Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-18 / 36. szám

18

TEEBiDm • JíaöSeaRHnü&b

1938 DECEMBER 18. VASÁRNAP '

változást jogosnak kell elismernünk Egyesületi életünkben repedés állott be,

munkánk lelki, / titkos alapjai megváltoztak. Az ő^Celús azonban csak ennek a megállapításáig helyes. A kultúrára tovább ?s szüksége van a magyar népnek, mert még sok olyan feladatunk vai>, aminek elvégzésében nagy szükségünk van rá.

Egyesületeink csak részben Oldották meg feladatukat, amennyiben a védekező munkában csaknem százszázalékosan megfeleltek. A védelmi munka után szükségszerűen kell jönnie az építő munkának, ami az eddigihez hasonlóan nehéz feladatot ró ránk és sokkal több lelkesedést kíván. Eddig a magyar nép vólt a. jelszó, most a művélt magyar népnek kell ezt kiegészítenie,

H* ebből a szempontból kezeljük a kttlturegyesületeket, meg kell állapítanunk, hogy őzen a téren korántsem fejezték még be hivatásukat. Azt a műveltségét, amire a magyar népnek szert kell tenni, hogy megtudjon élni a szomszéd népek társadalmi rangján, hogy jobb sorsot, nagyobb kenyeret tudjon szerezni saját földjén, a nép még nem szerezte meg. Hisz nemcsak külső változás szükséges a jobb sors megkezdéséhez, hanem belső is. Népünk jelenlegi ismeretanyaga, alapműveltsége azonban nem elégséges ennek a megkezdéséhez. Bégi és újabb hiányok vannak a népi műveltségben, amelyeket mielőbb be kell tölteni.

Legelőször is életterünk rendezéséhez szükséges műveltséget, tudóst kell megszereztetni a magyar népdal. A felvidéki társadalom többsége mezőgazda. Agrikul- turális műveltsége, eddigi gazdálkodása jóval alatta van nemcsak a környező, ha nem a magyarországi gazdálkodásnak is. Csak gyenge próbálkozások történtek pl- a belterjes gazdálkodós, a kertművelés területén, míg Magyarországon ez már magas fejlődési fokozatra jutott. Nálunk milyen ügyetlenül bajlódtak a szőlészettel, míg Magyarországon fejlett szőlőkul- tűra van! De nemcsak itt. hanem más -téren is szükség vau (pl. piacszorvezés, export-termelés, állattartás stb.) tanulásra. '

A magyar élettér többi területén is megindulhat a magyar elem érvényesülése. Az ipar Ó6 kereskedelem területén eddig is nagy értékeket mutatott fel a magyar nép, sok helyt visszaszorította saját erejéből a hatóságilag támogatott csehszlovákokat és zsidókat. A jövő fej lődóse előtt most már csak a tudatlanság állhat akadályként. A kultúrának kell odahatnia, hogy mindenki meg tudja szerezni a továbbjutáshoz szükséges ismereteket, hogy a segédből mester, a kiskereskedőből nagykereskedő legyen.

Nem szűnt meg ezenkívül egyetlen régi programpontunk sem. Tovább kell küz- denünk a szigetmagyarság megerősítésére, harcolnunk kell az egyke, a tüdőbaj, a tájbetegségek ellen. Népvédelmi akciókat kell szerveznünk á magyar szegénység felsegítésére, a bajbajutottak istápólására- A magyar élettér összes kérdései megmaradtak, van mit és miért ^dolgoznunk.

A kulturális elpeythüdés így sehogyan

sem helyén való. A múltban a nagy és feltétlenül fontos programból — mint látjuk — keveset oldottunk meg. Ehhez a megmaradt munkához most újabb tenni való Is jött. Milyen nagy munka és milyen fontos, hogy az itt élő nép behozza azt az időt, amit az anyaországon kívül éli! Más jogrend alatt volt, más közigazgatás szerint igazgatták, más volt körülötte a légkör. Ezt a különbséget is él kell simítani egyhamar, mégpedig méltányosan. Ez az „átképzés“ hosszú és kimerítő munka, maga is égy évadot kíván meg.

A kulturális életet tehát nem le, hanem át kell építeni. Az eddigi lelki indíték, ösztönzés helyébe újat és hasonlóan hatékony mozgatót kell tenni: a művelt magyar nép jelszavát. Az évad közepén arra az útra kell rálépnünk, amely a tündöklő magyarság felé vezet. Eddig idealisták, fanatikusok voltunk, a történelem felé menekültünk és a nagy magyar példák lángjánál melengettük fázós szivünket. Most e tűzzel a magyar élettérben kell szótfutnunk és meg kell szállnunk á magyar élet minden erét. A kultúrának oda kell hatnia, úgy kell dolgoznia, hogy minél előbb megszülessék a hódításra alkalmas nép, amely teljesen birtokába veszi a magyar életet Aki ellene szegül ennek, vagy kivonja magát ebből a jövőt építő munkából, az az új magyar élet ellen vétkezik ée megakadályozza azt hogy méltó viszonyokat teremtsen magának a magyar nép. Eddig minden arra ment minden azért történt hogy magyarnak maradjunk, most mindent abba az irányba kell vezérelni, hogy iő sorsba jussunk, mindenkinek legyen kenyeres megélhetése. Nem azt

A Dunajec áttörése a Vörös Kolostorral és Sztuerdzsookával, a Pieninek egész áttörésé Szlovákiából Lengyel- országhoz körűit. (Prágai jelentés.)

A Szepességben a Dunajec áttörésénél áll az évszázados Vörös Kolostor, amely onnan kapta a nevét, hogy Gergely pápa a katolizáció terén szerzett érdemeik elismeréséül a szerzeteseknek megengedte, hogy vörös csuhát viselhessenek. Sok-sok történelmi emlék kapcsolódik a Vörös Kolostorhoz, amelynek romjai a Három Koronahegy tövében azokról az időkről rögéinek, amikor még itt vonultak keresztül a cipsz'erek késmárki és lőcsei ke- reskedőkaravánjai Danzig felé. Vér volt ez a kolostor, amely a „só- és borostyán- útón“ drága árukkal, szőrmékkel, szepesi vászonnal, a híres iglói öntők harangjaival és a lőcsei aranymívés céh mesterien szép munkáival megrakottan átvonul' ciP67«*eket megvédte a szemlén levő Ne- dec várában leselkedő rablólövagok támadásai el’en. Ott van az a cella Ss amelyben Cypriánus fráter, a szeuesie1* legendáshírű szerzetese élte le tudomá nyoa munkával, fafaragvánvok készítésé vei. gyógyítással és az alcbimizmus titkainak kutatásával telített csodálatos életét. Sokáig gondolkodott rajta, bósryan 'ehet az. ho"v a madarak könnyen szállnak a leverőben, az embert azonban a tö'dre szesrzi súlva és nem tud felemel kedni azokba a régiókba, abol felhők gn mnlvgása takarja el emberi szemek etöl a Mar as Tátra égbenyúló csúcsait. Adrii" gondolkodott, amíg szárnyakat kés-ntetjg •uagának és azokkal lerepült a Hárorm Voronahegn lfigmar««abh sziklájáról 3> Dvva iec folyóra. TCétöyógpe"vven áwe van enrv°k. Cnvyriówx fráter Közwnnurópa legelső „vitorlás repülője“ t®lt.

akarjuk, hogy a szegény magyar nép szentimentális szocializmusánál búsong- junk, hanem a gazdag magyar követelményét hangoztassuk. A gazdag és jó sor ban élő Magyarországét, amelynek biztos alapja a művelt magyar nép. Eddig is bevált kulturális életünknek haladéktalanul meg kell kezdenie ennek a gondolatnak a szolgálatát és eddigi munkakedvével, lendületével példát kell adni mindén táj magyarjának. Töltsétek a rég: hordókba új bort! A SzMKE-bo, SzKIE-be és többi egyesületbe vigyétek bele ennek a magyarságnak az igényét. A muökát nem abbahagyni kell, hanem a magyar haza szolgálatára haladéktalanul megkezdeni.

Első sikerén felbuzdulva, szepesi szájhagyomány szerint, olyan alkalmatosságot talált ki, amellyel a Dunajec fölött emelkedő hegyről el tudott jutni, a levegőt hasítva, egészen a Magas Tátráig. Ez a kísérlete azonban felkeltette a papság haragját: bepanaszolták a nyitrai érseknél, aki elrendelte, hogy Cypriánus „ör- döngős masináját“ Szepesbóla főterén nyilvánosan el kell égetni, mert „Isten ellen való vétek, hogy az ember szárnyakat készítsen magának és megváltoztatni igyekezzen a teremtés isteni rendjét Cypriánust az érsek csak azért nem büntette meg súlyosabban, mert messze földön híres volt sikeres gyógyításairól.

