Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-02 / 79. szám

Tizenkettedik évfolyam. 79. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, október 2. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nein adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLA1 ETELE. br. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A függetlenségi párt az alkotások terén. Midőn a nemzeti ellenállás után a koalíció a kormányt átvette, a függetlenségi párt abba a hely­zetbe került, hogy mint kormány­pártnak is működése egy olyan semleges térre szorult, amely a vele szövetségben levő 67-es pár­tok elvein túl nem léphet. Ezt a kényszerhelyzet hozta igy magá­val, miután a 67-es pártok saját elveikkel ellentétbe nem jöhettek, azokon túl nem terjeszkedhettek és igy a függetlenségi pártnak meg kellett elégednie ezen átme­neti időre elvei fenntartásával és azok megvalósításának jobb időkre való halasztásával. Ez átmeneti korszak volt, ame­lyen a függetlenségi és 48-as párt­nak át kellett esnie. Es hogy őt a nemzet kellőképen megértette, ennek mi sem képezi erősebb bi­zonyítékát mint az, hogy dacára a függetlenségi párt ezen meg­kötöttségének, dacára a több ol­dalról a párt ellen szórt lekicsiny­lésnek és meggyanusittatásnak az ország közvéleménye nemcsak hogy el nem fordult tőle, hanem a párt elvei azóta mind szélesebb körben mind mélyebb gyökeret vertek és dacára a mindenféle mesterkedéseknek oly arányokat öltöttek, hogy a tüggetlenségi párt ma erősebb, mint volt va­laha. Természetes dolog, hogy az átmeneti állapot soká nem tart­ható. Az idők felvetik a maguk nagy kérdéseit, ahol a független­ségi pártnak a másik két szövet­séges párttal okvetlenül meg kel­lett ütköznie. Erre az okot és alapot az Osztrák magyar jegy­bank privilégiumának közeledő lejárata adta meg. Ezen az üt­köző-ponton eldőlt a koalíció sorsa. A pártok a semleges té­ren való alkotás teréről leszorul­tak és az elvi alkotások terére jutottak. Az alkotmánypárt és a néppárt görcsösen ragaszkodott a közösügyes Osztrák-magyar bank hoz, mig a függetlenségi párt ebben látta az első és legfonto­sabb lépést az elveinek megfelelő alkotások terén. Hogy a harc ne­héz volt, mutatja a már fél év óta húzódó válság. A független­ségi párt hétfői értekezletén tisz­tázódott annyiban a helyzet, hogy a pártnak e kérdésben összetar­tása feltétlenül konstatáltatott és Kossuth Ferenc maga kinyilatkoz­tatta, hogy ezen első ütközőpon­ton vagy győz, vagy ellenzékbe megy pártjával. Hogy az uralkodó döntése mi lesz, ebben a pillanatban meg­mondani nem lehet. De tény az, hogy a függetlenségi párt egye­sült imponáló ereje bizonyára sú­lyosan fog az uralkodó előtt is a mérlegbe esni. A függetlenségi párt midőn ha­tározottan erre az útra tért át, megkezdte a függetlenségi elvek- nek megfelelő alkotásokat, ame­lyen többé megállás nincs, legfel­jebb csak arról lehet szó, hogy az alkotások gyorsabb, vagy la- subb tempóban fognak-e lefolyni. A függetlenségi párt ezzel egy szersmind a reális politika állás­pontjára helyezkedett. A modern idők felfogásához képest nem apró kicsinyes külsőségekben ke­resi a lényeget, hanem az ország gazdasági függetlenitésében. Ez a legsürgősebb teendőnk. A ma­gyar jegybank meg fogja terem teni hitelügyünk önállósítását,végre az önálló vámterület megengedi az önálló és Magyarország legsa- játibb szükségleteinek megfelelő gazdásági berendezkedést. A mo­dern felfogás szerint a gazdasági erők önállósítása és fejlesztése adhat csak bármely államnak füg­getlen exisztenciát. adja meg a kultúra fejlesztésének alapját és azt a politikai súlyt, amellyel minden nemzetnek kell rendel­keznie, ha nem akarja, hogy a népek kulturcsaládjában elhanya­golható mennyiségként kezeljék. Hogy helyes utón járunk, mi sem bizonyítja jobban, mint Ausztriá­nak a múltban és a jelenben e kérdésben követett magatartása. Ausztriának mindig az volt a célja, hogy Magyarország neki egy kizsákmányolható tárgya le gyen, az ő gazdaságának és eh hez-képest erejének táplálója. A mi gazdasági erőnk jelentékeny része Ausztriába vándorolt és ott az osztták hatalmat erősítette. Mi most elakarjuk zárni a gazdasági erők kifolyásának az útját és a gazdasági önállósítás