Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-17 / 14. szám

Tizenkettedik évfolyam. 14. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, február 17.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE.

POLITIKAI FŰMUNKATÁRS:

ur. BÚZA BARNA.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér.

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

j\ vidék és a gazda hitele.

Az országgyűlésen a rendes ujonclétszám megállapitása miatt a balpárti furor-ok vezényletével olyan mérgeskedő háborúskodás kerekedett, hogy az alkotmányosság hajóbordái ugyancsak recseg- tek-ropogtak. Ráadásul természetesen egynémely incidenst is provokálnak és boulevard sajtójukkal összehangolt tenorban hangos az utcza,mert az aradi vesztőhely ügyét a kormány nem a Ház szükkörii budgetje keretén belül, hanem a maga erejével akarja elintézni, a vértanuk kegyeletes emlékezetéhez méltóan.

És mialatt igyen az országház márványfalain belül izzóvá tüzelik a levegőt, a kormánypárti 48-asok egyik fiatal képviselőtagja nagy szerényen, csendesen hozzáértő tónusban megszólal a könyvpiac utján és a számok kérlelhetetlen logikájának erejével megállapítja, hogy a magyar mezőgazda most küzdi legnagyobb tusáját az elme- rülés veszedelmével és ha minden erőnkkel, elménk minden gondolatával, jóakaratunk minden intern zivitásával hozzá nem látunk a megvédés munkájához, a nemzet eme törzse az összeroppanás rettenetes katasztrófájával fenyeget. Beck Lajos dr. könyvéről van szó, amelyet most sorra tárgyal a budapesti sajtó. Ám azt hisszük, hogy ez a könyv, amenGyakorlaton.

Irta : Szász József,

Ií.

Jártunk azonban olyan helyen is, ahol volt bőven minden. Vendéglő, kávéház, sőt még cukrászda is. Csakhogy itt meg az a falum ért bennünket, hogy elfogyott a pénzünk. E nélkül pedig nem lehet korcsmába, kávéházba menni. Összedugtuk a fejünket, hogyan kellene pénzt sze rezni. A szaktanácskozásban részt vett a két kadét is, ez a kérdés különösen érdekelte őket, mert soha nem volt egy garasuk sem. Volt ugyan két önkéntes kollégánk, a kikről tudtuk, hogy ezektől ugyan egy krajcárt se kapunk, se kölcsön, se másképén. Ezzel a két emberrel kell valamit csinálni, hogy vendég lobé, kévéházba jussunk. De mit? Ez volt a bökkenő.

— Meg van ! — kiáltott diadalmasan homlokára csapva a kadét. — Összevesztük őket.

Úgy is történt. Felpiszkáltuk egyiket a másik ellen, úgy, hogy mikor találkoztak, majdnem bajonettel mentek egymásnak. Kész volt a íovagias ügy. A két kadét s két önkéntes segédkezett. Rövid tárgyalás után a segédek kimondották, hogy a feleknek össze kell békülniök s meg kell vendégelniük a segédeket.

nyiben eminenter, országos és általános nemzeti érdeket nemcsak azért érint, mert a kérdés maga országos, hanem mert a kérdés megoldásában a gyógyítás, vagy munkájában a központ mellett a vidéknek (tehát az egész országnak) intenzivebb jelentőséget tulajdonit és nagyobb szerepet vindikál: természetesen kell, hogy itt a vidéken elsősorban fel- rázza az arra való körök és tényezők szunnyadó erőit.

A magyar gazda hitelügyének rendezéséről van szó, amely, hogy mennyire aktuális, úgyszólván halaszthatatlan szükség, semmisem igazolhatja nyomatékosabban,mint az a szomorú tény, amelyet a szerző számadataival úgy íejez ki, hogy amig 2893-ban még csak 31 milliót tett ki a „végrehajtások utján*' való bekebelezés, addig ez a szám 1901 ben már 71 millióra szökött.

A magyar birtokpolitikának egyik vezetőharcosa a parlamentben Nagy Emil, a munkát méltató cikkében igy fakadt ki : „Ez hát a következménye annak a nagy nemzeti átalakulásnak, amely 1848-ban megindult! Mindig élt a lelkemben az az érzés, hogy a nemzeti politika két oszlopon nyugszik. Az egyik a magyar faj megerősítése kifelé, a másik annak megerősítése befelé. S most amidőn különösen a függetlenségi párt irányadó befoUgy is történt. Nagy vacsorát csapiunk a körösi vendéglőben, hajnalig mulattunk, s a költségeket a két ellenfél fizette. Ez volt egyik legsikerültebb ütközete a horvátországi hadjáratnak.

Á'mosan, mámorosán indultunk kora reggel Varasd felé. Együtt volt az egész hadosztály. Gyalogsággal, tüzérséggel, lovassággal.

Néhány órai menetelés után megdördültek a Varasai hegyen az ellenség ágyúi. A tüzelésre a mi tüzérségünk ágyúi is csakhamar bömbölve válaszoltak. Mi csatavonalba fejlődve, előre nyomultunk miközben gyönyörködve hallgattuk a remek ágyú koncéi tét. Oldalról egyszerre lódobogást hallottunk. Arra fordultuk: egy ellenséges huszár vágtatott el homlokzatunk előtt.

— Eübe fiuk ! kiálltott a kapitány.

Tíz, busz legény ugrott egyszerre

a huszár elé. Egyik a ló kantárját ragadta meg, a másik a huszár csizmáját.

— Szállj le a lóról koma ! — kiáiItottúk az ellenséges huszárra. De nem várták be, mig leszáll, hanem lehúzták a lóról s a kapitány elé vitték.

A kapitány ur vallatóra fogta a legényt. Mit kémkedett, micsoda jelentést visz?

