Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
1939 JANUAR 8. VASÄRNAP TEHJiDEla •-Mm&AR-HIRJAR 19 A szlovákiai Felvidéken Irta: Borsodg István Felvidéknek nevezzük most már két hónapja bevett szokás szerint azt a magyarlakta földcsíkot, amit a bécsi döntés visszaadott Magyarországnak, így születik a földrajzi terminológia a háborúutáni világ határváltoztatásai nyomán: tizennyolc után a Csallóköz alföldi tájaira szállt alá a Felvidék fogalma, harmincnyolcban az igazi Felvidék első hegyláncaihoz felnyomult magyar határ alatt elterülő földet keresztelte el a mindennapi szójárás Felvidéknek. Határok születnek, határok tűnnek el a régi Észak-Magyarország földjén, nevek jönnek, nevek mennek, volt Szl/ovenszkó, lett Szlovákia, van már Felvidéke is a megnagyobbodott Magyarországnak, de bármilyen szavak és nevek keringenek is hazánk északi tájai fölött, Felvidéknek mégis csak az számíthat igazán, ami Felvidék volt, s ami Felvidék ma is: a Kárpátok magas bércei alatt keletre-nyu- gatra elterülő hegyek és völgyek világa. Talán elmúlt ma már ezt a valódi Felvidéket túlnyomó többségben lakó szlovákság ideges érzékenysége is,, ma már talán a felvidéki szlovákság sem tiltakozik ellene, ha a magyar nyelv hagyománya szerint Felvidéknek emlegetjük az északi hegyvidék országát, amelyet a politika nyelvén a magyarok is Szlovákiának ismernek és neveznek. Nem irredentizmus beszél be lőlünk, amikor ragaszkodásunkat fejezzük ki a Felvidék eredeti fogalmához, csak meg akarjuk őrizni a föld magyar nevét, mert semmi okunk sincs reá, hogy töröljünk szótárunkból neve két, amelyeken semmi sem múlik, ha különben békességben és megértésben élünk a felvidéki földön Szlovákiát alapító szlovák nemzettel. Ezzel nem csorbítjuk meg a szlovákság állam- politikai jogait. Mert ha elmehetünk a német-ausztriai Tirol hegyei közé, miért ne kereshetnénk föl a szlovákiai Felvidék ismerős völgyeit is, miért legyen csak Rozsnyó, vagy Kassa felvidéki város miért ne legyen az Eperjes is, Lőcse, vagy Körmöcbánya, viszont egészen fölösleges és téves, hogy Dunaszerdahely vagy Érsekújvár a Felvidék földrajzi fogalmával társuljon a magyar gondolkodásban. Így hát szabadjon azt mondani, hogy felvidéki szülővárosunkat látogattuk meg karácsonykor: Eperjest, a sárosi dombok és ősi várhegyek közt, a kedves kisvárost, amelyről ősz óta egyre több szó esik és úgy emlegetik, mint a jövő nagyvárosát, Keletszlovákia metropolisát, Kassa utódját, ahol nemsokára az új életlehetőségek fognak csodákat művelni... Ha így lesz, bizony ráfér majd egy kis föllendülés a kis Eperjesre, mert ez a város megérdemli, hogy a gyorsabb ütemű fejlődés útjára lépjen. A tizen- nyolcas államfordulat óta Eperjesről mindig csak elvittek valamit, hivatalokat, iskolákat, de helyébe semmi se került. A csehszlovák várospolitika a magyar térbe előnyúló városokat részesítette előnyben, s miközben Pozsony, Kassa, Ungvár évről-évre növekedtek, gyarapodtak, addig az igazi szlovák városok, amelyek minden idegszálukkal benne voltak a szlovák vidékben, alig fejlődtek húsz év alatt. A vérbeli szlovák városok, Túrócszent- márton, Liptószentmiklós, Rózsahegy voltak a régi városfejlesztő csehszlovák rezsim legmostohább gyermekei. Tán Besztercebánya már kegyeltebbnek számított, de mégis hol maradt ez a szlovák környezetben csinosodó város is a magyar Kassa, vagy Ungvár tempójától. A • sok hátsó gondolattal, politikai számítással, mesterségesen csehszlovákká fejlesztett városok a bécsi döntéssel visszakerültek Magyar- országhoz, bizony, ma sok józan szlovák véleménye szerint jobb lett volna a szlovák élettérben fekvő városokat is tápolni, nem lenne ma annyi gondja az új Szlovákiának, hogy hol helyezze el hivatalait és embereit. Az új tervek már készülnek, Szlovákia városai új fejlődő korszak előtt állnak s hogy ez lesz az egészséges szlovák városi fejlődés útja, ezzel ma már mindenki tisztában van. Do egyelőre a múlt te fedései nehezítik meg a szlovák városok életét: nincs elég ház, nincs elég középület, a menekült cseh tisztviselőcsaládok lepték el a városokat, hivatal hivatal hátán tolong a régi szűk épületekben, amelyek még a régi szül »egeknek sem feleltek meg. Dehát hiába volt a kilincselés a prágai minisztériumokban, mialatt Kassán egymásután épültek a szebbncl-szebb paloták, Eperjesen egyetlen régi középületet sem sikerült újjal kicserélni. Egyelőre Eperjesen sem nőnek ki a öldből a várva-várt paloták. Csak a lokálpatrióták fantáziája képzeli el az új városnegyedeket, a nagyvárosi életet, amit az eperjesiek mindig kicsit irigyeltek a kassaiaktól... Tavasszal, majd tavasszal — rebesgetik az eperjesi jövő optimistái, de egyelőre óriási a lakáshiány, egymás hegyén-hátán telelnek a családok és a vendéglőkben kávéházakban nem lehet asztalt kapni. A sorozatos kisebb-nagyobb kényelmetlenségért némi kárpótlást nyújt az átmeneti konjunktúra, csakhogy a tízezres tömeggel egyik napról a másikra megszaporodott városnak nemcsak forgalmat, hanem gondot is jelent a jövő! Ma még senki sem tudja, milyen lesz a megnagyobbodott Eperjes szerepe Szlovákiában. Hivatalokért folyik a harc és elszorul az eperjesiek szíve, amikor látják, hogy a Kassáról sebtiben átrándult intézmények továbbállnak és másutt keresnek letelepedési lehetőséget. Sokáig büszke öröm töltötte el a várost, mert a nagyállomásról indult a prágai gyors, de ha Kassán keresztül megindul Prága felé Kárpátaljáról a forgalom, akkor megint csak vicinálisok járnak majd Abostól Keletszlovákia fővárosába. Fáj Rövidesen filmen látjuk viszont mindnyájunk gyermekkori barátját, Robinson Crusoe-1, akinek arca és alakja világosan előttünk van ma is — npm az az arca, amit ifjúsági kiadások címlapján és illusztrációin láttunk, hanem annak a Robinsonnak arcvonásai és termete, akit Dániel Defoe regényének első olvasásakor elképzeltünk. Ez a Robinson Crusoe él bennünk ma is: gyermekkorunk emléke, az első regényhős, aki szívünkhöz nőtt. Angliában most filmet készítenek a legnépszerűbb „ifjúsági regényből“-bö\. Nem tudjuk még, hogy ki lesz a filmszínész, akinek a klasszikus címszerep jut, azt sem tudhatjuk, hogyan oldja meg feladatát: olyan lesz-e Robinson a vásznon, amilyennek valamikor elképzeltük, vagy papírízü lesz-e, mint a primitív illusztrációk, vagy talán ahhoz a Robinsonhoz fog-e hasonlítani, aki Defoe regényének modellje volt. Mert — Robinson élt. Ha tnás is volt sorsa, mint a regényhősé — nem egészen költött alak. Selkirk Sándor volt az igazi neve ,a The Englishman című folyóirat egykori számai megemlékeztek különös életéről. Ennek a folyóiratnak lapozgatása közben alakult ki Daniel Defoe-ban regényének témája. Ne ábrándítson ki bennünket a gyermekkori ideálból, hogy kalózhajón szolgált és nem hajótörés vetette ki a puszta szigetre, hanem büntetésből tették ki oda, mert fellázadt kapitánya ellen, Defoe útja az irodalomig A kalózfőnök ellen lázadó matróz rokonszenves figura lehetett, aminthogy Mit mondott el a The Englishman című folyóirat közleménye, amelyből Defoe regényének tárgyát merítette? A cikk arról számolt be, hogy a Dúc nevű angol hajó 1709 február 1-én, félesztendei tengeri út után a lakatlan Juan Fernandez szigethez vetődött. Néa mellőzés, de, úgylátszik, Eperjes sohase heveri már ki, hogy nem vezették el hozzá a kassa—oderbergi fővonalat. Az utolsó reménység az évtizedek óta tervezgetett tranzverzális vasút kelet felé: ezt talán megépítik. Rádióleadója viszont máris van Eperjesnek, s Eperjes neve elvegyül az éter hullámain utazgató előkelő városnevekkel. Nagy álmok városa ma Eperjes, mindenki a város jövőjéről beszél, tervezget és számol. Meglátjuk, mi válik valóra az eperjesiek álmaiból. Távol a nagy jövő álmaitól csöndesen él ma az eperjesi magyarság, amely bennünket jobban érdekel ma minden várospolitikai kérdésnél. Csöndesebb lett az eperjesi magyarság, bár amúgyis mély csöndre kárhoztatta már az elmúlt húsz esztendő. Számaránya rosszabb lett. A megszaporodott lakosság mellett még jobban eltörpült száma. Az új rezsim megtépázta szerény jogait is, mindenki reméli, hogy csak átmenetileg, de egyelőre csak vesztesé géri és senki se tudja, miben fog állni az eperjesi magyar népcsoport joga és szabadsága, amit Szlovákia- szerte megígértek. A magyar szórvány élete mindig keserves volt, régen is, mikor milliós tömeg nevében igyekeztek számára is kivívni valamit a minimális életlehe tőségekből. Ma árva szigetként hallgatnak és várnak a magyar szórványok, kelet felé tekintenek, Pozsony felé, de a kapcsolatot talán még nehezebb megteremteni, mint a forgalmat Huszt és Prága között. Hiszen nyugaton is csak szórványokban maradtak magyarok s eltűnt a déli magyarság, amely erőt közvetített észak felé. Mi, visszatéri magyarok a két hónap alatt sokszor emlegettük új helyzetünk nehézségeit —, de gondoljunk az ottmarad tokra s az ő új helyzetükre, akkor szűnjön meg nálunk minden panasz és szedjük össze minden erőnket, hogy rajtuk segíthessünk. rokonszenves alak volt korának egy másik lázadója is: Daniel Defoe, az író, II. Jakab angol király korában résztvett Monmouth Henrik hercegnek a törvény- ellenesen kormányzó uralkodó trónfosztására szervezett zendülésében. Defoe lelkében humanista volt. Huszonnégy- esztend'ös korában életét kockáztatta azzal, hogy részvett a felkelésben, mert nem tudta tétlenül nézni a zsarnokságot A lázadást leverték, Monmouth herceget kivégezték, Defoe emigrált. Daniel Deofe, a londoni mészáros nagytudású fia, az emigrációban lett íróvá. Politikai és közgazdaságtudományi tanulmányok voltak első müvei, amelyek akkor jelentek meg, amikor az író hazatért az emigrációból. Egyik munkájában takarékpénztárak, biztosító- intézetek, elmegyógyintézetek és más közhasznú intézmények alapítását sürgette ,egy másikban a kereskedelem történetét írta meg, egy hannadikbayi a gyermeknevelésről értekezett. Később visszavonult a közélettől — ekkor nyerte meg Defoet az irodalom. Megalapította a The Review-1. az első irodalmi és kritikai folyóiratok egyikét és regényeket írt, Egyik nevezetes regénye, a Captain Singleton, az angol ten- gerészregények őse. A másik — az egyetlen, ami műveiből örökéletűvé lett: — a The Life and Strange Surprising Adventures of Robinson Crusoe of York. A „Robinson Crusoe“, ami felnőttek számára íródott, de, amit az ifjúság fedezett fel. vett birtokába és tett halhatatlanná. Éppen úgy, mint Defoe kortársa, Swift szatirikus regényét, a Gulliver utazásait és egy kissé Cervantes nagy művét, a Don Quijote-ot is hány matróz, Dampier kormányos vezetése mellett, csónakon a szigetre evezett és ott bozontos, állati bőrökbe burkolt fehér embert talált. Amikor az idegen meglátta a matrózokat, térdre borult és elkezdte angolul imádkozni a Miatyán- kot. Még a» egyáltalában nem szentimentális matrózok is könnyeztek, olyan megható látvány volt a torzonborz imádkozó férfi. Az ima befejezése után mondta el különös történetét az idegen, aki már alig tudott angolul, annyira elszokott a beszédtől. Eldadogta, hogy Alexander Selkirk a neve, angol matróz, aki egy kalózhajón, szolgált — valamikor, talán tíz év előtt, összezördült a kapitánnyal, lázadást szított. Leleplezték. A kalózvezér büntetésül kitette a