Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-12 / 9. szám

1939 JANUÁR 12. CSÜTÖRTÖK TEIÁJIDE'Kl j/^öVARHIRMß Spanyol harcok (sp) Annyira elfoglalnak egyéni kö- sépeurópai gondjaink és ellentéteink, hogy nem érünk rá a közvetlen látha­tárunkon túl történő dolgokkal fog­lalkozni, pedig nyilvánvaló, hogy a nagy európai erőjáték nem szűnt meg döntő hatást gyakorolni sorsunkra. Az egyre irtózatosabban dühöngő spanyol polgárháború eseményei például szo­ros kapcsolatban állnak Chamberlain angol miniszterelnök római útjával, s rajta keresztül az egész európai sors alakításával. Egy évvel ezelőtt és ré­gebben, éppen nálunk a régebbi Dél- Szloivákiában egyenesen túlzó áprólé- kossággal figyeltük a spanyol véreng­zés változásait. A lapok meglepő bőbe­szédűséggel foglalkoztak vele, a sötét emélkű ostraui „Magyar Nap“ vagy a „Magyar Újság“ szinte külön spanyol számokat adott ki és bélpolitikai tőkét igyekezett kovácsolni a félremagyará­zott spanyol ügyekből. Akkor közvet­lenebbül éreztük a spanyol polgárhá­ború életünkbe vágó jelentőségét, — időközben olyan események játszódtak le nálunk, hogy Franco és ellenlába­sainak problémája alaposan háttérbe szorult. Most ismét megjelent a nagypoli­tika láthatárán a spanyol kérdés. El­sősorban Franco katalóniai téli offen- zivája miatt, amely három hét alatt jelentős területet foglalt el, áttörte a legerősebb köztársasági erőgyűrűt, s ha lassabban és akadozóbban is indult el, mint a tavalyi tavaszi katalóniai offenziva, első eredményével mégis öt­ven kilométerrel közelebb vitte Franco hadait a front legnagyobb részén Bar­celonához. Az ofíenziva célja nem az volt, hogy egyetlen irammal legázolja a kormánysereget. Ilyesmi a kiépített modern erődviszonyok között elképzel­hetetlen, s már magában véve az is csodával határos és Franco katonai fölényének bizonyítéka, hogy á kor­mány páncélerődei egymás után hó­dolnak meg a nemzetieknek s a spa­nyol szabadsághősök a Maginot- vagy a Sigfried-vonalhoz hasonló erődöve- ket foglalnak el. Német és francia ka­tonai szakértők máris egy új elv stra­tégiai bizonyítékának tekintik Franco előnyomulását: annak, hogy a hadá- ■szat Spanyolországban kétéves keser­ves és veszteségteljes gyakorlat után megtalálta a modern betónvédelmi vo­nalak elleni támadási rendszer metó­dusát. Francoék az erődök körülkerí­tésével és az árkoly egy szűk helyen való szinte rejtett áttörésével, az erőd- yönal hátulról való megtámadásával meglepő sikerrel alkalmazott új táma­dási módszert találtak ki, amely „nagy szerepet fog játszani a legközelebbi komoly háborúban is az erődvonalak elleni harcokban“ — állapítják meg az európai katonai szakértők. A nemzetiek előnyomulása lassú, de málasztó. Ha az offenziva meg is áll, néhány hét múlva eljön a második lö­kés, tavasszal a harmadik, azután a negyedik, s a tenger nincs messze már Franco vonalaitól, a kormányerődök pedig egyre gyengébbekké és heve- nyészettebbekké válnak. Katalónia la­kossága éhezik. A hadiszer és az em­beranyag gyérül, a külföldi segítség az időközben bekövetkezett európai pálfordulás következtében jelentékte­lenné vált. Franco országrészének na­gyobb gazdagsága most már érezteti fölényét, hiszen Franconak ma 800.000 jól felfegyverezett és kiképzett kato­nája van, csaknem egy harmada an­nak, amennyi Katalónia egész lakos­sága, beleértve az asszonyokat és a gyermekeket. Nyolc hónapig készültek a nemzetiek erre az offenzivára, amely­ről Franco azt mondotta: hónapokig fog tartani, anélkül, hogy időt en­gedne a kormánycsapatoknak az új erőgyűjtésre. Egymásután avatkoznak a harcba az új és a friss nemzeti had­osztályok, míg a kormány már gyer­mekekkel pótolja a 80.000 főnyi eddigi veszteségét. Barcelona pedig éhezik, s az ellátási krízis csak tavasszal fog kiteljesedni, amikor elfogynak a kész­letek s amikorra Franco egy új két­százezer főnyi pihent hadsereggel a legnagyobb rohamot tervezi. Felmerül a kérdés, miért kezdte meg a nemzeti véres offenzivaját