1 László, Nagy Tstvfln. n ö- * 0 d I György, Szabód] László és V á ui- s z e r Géza művel szerepelnek. * JANKOVICH FERENC nemrégiben tűnt fel a „Kenyérszegés“ és „Barangoló“ című verskö­teteivel, valamint néhány, a Kelet Népé-ben megjelent tanulmányával, (Kölcsey, Zrínyi példája, Élő halál) és lógni óbb megkapta a Kbiímgarten-dijat; — kortársai között egész sa­játos helyet vívott ki magának. Az új írói nem­zedék rokonszenves, kiváló tehetségű költője közélesen újább verskötettel jelentkezik, címe: „Szántód partján". Magam felől kegyelmeteknek az tekéi- letes igazsággal írom, hogyha lehetné vé­remmel is mcgollanátn ezt n szegény hátramaradt Magyarországi UszögőcSké- nek Újonnan fellobbant lángját, mely ha tovább terjed, elolthatatlan leszen, és minden idegen országokban levő hadakat erre a pusztult hazára vonzunk, kit az Ur Isten távoztasson. Mert úgy tetszik, hogy mint a küszöb és ajtó között levő ujj, úgy vagyunk, ml az hatalmas csá­szárok között, és mind általamtól, s mind etlenségtill romlanunk kell, ha békesség­ben nem maradunk. (Pázmány Péter, 1606.) ADRSSÉK A LEVÉL...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom