Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-22 / 14. szám
6 •FELVIDÉKI J^AgVaRHIRLAE 1938 NOVEMBER 22, KEDD rrrT.fi LßM-cs kitűnő minófeég. pvártjar | Hazai likőr-,himj is szeszáruoyá BDDAPEfT, XBL, FBRGACH-U. 9/B meg, a közönség felállva helyéről lelkes ünneplésben részesítette a kormányzó úr ó'fó'méltóságát, s perceken át visszhangzott a terem az ütemes „Horthy! Horthy !”-kiáltástól, amelyet a felvidéki bevonulás alkalmával a rádióból tanult a trianoni Magyar- ország lakossága felvidéki testvéreitől. Győry Sándor, a Gazdasági Egyesület ifjúsági csoportjának elnöke, díszes zászlót nyújtott át Jaross Andor miniszternek azzal a kéréssel, hogy juttassa el a kassai gazdasági egyesületnek. »* Mint nemzettestvér szélok hozzátok“ Jaross Andor miniszter meghatottah mondott köszönetét az üdvözlésekért, s megköszönve a zászlót, kijelentette, hogy azt el fogja juttatni a kassai gazdáknak. Olyan emberek fogják átvenni a zászlót — mondotta —, akik húsz éven át megedződtek a harcokban, s akik mérlegelni tudják azt, hogy mit jelent a gazdasági tudással párosult alkotóképesség. A felvidéki magyar gazdák húsz éven át becsülettel szántották az ugart, vetettek, az idő a vetést kalászba érlelte és most, a* elmült őszi napokban arathattunk. — Mi. felvidéki magyarok •— folytatta Jaross Andor —- az utolsó hetekben szinte fürdőnk a trianoni magyarok szereteté- ben. Látjuk és érezzük, hogy ha voltak is osztályellentétek, pártpolitikai ellentétek, most. a történelmi napokban a magyar nemzet minden • egyes tagja egységben forrott össze a felszabadulás szent gondolatában. A minket, felvidékieket átölelő nagy sze- retethullám benhünket is átjár akkor, amikor odaborulhatunk az anyaország kebelére. Ne úgy hallgassatok engem, mint ahogyan a magyar társadalmi terminológia mondja, hogy „a nagyméltóságú úr beszél”, (Lelkes taps és éljenzés.) Mint felvidéki magyar nemzettárs, nemzettestvér szólok hozzátok, aki egyszerűen egy abból az egymillió felvidéki magyarból, akik valamennyien téglát téglára hordva iparkodtak felépíteni a Csehszlovákiába szorult magyar társadalom épületét. Az új honfoglalás szelleme •— Amikor 1918 szomorú novemberében rádöbbentünk arra, hogy az ezeréves Magyarország egy időre sírba szállt, tisztában voltunk azzal, hogy a nagy világban egyedül vagyunk és a magunk erejére tá- moszkodva kell — csendőrszuronyok által talán megfékezve, de lélekben meg nem törve — megkísérelnünk a magyar lelkeket megmenteni, s előkészíteni őket arra, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Szemünk állandóan nyitva volt, aggódó szertettel néztünk át mindig a trianoni határon, S amikor 1919 egyik ilyen novemberi napján fehér lovon belogavolt Budapestre vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága (Percekig tartó lelkes taps és éljenzés), akkor minket, felvidéki magyarokat, is megérintett a megújuló magyar erőöntudatnak a szele. Azt mondottuk, most már minden akadály közepette érdemes lesz dolgoznunk, mert kiformálódik egy új Magyarország, amely ha kicsi is, s egyelőre még gyenge, mégis magában rejti a jövő nagyságának minden feltételét. Kisebbségi sorsba kényszerültünk, s életühk új kereteiben sok kérdésben másként, talán tisztábban láttunk, lláttuk, mi a magyar tennivaló, s örömmel láttuk, hogy a (Sonka haza társadalma a forradalmak mélységéből lassan kiemelkedett, megindulta 'fczöciális fejlődés és megalakult egy új''magyar hadsereg. (Lelkes éljenzés és taps.) De láttuk azt is, hogy a trianoni bilincsek súlyosan nehezednek a csonka ország ma gyarságára, s ebből azt a tanulságot me rítettük, hogy mi, felvidéki magyarok, megváltál kát nem várhattuk kizárólag a magyaroktól. Erezi zt, |iogy megvá! triaitQiii nkátjtöbb ávé, tea szaküzlet áoesti, Ferenciek téré 1. rfenftrjegy»éfcetl erő együtthatása tudja csak eredményezni. Emlékezetünk visszaszáll a magyar múltba, s fekémlett előttünk a mohi puszta, Mohács, Kismajtény és Világos. Ezek a nagy nemzeti katasztrófák arra Intettek bennünket, hogy az egyetlenegy kérdés, a hatalomért Tjjlfi fii1-1 "drn nem tehet programja a trianoni magyarnak, g hogy a magyarságnak ki kelNtermelnie magából azt a szellemet, amely alkalmassá teszi új honfojdalásra. i \ ■ A Felvidék egysége — Mi, felvidéki magyarok, elhatároztuk, hogy megteremtjük a felvidéki magyarok egységes szervezetét.’ Ma itt Hódmezővásárhely közönsége előtt épp úgy bejelenthetem, mint ahogyan bejelentettem a komáromi hídfőnél vitéz Imrédy Béla miniszterelnöknek, amikor a magyar kormány először lépte át a trianoni határi : A Kárpátok alatt, a Csallóköz nyugati sarkától egészen Nagyszőlősig, egységbe kovácsolt magyar front áll. Ez az egységes kovácsolt magyar front rendelkezésére áll a trianoni ország magyarságának, mert tudjuk és érezzük, hogy kölcsönösön szükségünk van egymásra. (Percekig tartó taps és lelkes éljenzés.) Nekünk, elszegényedett, kifosztott, szegény felvidéki magyaroknak, szüksé.ünk van magyar testvéreink támogatására. A felvidéki magyarság ma nem áll kapitalistákból, egyforma kispolgárokból és proletárokból áll. De ebben a magyarságban nem úgynevezett kispolgári mentalitás és nem proletár öntudat lakozik, hanem nemzetet építeni akaró, egységes nemzeti lélek él. Bűn a belső harc —• A felvidéki magyarság megtanulta azt, hogy bűn az osztályharc, a belső egyenetlenkedés, a pártok harca. Ez a magyarság ellene van minden széttago- zódásnak, akár világnézeti, akár pártvagy osztályalapon 411 az. S amikor a felvidéki magyarság a maga erőit belé akarja Önteni a trianoni Magyarország erőkohójába, ezt azzal a céllal teszi, hogy megteremtsük az egységes szellemű, keresztény elveken nyugvó, nemzeti Magyarországot. (Lelkes taps és éljenzés.) Nagyon jól tudjuk, hogy a trianoni Magyarország különféle politikai pártjaiban a legderekabb emberek ülnek s vezetőik mind át vannak hatva a felelősségtudattól. Valamennyien tulajdonképpen egy célért harcolnak s még sincs meg az egység, a politikai yugalom, Ml, felvidéki magyarok úgy érezzük, hogy bizonyos mértékig feladatunknak szánta a sors azt, hogy a mi példánk nyomán testvért kézfogásra bírjunk rá minden magyart. A veszélyek mindig összeterelik a nyájat s kérdem, vájjon olyan nyugodt-© az a légkör, amelyben a magyarság a Kárpátok medencéjében él, hogy világnézeti, pártpolitikai és osztályellentéteket engedhessünk meg magunknak? A magyarság kuli úrhelyzete Közép-Európában — A magyarság a Kárpátok medencéjében olyan területen él, amely hosszú évszázadokon át csak karddal Volt fenntartható. A magyarságnak kulc9helyzete van ebben a földrajzi alakulatban. Ezt a helyzetét azonban csak akkor értékesítheti, ha minden egyes magyar erkölcsi és anyagi értékét összefogja. A magyarság helyzete a Kárpátok medencéjében nem attól függ, hogyan tudjuk magunknak megnyerni a kárpátoroszokat, a szlovákokat és a többi nemzetiségeket, hanem egyedül attól, hogy milyen erős a Kárpátok medencéjében lakó magyar nemzet, A sorsközösség összeköt bennünket a Kárpátok medencéjében élő valamennyi nemzetiséggel, de a jövő elsősorban a magyar, ság sorsától függ. • Hogy ha boldoggá tudjuk tenni a magyar szántó-vető embert, boldoggá tudjuk tenni a műhelyében kalapácsot, A felvidékiek lapja, a hétköznapokon 12 oldalon, vasárnap 20oldalon é s O oldalas mélynyomásos melléklettel, pénteken mellékletként teljes rádióműsorra! jel e n i k meg Egyes példány ára hétköznapon W fillér, vasárnap 20 fillér. Előfizetési ára havonként 3 pengő vagy más szerszámot forgató dolgos magyart, ha a nemzet méltóságához mért kenyeret tudunk adni a magyar munkásnak, s a nemzet vezető rétege, a magyar intelligencia átérzl a nemzetközösség nagy feladatait, s vállalja a nemzet vezetését a többi társadalmi osztállyal együtt, akkor men tudjuk teremteni az egységes szellemiségű erős magyarságot. Ez az erős magyarság lesz az a kohéziós központ, amelyhez a csatlakozást érdemesnek fogja látni a kárpátorosz, a szlovák és a Kárpátok medencéjében élő többi nemzetiség is. (Lelkes taps és éljenzés.) A múltban úgy fogtuk fel a magyarság politikai hivatását, hogy minél nagyobb legyen a tér, minél nagyobb legyen a magyar állam. Ezt a politikai programot át kell fogalmaznunk: ma nem tér kell nekünk elsősorban, hanem magyar népre, magyar nemzetre van szükségünk, hogy benépesíthessük a teret. Jaross Andor miniszter ezután arról beszélt, hogy a felvidéki magyarság kész volt minden pillanatban vállalni r harcrak minden nemét, feláldozni m ndenét magyarságáért, de most boldogan ad hálát Istennek és a bölcs politikai vezetésnek, amely elkerülhetővé tette ezt a harcot, s megmentette a magyar varosokat és falvakat, a magyar életein." és vagyonokat. A maervar falvak nemzeti öntudata — Ha a húszéves nehéz küzdelem után most számot vetünk, hogy ki mennyit áldozott a Felvidéken magyarságáért, melyik az a réteg, amelyre leginkább lehet építeni a nemzet hivatásvállalását, akkor meg kell állapítani, hogy süniként a trianoni Magyarország t<v riiletén a kis fehér paraszti házikók állították meg a kommunizmust, úgy a Felvidéken is a magyar kisgazdák egyszerű házaiban őrizték és ápolták a légid tartókban a magyar nemzett eszmét. Amikor elindultunk a felvidéki magyarság megszervezésére, első utunk a falvakba vezetett. A magyar kisgazda, a magyar földmíves kérges tenyere volt az a megbízható kéz, amely megadta az erőt a fej- vidéki mae^arság szervezetének felépítéséhez. De nemcsak a gazdaréteg tett eleget kötelességének. Láttuk, hogy a magunk közénosztálya gyenge, elvesztette vagyonát, állásait, á így nem volt alke'mas rétég ahhoz, hogy ráépítsük a fe'vidéki magyar trásadalom tartó pilléreit. Ki kellett terjesztenünk a magunk frontját minden egyes magyar felé. A magyar parasztságon túl a mawvar kisiparos-osztályt, a magyar IntclH- genc'át és a magyar munkásosztályt Is meg kellett nyernünk, hogy eljussunk a mához, amikor nyugodtan mondhatjuk, ho^v eírvsé^es szelleművé nyár- tűk át a felvidéki magyarságot. Felvidéki realizmus Most elérkeztünk ahhoz az ünnephez — fejezte be beszédét Jaross Andor miniszter, amelyről oly sokszor álmodtunk. oly sokszor beszéltünk magunk között. Ezer és ezer benyomás hullámzik át rajtunk. Ünnepnapokat élünk át s abból a narkózisból, amelybe húsz éven át kellett beleringatnunk a felvidéki magyarságot, hogy el tudja viselni az elnyomatás minden szenvedését, most egy újabb álomba estünk, az örm narkózisába, amely szinte elfeledteti Velünk a hétköznapokat. De mi, felvidéki magyarok, a reális munka emberei vagyunk, s a mostani örömiinnepeken túl, az örömkönnyeken túl látjuk a holnapot. A felvidéki magyarok boldog örömmel tértek vissza az anyaországba, nem azért, hogy ünnepeljenek vagy hogy ünnepeljék őket, hanem azért, hogy mint a munka emberei többi magyar testvérükkel együtt vállvetve dolgozhassanak a szebb, nagyobb Magyar- országért. Jaross Andor miniszter beszédét szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadták. Az estély után vacsora volt Jaross Andor miniszter tiszteletére. A vacsora során Kováts Jenő, a hódmezővásárhelyi mező- gazdasági bizottság elnöke, keresetién szavakkal mondott köszönetét Jaross Andornak azokért a kijelentéseiért, amelyekben a gazdatársadalom nemz-tépi tő jelenMB'