Orvos is volt Cypriánus és botanikus, akinek hatalmas növénygyűjteménye ma is ott van a Kárpátegyesület poprádi múzeumában. Négy nyelven: latinul, németül. magyarul és szlovákul je'ölte meg a növények neveit és jelentőségét, egészen a svéd IInné rendszere szerint, amelyet pedig a Vörös Ko7ostor lakója nem Ismerhetett. mért Linné abban az időben hozta nyilvánosságra a növények életét ás rendeltetését osztályozó rendszerét, amikor Cyprian már befejezte gyűjteményét Orvosi tanácsokat is terta'maz íz a botalmos fol’áns és abból kiderül, hogy Cyp riánus m"r tudta, amit*« az orvosi tudomány csak sokkal később jött rá, hogy mi a szepsHs oka és miért kell az orvosnak a kezét alaposan meamosnla és s Áörtöaff’ftae"tis7títania. mielőtt a beteg mz ítözránvúl. Azf is tudta Cwriánus bogs a betegség diagnózisát c*aV az ösz- szpsftünetek e«rvüvéfevésével lehet me"- "!Jo®tt-rirn sz^rt kés-ttett az ellen

ás vükkelet ts orwrált, anélkül, hogy á belg&' testből kivá"ott.• piszkos anyagókkal feli tett „nyúlvány“ nevét meg tudta

volna mondani. Ez mind benne van a barát Koprádon őrzött kézírásos könyvében, amely a Szepesség érdekességekben gazdag múzeumainak egyik legjelentő-i sebb kortörténeti dokumentuma.

Gyönyörű a Dunajec áttörése. Sebesen' kanyarog itt a szeszélyes folyó szűk völgyben, amelyet a Pieninek sziklái között évezredeken át vájt ki magának a folyó vize. A parton ott állnak a Szmer- dzsonkával szomszédos községek német és görál lakói és várnak a vendégekre, akiket tutajokon visznek le a folyó másfélórás hegyi éttörésén. Nem közönséges tutajok ezek: vastag fatörzsekből vájták ki egy- egy részét, aztán három-négy ilyen kivdjt fatörzset egymáshoz kötnek és úgy ültetik beléjük azokat, akik a Szepesföldnek ezt a bámulatosan pompázó természeti szépségét meg akarják csodálni. És min“ (jenki megcsodálja, mert a tutajozás a Dunajec áttörésében felejthetetlen élmény. Vadregényes a vidék, hatalmas sziklafalak között visz lefelé a kristály- tiszta, örvénylő víz, pillanatonkint egy* egy nagy hal ugrik fel a tutaj mellett, szinte percenkint alakul át és változik a kép, mert a vidék ezera’akú, sok válfaja ás mindenütt gyönyörködtető. És amikor kiszállunk, külön látványosság, ahogy a tntajosok a parton, vagy a vízben gázolva, nagy fáradsággal és erőlködve von- -oli”- yios’s a tuta4',,mt Szmerdzsonka és a Vörös Kolostor felé.

Különleges, érdeke« része a Szepesség* liefe a Dunajec áttörése és a Pieninek hegyláncolata. Különös nép is él ott: részben németek, akik Mária Terézia alatt vándoroltak oda, részben gorálok, hegylakók, lengyel-szlovák keverék, nagyon szép, sok színben piruló a viseletűk és évszázadosak, hamisítatlan formában fennmaradtak a szokásaik, a táncaik, melan- kóllkns. egyhangú dudaszóval kísért dalaik. Szmerdzsonka: „büdöshely“, mert kénes forrás fakad ott. amely már sók embert meggyógyított és régi időktől fogva áldása volt a vidéknek.

És legendás hely, mert Cypriánus fráter sokszor megénekelt életéhez és a Három Koronahegyhez, meg Nedec várához a Cipszerföld legszebb, legigazabb és leg- meghatóbb mondái fűződnek: arról a nagy karbunkuluskőről is, amelv a Magas Tátrában egy hatalmas sziklacsúcs tetejéről világított le az egész vidékre és a szép násztörleányról is. aki a hegycsúcs alján élt és odacsábította a fiatal Thurzó grófot, aki fogadkozott. hogy lehozza a-tö a smara"dot. de a kővel ewütt a vfz>®fult. Azóta ■« karbunkult’« ój=za- ’-ártkónf a tóból vüá"ít, amiért Zö'd-tó- hívják a Tátrának e** a le"szp’’,-en

fekvő na "v tön "er«’"'mét. Cy'*ri‘*‘n,'s '~’"ngzik’óvá vóttörtötvn kerü't e' a Tfíív-f««,. a „Pará*“ ott őrzi mos4 a bervT*'s1r 1-’zn '->«3r?ií}

Vsf. py, a ereAfnVol ^ V onri<vn T'^r*r,i.