a legked­vezőtlenebb időjárási viszonyok között, a tél elején. A válasz egyszerű. Amint megtudta, hogy Chamberlain január közepén Rómában lesz, támadnia kel­lett, hogy fölényének megmutatásával kedvező tárgyalási pozícióba hozhassa nag5r partnerét, Olaszországot. Rómá­ban Chamberlain és Mussolini első­sorban a spanyol kérdésről tárgyal. A duce előre tudta, hogy sok mindent el­érhet az angol miniszterelnöknél, ha teljesíteni tudja Chamberlain Spanyol- országra vonatkozó kívánságait. Nos a nagy offenziva első sikerei után tel­jesíteni tudja: visszavonhatja az utolsó olasz csapatokat is a spanyol harctér­ről és meggyőzheti az angolokat Franco fölényéről. Számításait csak az húzná keresztül, ha a köztársaság' >k Chamberlain elutazása után aratná­nak valahogy nagyobb győzelmet a katalán fronton. Ilyesmi az elmúlt há­rom év alatt már előfordult, most azonban nem látszik valószínűnek. Chamberlain bizonyára elfogadja a dúcénak Spanyolországra vonatkozó ér­velését — szívesen teszi ezt — tudomá­sul veszi az olaszok kivonulását az ibériai félszigettről s ilyen értelemben köt megállapodást Mussolinival. Közép-Európa szempontjából sem maradhat közömbös, ha egyrészt Franco győz, másrészt Anglia és Olaszország az események hatása alatt s a „befejezett tényeket“ bekalkulálva végérvényesen megegyezik egymással. Ez a helyzet hatalmas méretekben újra megerősíti a tengely befolyását Euró­pában, s — ami magyar szempontból a legfontosabb — Olaszország pozícióját a tengelyen belül. A német-olasz blokk a spanyol-portugál nemzeti erő bekap­csolásával újabb 32 milliós, fontos föld­rajzi pozícióban lévő szövetséges or­szágra tesz szert, mert ha a diadalmas Franco Spanyolországa átmenetileg gyenge is lesz, bizonyosra vehető, hogy a hároméves pompás katonai nevelé­sen átesett és bámulatos katonai és szervezési erényeket mutató megújho- dott ország nem lesz többé az az elha­nyagolható mennyiség, ami a polgár- háború előtt volt. Franciaország háta mögött új katonanemzet keletkezett német-olasz hatás alatt, új nagyhata­lom, új nemzeti erényekben és ambí­ciókban izzó fiatal nép, s hogy mit je­lent egy ilyen átalakulás dinamizmusa Európában, azt több példán láthattuk az elmúlt években. Ezenkívül Franco győzelmével Anglia és Olaszország is végleg közel kerül egymáshoz, Itália a déli vizeken felszabadul egy kellemet­len lidércnyomás alól, háta biztosítva lesz, a figyelmét és erejét az eddigiek­nél nagyobb, méretekben szentelheti egyéb problémái és középeurópai pozí­ciója kiépítésének. Franco győzelme egyszóval elsőrangú jelentőségű volna, a tengely politikájának megerősödésére s újabb évekre biztosítaná a közép­európai alakulat kontinentális fölé­nyét. Internálást eljárás 36valutázó bu kereskedő, iőzsáés, bankár, ügynök és bizományos elten Két nő is van közöttük — Az ügyészség hivatalos közlése Baróthy Pál királyi ügyész, a buda­pesti királyi ügyészség elnöke, ma dél­előtt a sajtó ré-zcre a következő hiva­talos közlést adta ki: r-r- A budapesti királyi ügyészség va­lutaosztálya a mellé beosztott m. kir rendőrség jelentései alapján, miután többen — különösen tőzsdések — részben az ellenük indított bűnvádi eljárások után is tovább folytatják fizetési eszkö­zökkel való visszaélési bűncselekmények elkövetését, a hosszabb időn át tartott megfigyelések és beszerzett adatok alap­ján harminchat budapesti lakost az internálást eljárás lefolytatása céljából a budapesti magyar királyi rendőrség tőkapitányságának, mint elsőfokú rend­őrhatóságának átadott, mely hatóság az eljárás lefolytatása után meg fogja hozni határozatát. A harminchat szóbanforgé egyén a következő: 1 .Markstein Miksa nyitrai szül. ötéves izr. tőzsdebizonyányos, 2. Ravasz Ottó mosóéi szül. 46 éves izr. értékpapírkeres­kedő, 3. Nissel Piroska kiskunfélegy- házai szül. 34 éves izr. kóseréttercm vezetője, 4. Goldberger Lajos olaszliszkai szül. 53 éves izr. kereskedő, 5. Grünblatt Ferenc Mátyás budapesti szül. 34 éves izr. ügynök, 6. Adler Imre budapesti szül. 48 éves izr. tőzsdeügynök, 7. Nissel Dóra makói szül. 35 éves izr. kóserétterem tulajdonosnője, 8. Bauer István dr. buda- l>csti szül. 41 éves izr. állásnélküli magántisztviselő, 9. Illér Ernő buda­pesti szül. 45 éves izr. ügynök, 10. Karniol Gyula tarcali szül. 29 éves izr. volt bor- kereskedő, 11. Gerencsér (Gutman) Ar­nold Sándor budapesti szül. 54 éves izr. bankbizományos, 12. Endrődi Jenő dr. budapesti szül. 48 éves izr. értékpapír- kereskedő, 13. Vértes Henrik szeghalmi szül. 38 éves izr. tőzsdeügynök, 14. Szé­kely Szilárd László sümegi szül. 41 éves izr. értékpapírkereskedő, 15. Leipniker Bernát budapesti szül. 54 éves izr. érték papírkereskedő, 16. Schück Imre salgó­tarjáni szül. 38 éves izr. gabonabizomá­nyos, 17. Präger Zsigmond budapesti szül. 70 éves izr. tőzsdebizományos, 18. Fenyő (Friedmann) Ernő bicskei szül. 48 éves izr. értékpapírkereskedő, 19. Kál noki Károly budapesti szül. 54 éves izr. tőzsdeügynök, 20. Berger Sándor lugosi szül. 53 éves izr. nyomda tulajdonos 21. Horti József ceglédi szül. 52 éves izr. gabonabizományos, 22. Laczkó (Löwy) Mihály maroscsúcsi szül. 43 éves izr. mezőgazd. és olaj keresk. rt. igazgatója, 23. Babos (Breuer) Jenő pozsonyi szül. 47, éves .izr* tőzsdeügynök, 24. Mestitz Lajos budapesti szül. 41 éves izr. tőzsde­bizományos, 25. Szirmai Náthán Ignác ma- rofcszentmihályi szül. 57 éves izr. tőzsde­bizományos és pénzügynök, 26. Neufeld Gyula kalocsai szül. 62 éves izr. tőzsde ügynök, 27. Kovács Emil budapesti szül. 37 éves izr. bankár, 28. Schatz Jenő sze­gedi szül. 66 éves izr. bankár, 29. Sándor Ferenc budapesti szül. 59 éves izr. ban­kár, 30. Vermes Márton dr. bősházai szül. 47 éves izr. értékpapírkereskedő, 31. Sán­dor Sándor budapesti szül. 51 éves izr. bankár, 32. Mestitz Pál budapesti szül. 39 éves izr. tőzsdebizományos, 33. ifjúbbik TVetsz Ferenc budapesti szül. 49 éves izr. tőzsdeügynök, 34. Bieter Antal budapesti szül. 50 éves izr. értékpapírkereskedő, 35. Radó Miklós budapesti szül. 46 éves izr. tőzsdebizományos és végül 36. Katz Izsák faluszlatinai szül. 51 éves izr. ügy- | nők. Mussolini mtmmmm imrédy Bélának ajándékozta Andreas Pannonius n I,,, W IIHII11 < KWH« magyar humanista nagyértékű kódexét A Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya most tartott ülésén Huszti Jó­zsef dr. levelező tag ismertette Andreas Pannoniusnak eddig ismeretlen és ki­adatlan munkáját, amelyet a jeles ma gyár humanista, Hunyadi János volt ka tonája, később Karthauzi szerzetes 1505 ben — már nyolcvanadik életévén túl — valamelyik északolasz kolostorban írt az Énekek énekének allegorikus értelméről. Andreas Pannoniusnak ezt a művét egyetlen kéziratos példányban a délolasz Vibo Valenzia-ban, a Capialbi grófok családi könyvtárában őrizték, s hosszú ideig hozzáférhetetlen volt a magyar tu­dományos kutatás számára. Legutóbb a család nemes nagylelkűséggel uemcsak a kódex szövegének lemásolását engedte meg, hanem magát a kódexet is — bizo­nyára előre sejtve további sorsát — Mus­solini miniszterelnöknek ajándékozta, aki a múlt év nyarán vitéz Imrédy Béla ma gyár miniszterelnök látogatása alkalmá­val Ciano gróf útján tovább ajándékozta a. magyar miniszterelnöknek. Vitéz Im­rédy Béla miniszterelnök a kódexet nagy értékére való’tekintettel a Magyar Nem zeti Múzeum kézirattárában örök letét ként helyeztette el. Rendkívüli érdekes előadásának to vábbi részében Huszti professzor -ismer tette Andreas Pannonius életét és mun­kásságát, az új kódex megtalálásának körülményeit, a szöveg megszerzésére irányuló törekvéseket, s a felfedezésnek tudományos szempontból való fontossá­gát. Kiemelte, hogy a magyar miniszter elnök számára való adományozás ténye is tanúskodik a Dúcénak és az olasz nép­nek a magyarság irányában mindig meg­nyilatkozó szeretetéről és nagyrabecsülé­séről. Az előadást a megjelent előkelő és nagyszámú közönség nagy figyelemmel hallgatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom