Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-22 / 18. szám

ISM JANUÁR to. VASÁRNAP-ÁfeGfeatHnaíSE

17

Á magyar-szlovák viszony

múltja és jelene

Irta: BORSODY ISTVÁN

A történelemre szokás hivatkozni, mikor a magyarok és szlovákok testvérisége kerül szóba. E történelmi hivatkozás pedig nem keres valószínűtlen idillelcet. A magyar-szlovák közös múlt emlegetése nem frázis és nem történik a propaganda kévéért. Harmonikus békében és barátságban élt. a két nép — s ez bármennyire nem felel meg egyesek újabhkeletű törekvéseinek, vagy számításainak —, mégis igazság marná, történelmi valóság, amit semmiféle fondorlatosán kiagyalt, ahisztorikus elmélettel sem lebet meg- dönteni. Nem a magyarok kedvéért., vagy akaratából van ez így, banem már a végzet akaratából, amiért olyan földre telepítette a szlovákokat és magyarokat, ahol egymás mellett élve nem is lehettek más • viszonyban egymáshoz, mint békés együttélésben, örök egymásrautaltságban és érdekközösségben,

Á föld parancsa

A föld parancsa erősebb minden ellentétes emberi törekvésénél s ha a legújabb időkben — látszólag — szakadékok és távolságok ékelődtek is a szlovák és magyar nép közé — csak elvonuló felhőnek tűnhetik ez az évszázadokban gondolkodó előtt. Elég egy pillantást vetni a. Dunától a Kárpátokig, - hogy. tisztában legyünk vele: akiíc 'itt éltek és élnek, azok tartós haragban egymással nem lehetnek. Egy födél ez, amely alatt családi viharok vonulhatnak végig — mint a jelenben is —, de emberi eivakodás és aesarko dás eddig még mindig gyöngébbnek bizonyult a közös föld békítő erejénél és varázsánál. S ba kicsit betekintünk a szlovákok és magyarok múltjába, neon a véletlen játékának véljük a békességet, amit ott találunk.

A szlovákiai föld a Kárpátok északi bérceitől húzódik dél felé, vadregényes völgyeken és szelídülő dombokon keresztül a magyarlakta síkságig: ami északon kezdődik, az délen folytatódik, észrevétlenül és szelíd átmenetekkel. Dél felé nyílnak a völgyek, erre igyekeznek a folyók, az ember is ezt vz irányt követte és a szlovákok sohasem lépték át az fezaki hegyláncokat, hanem dél felé keresték azt, amit szőkébb környezetükben nem találtak. Északon, keleten, nyugaton tömör természeti határok fonták körül a szlovák vidéket, dél felé tárult meg csak a természet, hogy szabad utat nyisson az északon lakónak a déli szomszéd felé. Így erőszak és akadály nélkül érkezhetett a déli magyarság is az északi végek felé és amikor a Kárpátok koszorúja alatt a központi fekvésű magyarság megalkotta államát, egyszerű természtességgel terjesztette ki szervező hatalmát a szlováklakta föld felé.

Felső-Magyarország mindig vegyeslakta terület volt — nem is lehetett más, mert a föld dél felé nyitott jellege nem volt alkalmas reá, hogy elzárkózzék a Dunamedencében mozgó népek elől. Örökérvényű határ csak északon lehetett és a Kárpátok hegylánca a középeurópai civilizáció ezer éves töténéte alatt, nem is engedte, hogy emberi kéz határokat változtasson rajta. Ebben az északról lezárt, de délfelé nyitott területen nem fejlődhetett ki külön hatalom, amely függetleníteni tudta volna magát a magyar központtól. S ezen az északi földön csak a déli központra támaszkodó magyarság tudott államot szervezni és fenntartani. A szlovákság pedig nem tiltakozott a magyarság töténelmi szerepe ellen. Ä szlováklakta északi- föld ezer éven át; felbonthatatlan egységet alkotott Magyarországgal úgy politikai, mint szellemi téren.

Már a középkori Magyarországon az északi hegyvidéket tartották az ország egyik legszebb és leggazdagabb részé nek: a magyar királyok alapította vá rosok sora, a virágzó kereskedelem és ipar tanúskodott e vegyeslakta föld lakosságának tehetségéről, jólétéről és szorgalmáról. Szlovákok, magyarok, németek minden súrlódás nélkül fértek meg egymás mellett a magyar Haza oltalma alatt. Ezekben az időkben még nem nyelvében élt a nemzet, hanem a közös sors harmóniájában, a magyar haza magasan lebegő és a lelkeket ön- tudatlanul eggyé olvasztó békességében.

Magyarok és szlovákok a közös hazáért

A felsőmagyarországi föld nemzetiségeken felülálló egysége akkor érte el fénykorát, amikor a mohácsi vész után a török szállta meg a központi Magyarországot és a magyar államhatalom folytonosságát két évszázadon keresztül — a tizenhatodik és tizenhetedik században — a Felvidék tartotta fönn és adta tovább a török hódoltság alól felszabaduló magyarságnak. Ekkor fordult eíő elsőizben, hogy a Felvidék déli határát ellenség lepte el s ez volt az első alkalom, hogy a délre mindenkor nyitott terület két évszázadra zárt életre kényszerült. Nagy történelmi hivatást töltött be a Felvidék földje és népe ezekben az időkben, emléke e nagy kornak ma is él a nép közös hagyományaiban. Szlovákot és mag5rart ez a két évszázad még jobban eggyé kovácsolta, mert közösen védték az északra zsugorodott magyar Hazát. Egyformán dalolt a két nép ezekről a történelmi időkről, egyformán siratta a török elleni csatákban — az európai civilizáció védelmében — elesett fiait és egyformán kérte Isten segítségét az ellenség ellen. S amikor az ellenreformáció idején vallási háborúk színhelyévé lesz A Felvidék, a magyar, szlovák és német protestánsok együtt harcolnak Boeskay, Bethlen Gálx>r, Thököly és Rákóczi György zászlai alatt. A vallás védelme hozta’össze a vegyesnyelvű Felvidéket, bár kétségtelen, hogy e közös harcoknak mély nemzeti és hazafias jellege is volt. II. Rákóczi Ferenc pedig már nyíltan a Hazáért harcol és a felvidéki nép előtt még ma is legendáshírű vezér seregében magyar, szlovák, rutén, német protestánsok és katolikusok együtt küzdöttek a szabadságért és a közös hazáért. Rákóczi Ferenc diplomatái közt is több tudós szlovák luteránus lelkészt találunk.

De a békés élet területén: a szellemi életben sincs különbség magyar és szlovák közt. A szellemi műveltség istápolói: a nemesség, egyformán ápol la úgy a magyar, mint a szlovák kultúrát. Nem is lehetett másként, hiszen a. magyar nemesség sohase volt — mai nyelven szólva — törzsökös magyar, amely soraiban éppen úgy helyet találtak a magyarul gyakran alig beszélő szlovákok is. A szlovák eredetű nemes „hungarusnak“ vallotta magát, ami magasabb politikai fogalmat fejezett kí: hűséget a magyar hazához és tartozást a nemesi osztályhoz — ez arzénban csöppet sem gátolta abban, hogy hű legyen szlovák számazásához, gondozója népe művelődésének. E szlovák eredetű magyar nemesek szívesen áldoztak a szlovák kultúra oltárán, mint ilyenekről emlékezik meg róluk Bél Mátyás is, a tizennyolcadik század szlovák származású tudósa. S ahogy rokon volt a magasabb magyar és szlovák osztályműveltség, ugyanígy- rokon volt a magyar és szlovák népi gondolkodás, a népviselet és népművészet is.

Ilyen volt hát magyarok és szlovákok viszonya majd egy évezreden keresztül, aki ebben a szlovák elnyomatás tényeit véli felismerni, az nem az igazság után kutat, hanem politikai céljai számára, ferdíti el a történelmi valóságokat, S ez a békés szlovák-magyar együttélés a legkisebb zavar nélkül tartott mindaddig, míg a tizenkilencedik század új eszméi nem ébresztették fel a modern naeionalizmuso ' és 'nem homályositották el magyar

földön a nemzetiségek fölött évszázadokon keresztül örtálló közös magyar haza eszményét.

Az utak elválnak?

A nemzeti ébredés kora már külön hatásokat váltott ki a magyarokban és szlovákokban, A megváltozott világ új kérdéseket vetett felszínre, előtérbe került a nyelv problémája, amely aüy nyi baj okozójává vált azóta is a középeurópai földön. Ami eddig összekapcsolta a magyar haza nemzetiségeit, az most gyöngének kezdett bizonyulni és Magyarország nemzetiségeiben a közös múlt után a külön jövő vágya kezdett ébredezni A magyarság heroikusán küzdve országa függetlenségéért, szembetalálta magát a más nyelvet beszélő népcsoportokkal, mert az új politikai eszmék szerint az állam már nemcsak a közös sorsot megosztó emberek hajlékának számított, hanem a nyelvében élő neitizet hatalmi szervezetének is.

A modern magyar állameszme nem tudta áthidalni ezen újkeletű nehézségeket. A háborúelőtti Magyarország nem tudott olyan megoldást adni nemzetiségeinek, amely új alapot szolgál tatott volna a hagyományos szlovák magyar együttéléshez. Ez az a kor, araikor sehetejtő tövisek csúsznak be a két nép közé. A magyarok nem tudták megoldani a modern nyelvkérdést és magatartásukkal sokban hozzájárultak ahhoz, hogy az ébredő szlovák nacionalizmus az elnyomás érzésével távolodjék a közös magyar haza gondolatától. Ezt a magyarellenesnek nevezhető szlovák fejlődést pedig még nagyobb mértékben szította a történelmi Magyarország határain túlról érkező cseh propaganda, amely kidolgozott terv szerint törekedett a magyar-szlovák politikai egység végleges megszüntetésére és a eseh-szlovák nemzetegység megteremtésére.

A szlovák törekvések kezdetben csak a nyelvi jogokat tartották szemelőtt s ez a mozgalom, amely a Bernolák. Antal örökét átérző Stúr Lajos győztes nevéhez fűződik, nemcsak nem kedvezett a cseh-szlovak „egységnek“, hanem egyenesen ellene irányult, mert a csehvel szemben a szlovák nyelv és műveltség önálló jellegét vette, védelmébe. A szlovák különtörekvések első politikai megnyilvánulása az 1848-ban Liptószentmiklóson május 10-én megfogalmazott autonomista program volt, de még ez sem irányult a magyar államegység ellen, ahogy ezt a későbbi cseh politikusok értelmezték. A lappangó szlovák nemzeti elégedetlenség nem jutott túl a romantikus nagyszláv álmok oroszbarát haugulatánál, ami inkább volt egyesek foglalkozása, mint a nép tudatos mozgolódása, vagy elhatározása. A világháborúnak kellett jönni, és a régi európai rendet teljesen felforgató békeszerződéseknek, hogy a csehek utolsó percig bizonyt« lan számításai beváljanak és a szlovákság a cseh emigráns politikusok akaratából- kiváljon a magyar államból és „csehszlovákká“ válva, részese legyen a csehszlovák köztársaságnak.

A csehek szerepe

A szlovák-magyar történelmi együttélés ezzel megszűnt. A csehszlovák együttélés pedig nem hozta meg a szlovákságnak a teljesjogúságot, amit az immár magát külön politikai nemzetnek deklaráló szlovákság vezérei az új helyzettől vártak. A világháború utáni szlovák nacionalizmusnak így hát két fölpanaszolható sérelme volt: az egyik a jelenre vonatkozott és a esc hek ellen irányult, a másik a múltra vonatkozott 'és a magyarokat vonta, felelősségre. A cseh propaganda hiába ügyeskedett azon, hogy a magyaroktól kapott sérelmek felé terelje a szlovákok minden érzékenységét. A cseh állami centralizmus bukását a szlovákok árrá használták föl. hogy önkormányzati alapon függetlenítsék magukat a cseh hatalomtól. Az elmúlt húsz év eseményei egészen új viszonyt teremtet-* tek a szlovákok és magyarok közt.

1918 óta államhatár választja el a magyarokat a ’ szlovákoktól — s ami talán az államhatárnál is erősebb osztóvonalat. húzott az ezer évig együttélő két nép közé: hús» éven keresztül a Prágából irányított magyarellenes propaganda igyekezett eltüntetni a szlovák-magyar együttélés szép emlékeit és megakadályozni azt, hogy az európai nemzeti államok kifejlődésének korszakában a szlovákok és magyarok közt felmerült és önként adódó ellentétek az egymásrautaltság felismerésével elsimuljanak. A szlovák- magyar ellentét cseh érdek volt és részben cseh érdek ma is. A csehek a fojtogató német ölelés ellen azzal kívántak védekezni, hogy kiterjesztik hatalmukat kelet felé és a nagy vitalitással rendelkező szlovák népből táplálkozva frissítik föl fogyatkozó nemzeti erejüket. Ezt a hatalmi elképzelést a csehszlovák nemzetegység fikciójával és a csehszlovák nemzet hivatásáról, a nyugati nagyhatalmak védőszárnyai alatt megalkotott eleméletekkel iudokolták befelé és kifelé. így ütközött meg a szlovákok fölött az újkeletű cseh államgondolat a régi magyar politikai eszmékkel. Ezt a cseh-magyav ellentétet aztán a csehek mint szlovákmagyar ellentétet iparkodtak feltüntetni;

Hlinka András szellemében

A valóságban azonban az újkeletű szlovák -magyar ellentét nem abból keletkezett, hogy a magyarok nem tudtak modus vivendit kötni a csehszlovák köztársasággal, hanem abból, hogy a csehszlovák köztársaság megszületése előtt a magyarok nem tudták modern alapokra fektetni a szlovák kérdést.

Hlinka András mondta egyik utosló interjújában, hogy „ha a magyarok megadták volna a szlovákoknak azt, amit a szlovákok húsz éven keresztül a csehektől követeltek, akkor a szlovákok még mindig Magyarországon lakhatnának“. Akadályok persze bőven lesznek, hogy a jövő modern Magyar- országa egyszer még teljesíthesse a szlovákok követelését. A húszéves különélés alatt szlovákok és magyarok közt is eltávolodások jöttek létre, de éppen Hlinka András idézett szavai bizonyítják, hogy a szlovákok visszatérése nem lehetetlen, ha megmaradásuk a magyar hazában — Hlinka szerint — lehetséges lett volna.

Reálisan nézzük a szlovák-magyar viszony jelenét. Tudjuk, hogy a szlovákok mit vetnek a magyarok szemére, tudjuk, miben, van igazuk s miben té-