Legendás v!d<v p-vSvvju.« .vidék.

Zrínyi

Siralmas Panasza

„Oh magyar nemzet! hová jutonai? mely Igen megmasoltad termesze tenet, elouoeui éiCteünvK lOiyásat! On, édesen tápláló Magyarország! ha szólhatnál, nem siránkoznál-e? nem panaszkolkodnal-e? nem leciue- néd-é meg lakomádat, hogy hozzád ily hala- (lattanait; hogy bi.st.gus juiétemtuymert vvtie« löldüuk! tejjel, mézzel folyó édes mezeink, hegyeink és völgyeink!) kedves ajándékidér* és jó tartásidért kívánt oltalommal hozzád nincsenek? Vizek! hogy nem zúgtok?! magyar löldünkben és ennek sok templomiban fekUvő régi szent jámborok s maradékukat szerető Isteniélő eleink! hogy fel nem támadtok? s hogy nem dorgáljátok meg mostani lakosit országunknak? kik régi törvényieket, és reánk hagyott szép szokástokat nemhogy megtartanák s oltalmaznák, do azon vannak, hogy elrontsák, eltörüljék földünk határárúi azokat, kik a ou incselkednek, hogy tűletek maradéktiknak hagyott országot s annak földét annak lakóhelyeit, idegenre eresszék és adják Kicsoda ez? Átkozott! oh átkozott az az ember! kfmondha- tat'an, kigondolhatatlau minden átkok alá vettessék még a legkisebb tagja Is annak, ak! azon in-sciked'k: igaz sal't fö'dflnk meghasadjon, ketté nyíljék, bészfjja, elnyelje az olyan embert, ki rajtunktól meg akar fosztani bennünket, ki idegennek lábai alá akár vetni, hogy azok rajiunk tanodtönak, tagoljanak, nyemorgas«anak, minden ín-é-gel il’esszenek bennünket!... De vaMon Phet-é móg va'aknnnan roménv*tö? s-fcaseTn kell kifogynánk a reménységből. Fenn vagyon és fenn lé-zen jó és Istenes erős reménvsé- günfe. Az igaz reménység meg nem gy'1 zent-• soha-em css’-t'k meg itfewsr nÄp m4g elég vagyon, aki c-ak jő alkalmatosságot vár és kér Tstöotü'. Nem vész és fogy e' o'y könnyen nemzetünk, mint az ellenségeink vélik.. . Oh, ily diesőséges Ziiiidainen+umra épített magyar nemzet! szálll egyszer szí* vedhen. A régi magyarok gerjeder«. 1 '■ •--o- dnző, meré'z és gvdzhetö^'en sríye’he Zél* s*e«s tö'á"»n! ré"i Ijt-'d-s ki

„ak e'elntén M»( is mídot ta’álhatöz sokakban, e**h -Umyfl . *

'Siralma* panasz, mely gráf Zrínyi

Mikiét által Irattaton. Anno 1B5S.\

líunsürio PÉfrl/ir ez Pupil

Gyáqa: tijpest, Vácí-ut 83.

Ml üt.

Gyárj

szürke papiplerae patentlemez v fehér falemez \ jaquard lemez

Combig A reme

t V** á sü y

p Koflerlemez

pptsspanpotló \ ctpfesziparl lemezeit (faltls, er élénk)

(színes lemez m'ncfen cm'nben. zek minden méretben és vastagságban.

' » II H—■» i

Ének a nehéz időkből

irta: Telek A. Sándor

Lába alá tiport a viharzó század,

Tépett zásdónk nem volt egyéb, mint gyalázat —

Szégyen törlő-rongya verejtékeinknek . . .

Hej! haragos Isten, de megvertél minket,

' De megvertél minket!

Zabi gyerek módon pityeregtünk Hozzád,

S piszégtünk, ha baljós-sötét volt az orcád.

S mikor kikergettél zengő zivatarba,

Nem akadt egy férfi, ki nagyot akarva Csapott volna kardra.

De már legyen vége törpe vajúdásnak,

Ne legyen a magyar szolgálója másnak

Aki turán-fajta, ne nyafogjon! Végre Ébredjen szunnyadó régi erejére,

Pogány erejére!

Legendák vidéke...

A Vörös Kolostor, ahol Cypriámis fráter a repülő szerzetes élle csodálatos életét