Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-03 / 96. szám
FELSOMAGYARORSZÁGI HIRL \? Szombat december 3 szén már évekkel ezelőtt elhatározott dolog volt, hogy ha uj bankíiókokat állítanak, Ujhely is kap egyet. Már tavaly tárgyaltak Dókus Ernővel, hogy megveszik a Kossuth Lajos-utcai telkét s azon épitik a bankfiókot. De egyszerűen ki se hagyható Ujhely, ha tiz uj bankfiókot állítanak Magyarországon. Mert már az ország összes valamirevaló városaiban van bankfiók, csak itt nincs. Hiszen már eddi% 33 bankfiók van Magyarországon. Nagyság szerint pedig Ujhely 28-ik városa az országnak. Tehát már rég dukált volna neki a banktiók. Ma is már öt olyan városnak van bankiiókja, amelynél kissebb. így Besztercebányának (9264 lakos), Kaposvarnok (14376 lakos), Mármarosszigetnek (16354 lakos), Nyitrának (15164 lakos), Pancso- vának (19044 lakos.) Hát olyan nagy sor, ha most a 10 uj bankfiókból Ujhely is kap egyet? Hiszen ki se hagyhatják Ujhelyt! Vagy ugyan hol állítanák fel azt az uj bankfiókot ? Kutyabago- son vagy Bodzásujlakon? Sohse hencegjenek hát olyan nagyon evvel a dicső vívmánnyal! Ha akarnak UJhelynek hasznot szerezni, tessék felállítani a polgári fiúiskolát, amely már fel volt véve a múlt kormány 1910-iki költségvetésébe, de ez a kormány egyszerűen törülte. Vagy tessék kicsinálni a szőllőskei bodroghid megváltását a hidvám eltörlését, vagy a berecki hid felépítését. Ez komoly értékes munka lesz s az államtitkárképviselő ennyit csak megtehet Ujhelynek, De a bankfiók bizony nem sokat ér. Avval ugyan kár dicsekedni ! 96. szám (3) Apró feljegyzések. A „Zempléni Újság“ leg- nem meg- utóbbi számában heves mondtuk ? támadást intézett az újonnan alakult polgári párt ellen. Emeférjnek. Nos, Iván udvarolt s én hagytam, sőt bátorítottam is. Általa komponált különleges ruhákat hordtam, csak azt a virágot tűrtem kö zelembe, amit ő hozott, nagyon átlátszó verseket Írattam magamhoz, úgy, hogy rögtön rám ismertek és még több efféle ostobaságot követ tem el. Aztán meguntam, pláne mert jött egy másik, egy jelentéktelen alak, mázsás briliánsokkal kezein, ízléstelen volt, de médiumnak jó, mert, akkor azt tüntettem ki, Ivánt elhanyagoltam, sőt meg is bántot tani egy párszor. Es amikor égő szemekkel vont kérdőre viselkedésem miatt, a szemébe nevettem s azt mondtam, hogy nem szeretem a tintaszagot. Persze, hogy elment, vissza se nézett, most pedig gyűlöljük egymást, de én tudom, hogy részéről e gyűlölet alatt a legforróbb szerelem lappang. Tudod, biztos vagyok a dolgaimba s nekem csak egy melegebb pillantásomba kerülne, hogy Ivánt ismét a lábaim előtt lássam. De semmi szükségem rá s az epekedésére. Vidáman kacagott, de Ella gyorsan, szinte türelmetlenül kérdezte: „Biztos vagy ebben Edith ? Érzed, hogy sohasem fogod ® zte ezt a pártot klerikálisnak és megvádolta azzal, hogy személyi érdeket hajszol, mert egyedüli célja, hogy Csizy Bélát besegítse a polgármesteri székbe. Mi — mikor a Z. U. támadása megjelent — mindjárt megjósoltuk, hogy ez a minden alapot nélkülöző vádaskodás nem egyedül álló, mert a Székely Etek leibjourná'jához hü segítőtársként fog jelentkezni a jó öreg főispáni harsona; a »Zemplén« is. Es nem csalódtunk. A »vén tudós« legutóbbi számában a hírek élén foglalkozik az uj párttal, ám az a néhány nya- katekert mondat — melyben beszámol a polgári part alakulásáról — épen elegendő arra, hogy a legélesebben neki támadjon az uj alakú lásnak és csatlakozzék a Z. U. által útnak engedett alaptalan vádakhoz. Es mi mindezt nem azért hoztuk itt fel, mintha megakarnók védeni a Városi Polgári Pártot a „Zemplén“ támadásával szemben, — mert hisz annak arra szüksége nincs — csupán rá akartunk mutatni arra az édekkapcsolatra, mely Székely Elek és Meczner Gyula között fenáll és amely már annyira nyilvánvalóvá lett, hogy ma már egyik szerepléséből bátran lehet következtetni a másik állásfoglalására. $ Aki a más Egyik utóbbi számunk- szemében a ban a Buza-Adriányi féle szálkát is rágalmazási per ösmerte- megiátja. tésénél egy sajtóhiba folytan kellemetlen tévedés történt. Az Adriányi vallomásához fűzött kommentár olyformáu került az olvasó- közönség elé, mintha azt Adriányi mondotta volna. Mi siettünk a tévedést reklifikálui, pedig nem volt arra olyan nagy okunk. Mer ha Adriáuyi Béla azt vallja, hogy ő az „agent provocateur“ kifejezést úgy éréi- mezte, hogy Búza heves agitációt fejt ki és élesen témád, akkor bizonyságot szolgáltatott amellett hogy nem tuala mit jelent a használt kifejezés és mi egész nyugodtan értelmezhettük volna igy az Adriányi megbánni amit tettél ? Nem szereted Ivánt?“ Bámulva pillantott fel a szép leány s komoly an felelte : „Persze, hogy nem szerethetem, ha olyan küunnyen tudtam szakítani vele és szavamra, nem bánok semmit. Ptdig gyönyörű szál ember volt ... De hat mi leit téged? Miért érdekel annyira történetem pórul járt hőse ?“ Ella felkelt s barátnője széke mellé ülve, meghatot- tan szegezte rá tiszta kék szemét: »Köszönöm, Edith, hogy ilyen őszinte voltál hozzám. Nem is hiszed, milyen boldoggá tettél őszinteségeddel. Eo ugyanis már reggel óta akartam valamit mondani neked, de célszerűbbnek tartottam először kikérdezni. Téged a múltakat s mostani érzelmeidet illetőleg, mert én szeretem Fekete Ivánt. A télen többször találkoztunk s én úgy láttam, hogy a mindig hallgatag, mindig bánatosan komoly férfi szívesen időzik abban a társaság ahol én voltam. Tudtam, hogy nem szerelem ez s most hallva a közietek történteket, éppen meg vagyok győződve arról hogy ő csak baiáti érdeklődést tanúsít irántam, de nekem ez elég. Nem vagyok nagy igényű s ha Fekete megkérne, M g a végefadásn á is kerülnek eladásra férfi ruhaszövetek, téli kabát kelmék és női ZZZZ costüm szövetek. ... vallomását, mert hisz nem szorul- szóra közöltük le azt. Atnde a látszatot is kerülni akartuk annak, hogy nem teljesen hü tudósítást adunk és ezért legközelebbi számunkban rektifikáltuk előbbi közlésünket. A „Zemplén“ azonban kapott az alkalmon és — be sem várva, vajon reklifikáljuk-e előbbi — még- egyszer kijelentjük — jogos közlésünket, tajtékzó duhvel rontott nekünk és figyelmünkbe ajánlotta e két szót : »igazat i r j.« Es ugyan- aítkor, a mikor ilyen vadul támadt minket, minden igaz alap nélkül megbántotta a vármegye törvényhatóságából kimaradt megyebizott- sági tagnkat. Azt irta rájuk, hogy kibuktak a választáson valamennyien holott a kimaradottak nagyrésze nem vállalt mandátumot, s igy ki sem bukhatott. Igaz, hogy a „Zemplén“ isrek- lifikáita ezt a közlését legközelebbi számában. De nem is azért hozzuk mi ezt az esetet fel, mintha valamelyes rosszindulatot tételeznénk fel a megyebizottságból kimaradtakkal szemben a „Zemplén“ részéről csupán konstatálni kívánjuk, hegy milyen könnyen fordulhatnak elő hibák a lap készítéséi és ezért nem szabad a szálkát észrevenni másnak a szemében akkor, mikor a magáéban a dorongot sem látja. A humanizmus csődje. Beszüntettek egy népkonyhát a huszadik században, a gyermek századában. Az izr. népkonyha kapui bezárultak, ami azt jelenti, hogy ez- idén 100-nál több gyermek meleg étel nélkül küzdi át a telet. És közöny, teljes közöny mindenfelől. Mig az elmúlt években 1—2 önzetlen személy ambíciója élesztgette a jótékonyságnak már pislogató parazsát, de ezidén már a jó szándék nyomát sem látjuk. Tudvalevő dolog, hogy a zsidóság igaz rendeltetését a jótékonyság szabja meg, Es a debreceni pap fejtegetése szerint ez az egyetlen forrás, melynek kibugyogó vizénél ci- vakodás, egyenetlenkedés, gyűlölet, faji és vallási versengés az emberek igent mondanék s hozzá mennék, mert nagyon, nagyon szeretem, éppen úgy, mint talán ő szeretett Téged . . .« Szempilláin könnyek csillogtak s hangja remegésbe hajlott. — Edith sápadtan hevert székében s ajkait rágva, hallgatott. Most hirtelen felpattant s kutatóan nézve a szőke leányra, kapkodva kérdezte : »Es, — ... és te azt gondolod, hogy Iván meg fog kérni Téged ? Biztosan tudod, hogy érdeklődéssel viseltetik irántad? Miből következtetsz komoly szándékra?« — Eila szelíden mosolygott: „En Ivánt tisztességes, rika jellemű férfinek ismerem, ő nem udvarolna nekem kedvtelésből, hisz tudja, hogy szeretem. Egyébként homályosan már beszéltünk is erről . . .“ — Ediih gúnyosan szakította félbe : »Oh, kis titkolódzó, mily ügyesen hallgattál, hát ez a barátság, amit egymásnak fo gadtunk ? No nem rontom az örömödet, légy boldog Ivánnal, én se nem szerettem, se nem fogom szeretni soha, áldásom rátok. — De mert oly sokáig bizalmatlan voltál irányomba, ime, én is csak most mondok Neked egy újságot, amit külörabsn elfeledtem tu. között megszűnik. A zsidóság áldó zati tüzét mindig ébren tartotta a jótékonyság oltárán s önzetlenül műveli a jót a jóért. De hát a népkonyha ügye csak egy ideig óráig tűrt hamupipőkéje volt a humanizmusnak ? Hát azok az elhagyott szegény gyermekek nem léteznek már, kik mohó étvágygyal fogyasztották el dermesztő hidegtől kipirult arccal az eléjük tett meleg ételt? Nem értékeltük-e ezen ebédek nevelő hatását, mely a gyermeki szívbe az Isten magasztalásán kívül a hamisítatlan emberszeretet csiráit oltotta be ? És egy-egy ebéd adományozása nem biztosított-e akárhány előkelő családnak arra a napra eszmei programmot? Mind oly kérdések ezek, melyekre a felelet bátran elmaradhat! Nem merünk arra gondolni, hogy tisztán személyi ügyek akasztották meg a nemes ténykedést. Még ha úgy volna, akkor sem a gáncsosko- dás, a szemrehányás a feladatunk, hanem csak az intézmény propagálása és az általános érdeklődés felkeltése. Nem formaságokra, személyi ambíciók kielégítésére van itt szükség, aki ezzel foglalkozik, az már aZ érdemet biztosította a maga számára, ts mivel a népkonyha egyesület papiroson megvan, tényleg csak emberekre van szükség a programm ideális pontjainak felélesztésére. „Jöjjön, segítsen mindegyik, az asszony könnyel, a férfi pénzzel.“ Ne hagyjuk kiveszni a gyermeki lélek hála érzetét! De ha az egyesüiet poraiból feltámadni nem tudna, úgy e feladat a jótékonysági egyesületekre hárul. Az izr. nőegyesület a leányegyesülettel karöltve csinálja meg mielőbb, mert a decemberi fagyos szél meg-meg- rázza már ablakainkat. t,s ez a jótékonyságra való beharangozást jelenti. A nőegyesület egyik legszebb pro- grammpontját valósítja meg akkor, amidőn e cél szolgálatába lép. Mert segítő kezével ott van az újszülött gyermek anyja ágyánál és a midőn az anyára gondol, a gyermeket segíti. Legyen ott a nőegyesület akkor is, amidőn táplálékot az anya gyermekének nem adhat és amidőn segíti az anyát, gondoljon a gyermekére is. A nőegyesüiet igazán agilis vezetősége és lelkes, tevékeny elnöke bizonyára átérzi, hogy e nemes ügy ások szép programmpont- nak egyik legszebbike. A fővárosi datui veled ma reggel. Ugyanis igen szépen köszönöm szives vendéglátásodat, de egy sürgönyt kaptam, amely a fővárosba szólít s igy holnap utazom is. No és most jere, hogy öleljelek meg kis mennyasz- szouyjelölt és aztán menjünk öltözni az ebédhez. Karon fogta Ellát s erélyes mozdulattal kelve föl ültéből, halkan beszélgetve mentek fel a kastély folyósójára. Szobája előtt csókot intett a távozó leánynak s nevetve kiáiitotta utána : „Aztán ne ábrándozzál sokáig, mert elkésünk az ebédtől. Majd utánad jövők . . .“ s benyitva az ajtón, az Íróasztalhoz sietett a remegő kezekkel irta a halványsárga papirosra : „Iván I Azt mondta egyszer, hogy szeret, én kinevettem. Megbántam s most én mondom, hogy szeretem, mindig szerettem. Holnapután Pesten vagyok. — Jöjjön, — várom Edith.“ Sietve zárta borítékba s miközben leragasztotta, gyöngyfehér fogát ösz- szevicsorítva, irigyen sziszegte : „Az enyém lesz, az enyémnek kell lennie, nem kapod meg . . .“ G—a M—y. Férfiöltönyök mérték szerint rendelésre elvállaltatnak Moskovits Herman posztó és gyapjúszövet @ divatáruházában ü Sátoraljaújhely, Rákóczi-ut 6. (Kispiac.)