Hiába vallata. Nem szólt egy szót se. Pedig kérdezte magyarul, nemeLapunk

lyást gyakorol az ország veze tésére, lehetetlenség, hogy az a hatalmas birtokpolitikai akció, amely 48-ban megkezdődvén, később az álszabadelvüség fertőjébe sülyedt, újabban ne legyen megint a magyar államférfiak gondoskodásának első rendű tárgya.“ — Ha Nagy Emil a Beck Lajos eszméit és birtokpolitikai törek. véseit magyar államférfiak gon doskodásának első rangú tárgyaként kommentálja, nem mérgesedhetik el a nemzet lelkében az a kétségbeesés és gyűlölködés, melyet a nemzetközi demagógia elhintegef országszerte, hogy zavart khaoszt és türelmetlenséget keltsen. A mai kormányzat, sem a parlamenti „ugratók“, sem a mezők dűlőin bicikliző „honmentők“ lármájától megijedni nem fog. Hanem igenis a háta mögött ülő többség olyan irányú munkásságát, amely a nemzetlenn- tarró társadalmi rétegeket erősíteni és érdekeiket egymésal kiegyenlíteni akarja, a legmelegebb gondoskodással fogja honorálni. Azok az ugratók, akik egy a nemzet döntése által leszorított rendszer visszaállítása érdekében szeretnék a mai többséget komoly munkájától elterelni, nem érhetnek célt, törekvésük kudarcot, kudarc után tog találni útjában midaddig, amig a többség komoly munkássága olyan irányokban fog haladni, amelyre

tül, horvátul, sőt még tótul is.

— Hát miféle náció kend ? förmedt rá újból magyarul a kapitány.

A huszár egy nagyot nyelt, aztán összecsapta bokáját szalutált s igy szólt önérzetesen,

— Mi más volnék mint magyar, kapitány urnák alássan jelentem.

— Hát akkor miért nem beszél kend?

— Beszélek én most már, de előbb nem tehettem, mert össze kellet rágnom s le kellett nyelnem azt a jelentést, melyet az őrnagy ur küldött a tábornok urnák. Most már vallathat a kapitány ur, ha azt hiszi hogy ki vesz belőlem valamit.

De nem lehetett ám belőle egy szót sem kihúzni. A csillagos égért el nem árult volna valamit. A jelentést pedig, melyből sok mindent meg tudhattunk volna, megette a papirossal együtt.

Ilyen katona a magyar katona.

A kilencedik hót közepén elértük Varasdot. A városbau nem pihentünk meg, csak keresztül mentünk rajta. Fáradtak, kimerültek voltunk. A tiz órás gyaloglás tönkre tett minket. A katona banda a Rákéci indulót játszotta ez tartotta csak bennünk a lelket. Mikor elhagytuk a várost, azt hittem összeesem a fáradságtól. Erősen támolyogtak a többiek is. A kapitány észrevette ezt s hogy lelket öntsön belénk, igy szólott:-4- oldali

rávilágít a függetlenségi párt e két talentumos tagjának ez a legújabb polémiája is.

Nem akarjuk most sorra venni mindazokat az eszméket, amelyeket ez a polémia részleteiben megjelöl. Ez majd amúgy is a kivitel stádiumaiban lehet aktuálisabb. A vidéki sajtót, különben is a munka konklúziója érinti közelebbről. Mert e konklúzió szerint Beck Lajos ezt a nagy nemzeti kérdést, a megoldáshoz közelebb vinni véli azzal, hogy a magyarországi gazda hitelvilágában, a kézizáloggal biztosított üzemhitel kapcsolatban a személyhitellel egészségesebb alapon kiépíttetnék. Még pedig a személyhitel olyan inaugrálásával és berendezkedésével, amely hivatva volna e téren a vidéki gócpon tok szerepét jelentősebbé tenni. A francia „warrant agricol“ mintája szerint kívánja ezt a szerző. Es ez mindent megmagyaráz. Mert e kereten belül volna ugyan egy középponti intézet, ám ez az intézet a birtokbekebelezéses kölcsönök lejtőjéről a személyi hitel kiegyenlítő útjára teregetnék és itt nyílnék meg a lér Beck Lajos helyes terve szerint arra, hogy az ország minden erezetét érintő kérdés a dolgok logikus és helyes mérlegeléséhez méltóan a vidéki gócpontokban találhassa meg a megoldás idejében szükséges olyan garan— Kitartás fiuk, mindjárt, átlépjük a magyar határt, frissült egyszerre az egész század. Mikor pedig átmentünk a Dráva-hidon, s megpillantottuk a nemzeti színűre festet határoszlopot, melyen magyar felírás áll, valósággal örömlázban úsztunk.

— Oithon vagyunk legények, Magyarország földjét tapossuk 1 — kiálltották lelkesen az alföldi legények, s oly könnyedén léptek, mint ha csak most kezdték volna a gyaloglást.

Új erőt adott a hazai levegő, kitartást kölcsönzött a hazai föld.

A katonák jó kedve nem ismert határt. Örömükben rákiabáltak minden szembe jövőre :

— Hogy vagytok rokon ?

Mintha csupa jó ismerős, jó barát

lett volna valamennyi. Széles jó kedvük különösen az öreg katonáknak volt, a fiataloknak fájt valami, az, hogy gyakorlat után újra vissza kell térniük Horvátországba.

Emlegették is sóhajtva:

— Hej csak ne kéne visszamenni Muszkaországba. Magyarországon csak parádé volna a katonaélet 1

A király-gyakorlat öt napig tartott. Hol nyugotra vonultunk Csáktornyától, hol meg északra. Hol előre nyomultunk, hol visszavonultunk. A szerint mint mi vertük az ellenséget, vagya mint az elienség vert minket