lakatlan szigetre. Csak egy puskát, némi lőszert és egy bibliát adott neki — kegyelemből. Amíg volt muníciója — vadászott és így élelmezte magát. Miután lőszere elfogyott — puszta kézzel egy kecskét fogott Kecsketejen élt, állatbőrökkel védekezett a hideg ellen, barlangban lakott, bibliát olvasott. Puskaporos ládája abroncsából fabrikált kést magának. Ennek segítségével készítette el a legszükségesebb eszközöket. Barlangját némileg lakályossá tette, de az egyedüllétbe csaknem beleörült. A Dúc újra visszavitte az emberi társadalomba Selkirk matrózt, akinek csodálatos' életéről megemlókszik útleírásában Wood-Rogcrs, a Due kapitánya is. Lehetséges, hogy Defoe nemcsak a The Englishman-beu, hanem ebbén a kötetben is olvasott Robinsonja modelljéről Dampier, a felfedező, aki rátalált Robinson ősére William Dampier, a Dúc kormányosa, akinek vezetésével Selkirket megtalálták, nevezetes ember volt. Híres tengeri kalandor, kalózkodással kezdte ö is, akárcsak Robinson ősének, „főnöke“. Ez a pálya azonban nem hozott sikereket neki, minden vállalkozásán rajtavesztett. Végre legális tengerész lett és az angol kormány szolgálatába állt. Mint egy kis flotta parancsnoka felderítő cirkáláso- kat vég-zett a Csendes óceánon és felfedezett egy szigetet, valamint egy tengerszorost, amelyeket róla neveztek el, 1708-ban már öreg ember volt, igazi „vén tengeri medve“. Ismerte a hajózás minden csínját-bínját, jót tudta kezelni nemcsak a kormányt, de a gyakran fellázadó matrózokat is. Ezért szerződtette főkormányosi állásra Wood-Rogers, a Dúc kapitánya, amikor veszedelmes, katonai jellegű útra indult kis csatahajójával. Dampier, a viharedzett vén tengerész tudta, mi a kapitány titkos megbízatása: el kell süllyeszteniük minden spanyol hajót, amellyel találkoznak, el kell jutniok Dél-Amerika nyugati partvidékére és fel kell. dúlniok az ottani spanyol kolóniákat. Angliának célja as volt, hogy megtörje Spanyolország fenyegető tengeri hatalmát. Dampier érdeme, hogy át tudtak jutni a biseayai szakasz francia-spanyol blokádján. Félévi út után már közel volt céljához a Dac, amikor nem messze a délamerikai partoktól Juan-Fcrnand-ez szigetén Dampier rátalált Selkirkre. Aligha sejtették, hogy az expedíciónak ez a legnagyobb jelentőségű eredménye, hogy ennek köszönheti Anglia és a világ irodalma minden idők egyik legnépszerűbb regényét. Az ember küzdelme a természettel Defoe „Robinson“-j& a világirodalomnak nemcsak egyik legnépszerűbb regénye. Több annál: egyike a legjelentősebb és leg jótékonyabb hatású könyveknek, Legfogékonyabb korszakában olvassák öt világrész gyermekei. És megismerik belőle az igazán konstruktív embert. Már Jean Jacques Rousseau is megemlíti ennek a könyvnek fontos nevelő és emberalakító hatását. Rousseau szerint a „Robinson“ az ember küzdelmet ábrázolja a természettel. Mit lát a gyermek Defoe regényében? Az embert, aki a bajban, az elhagya- tottságban nem veszti el fejét, aki a semmiből megalkotja magának mindazt, amit a civilizáció az évezredek során kiépült társadalomban élőknek ad. Robinson — a nagy brit gyarmatalapitó, aki önállóan épít, termel és terjeszti a kultúrát. • .. ; A gyermek, amikor a puszta szigetre vetődött matróz életét olvassa, boldogan azonosítja magát a hőssel, mert úgy érzi, hogy Robinson Crusoe, éppen olyan elszigetelt ember a vadak között, mint 5 a „felnőttek“ társadalmában. Robinson otthont teremt magának az idegen világban és az ifjú olvasóba optimizmus költözik: talán ő is ilyen otthonná for- 1 múlhatja majd a „nagyok“ világát. Selkirk matróz Hangosfilm hőse lesz Robinson Crusoe, a legnépszerűbb angol regényalak, akit élő modell után mintázott Defoe, a nagy angol regényíró A bozontos szigetlakó angolul innádkozza a