által ezt az erőt saját hatalmunk gyarapítására akarjuk fordítani. Epen az erős és elkeseredett harc, amely e kérdés körül most Ausztria és köztünk kifejlődött, mutatja e kérdésnek rendkívüli fontosságát. Ezt a harcot csak a legnagyobb erőfeszítéssel és elszántsággal le­het diadalmasan megvívnunk és egy pillanatra sem szabad hátrál nunk. A gazdasági függetlensé­günkért vívott harc fogja meg­nyitni a függetlenségi gazdasági alkotásoknak azt a sorozatát, amely gazdasági erőinket eddig még nem sejtett lendületbe fogja hozni. E gazdasági erőknek megszer­zése egyszersmind a politikai erő­nek is gyarapodása. Az osztrá­kok csak azért fizetik a közös ügyes magasabb quótát, hogy gazdasági kérdésekben is kötve tarthassanak bennünket és ame­lyik pillanatban a gazdasági ön­állósítás két legfontosabb alko­tása, az önálló jegybank és a külön vámterület megvalósulnak, Ausztriának megszűnik minden érdeke a politikai terén is a kö zös ügyek fenntartására. A poli­tikai önállósításnak a gazdasági önállósítás az alapfeltétele. Midőn a függetlenségi párt e módon a pozitív alkotások nehéz útjára lépett, csak egy biztosit hatja, neki a sikert, ha a nemzet mint egy szál ember áll a háta mögött, ha a nép, törvényhozás és kormány egybefogva semmi nehézségektől vissza nem riadva, lépésről-lépésre küzdve izenként foganatosítja programmját. Mi nem forradalmi átalakulást aka­runk, hanem nyugodt és biztos fejlődést, ame'yben benne van nemcsak Magyarországnak, hanem Ausztriának is és a dinasztiának is erősbbitése és a nagyhatalmi pozíciónak a megnövekedése is. Reméljük, hogy Bécs is be fogja látni ezt és ha várakozás ellenére még sem tehetné, úgy a természetszerű fejlődésben levő tények ereje fogja őket reá meg­tanítani. | Október 6. | A magyar félistenek, a 13 aradi vértanú halálának évfor­dulója közeledik. Néhány nap múlva 60 éve lesz annak, hogy 13 hős tá­bornok vértanú halált halt a magyar szabadságért. Ezt a szomorú napját a magyar történelemnek fényes gyász- ünnepségek között üli meg ezidón az ország népe. A vértanuk kivég­zési helyén országos ünnep kereté­ben fogja leróni a kegyelet adóját az ország minden részéből egybe- gyiilt közönség. De mi, akik idehaza maradunk szintén lerójjuk kegyele­tünket — ha szükebb keretben, pompa nélkül is — azokkal szemben, akik érettünk szenvedték el a leg borzasztóbb halált. Szerdán, f. hó 6 án reggel a rom. kath. templom ban gyászmise lesz a vértanuk lelki­üdvéért, melyen valamennyi testület küldöLtségileg képviselteti magát. A sátoraljaújhelyi függetlenségi kör is csak a gyászmisén való részvétellel rója le a kegyelet adóját azokkal szemben, akik életükkel fizettek a függetlenségi eszmékért. Nem a kül­döttségekben, a fényes ünnepségek­ben rejlik a gyász, hanem a szivek mélyén és az emlékezésben. Vegyen hát mindenki részt a szerdán tar­tandó gyászistentiszteleten és adóz­zon egy pár percnyi megemlékezósse azoknak, akik értünk éltek és értünk szenvedtek hősi halált. fi rendőrség decentralizációja. — Egy lehetetlen idea. — Egy érdekes, de semmiesetre sem életképes terv foglalkoztatja pár nap óta a város közigazgatási álla­potával foglalkozókat egyrészt, a város polgársának összeségét más­részt. A rendőrség decentralizásáról vau szó, melyet egy polgármesteri terv alapján egyik laptársunk dobott legutóbb a sürgősen megvalósítandó tervek közzé. Hogy a rendőrségünk fejlesztésre szorul azt elösmeri mindenki. Még a nagyközség idejében állapították meg a rendőrség létszámát és szer­vezetét és azóta ugyanaz a rendőr­ség létszáma, sőt — mint alább ki­fogjuk mutatni — kevesebb ma a rendőr, mint volt a nagyközség ide­jében. Ezen a tűrhetetlen állapotot kívánt segíteni képviselőtestület is, mikor — nem is egy Ízben — han­goztatta a rendőrség újjászervezésé­nek szükségességét. Kiss Ödön h. polgármester is be­látta a mai állapot tarthatatlanságát és mert ő nemcsak panaszkodni, de Alapittatott 1831-ben. A Triesti Általános Biztosító Társaság (Assícurazioni Generáli) részvény tökéj e éa készpénzbeli tartalékai 334- millió korona. Felvétetnek: élet-, tűz-, betöréses-lopás elleni, — továbbá jég- és baleset biztosítások. — Lapunk 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom