Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-05 / 45. szám
Tizenkettedik évfolyam. 45. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, junius 5. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nein adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : MATOLAI ETELE. ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A hypocriták. Mikor még kisebbségben voltunk, a felettünk uralkodó, min két csak leszavazással elgázoló, magát hamisan szabadelvűnek nevezett párt soha se mondta, hogy a mit mi kívánunk, az nem lenne jó a hazára; sőt inkább el- üsmerték, hogy a cél szent, bár úgy lehetne, de nem lehet, mert egyik azt mondá, ho^y idő előtti, annak még meg nem jött az ideje; másik, hogy arra gyengék vagyunk, hogy a hatalom, a király nem engedi; a harmadik — á ki legbölcsebbnek akarta magát mutatni — azt mondá, hogy hagyunk fel a meddő közjogi vitákkal, előbb gazdaságilag erősödjünk meg — és igy tovább. En mindenkor az mondám rájok, hogy hypocriták, képmutatók. Mert ha őszintén beszélnének, mikor azt mondják, hogy a mit mi akarunk az szent, de kivihetetlen: akkor félre állanának és azt mondanák: ám csináljátok ha biztok magatokban, mi nem állunk utótokba. De ők ehelyett épen nagyon is utunkba állottak, kígyót békát kiabáltak ránk, mindent elkövettek ellenünk, hogy azt a szerintük is szent célt meg se közelíthessük . . . Hát kérem — lehet ennél nagyobb hypocrisis, nagyobb képmutatás, kétszínűség, sőt rosszhiszeműség ? ? Azt hittük, hogy e párt szerencsésen kimúlt — és ime most látjuk, hogy nem csak lételöket folytatják a 67-esek elnevezése alatt, de hypocrisisöket is. Ezek sem mondják, hogy nem kívánják hazánk önállóságát, teljes állami ságát, közgazdasági, pénzügyi függetlenségét, de azt mondjak, hogy ennek még nem jött meg az ideje ! Es ők sem mondják, hogy csináljuk, ha bízunk magunkba, de mindent elkövetnek, hogy ne csinálhassuk. Olvassuk csak Hunyad vármegye május hó 28 án tartott közgyűlésének a bank-ügyben hozott határozatát. Ez úgy szól, hogy „a törvényhatóság az önálló bank felállíttatására való törekvést nem csak az Ausztriától való gazdasági íüggetlenitésünk egyik eszközének, hanem úgy gazdasági mint politika szempontból a nemzet elébe kitűzött célnak tekinti . .“ Hát ugyan kérem ki tudna ebből egyebet következtetni mint azt, hogy tehát csináljuk a külön magyar bankot azonnal, minden áron minden áldozattal ? Azonban olvassuk csak tovább, lássuk mily erélyes szavakban fejezi ki a határozat ezt a természetes következtetést. Szóról szóra ekképen : „de tekintettel arra, hogy ezen cél megvalósítása jelenleg a nemzet erejét meghaladó pénzügyi és közjogi nehézségekbe ütközik, a nélkül, hogy a cél megvalósításáról lemondana, ez idő szerint a kívánatos gazdasági megerősödést és az egész közéleti haladást megakasztó bonyodalmak elkerülését és olyan kialakulást óhajt, a mely a nélkül, hogy a nemzetnek az önálló bankra vonatkozó törvény biztosította jogát fel adná, a megvalósításra alkalmasabb időt választ.“ / Meghajlok előtte, aki ezt fo galmazta ! Ez valóban felülmúlhatatlan remeke a kétszínű ra vasz furfangnak ! és legnagyobb bizonyítéka annak, hogy az önálló bank ellen alapos, komoly érveket ő sem volt képes találni s a bank-közösség fenntartása mellett csak hamis érvekkel, csak következetlenséggel lehet harcolni. Habár alig érdemes — vegyük kissé bonckés alá a hires határozatot. Azon kezdi, hogy „az önálló bank felállíttatására való törekvést ... a nemzet elébe kitűzött célnak tekinti.“ tehát nem a bank tényleges felállíttatását, csak az arra való törekvést rartja célnak ? A törekvés nálunk meg van, — de hát meddig törekedjünk ? A következtetésben azt mondja, hogy „ezen cél megvalósítása jelenleg a nemzet erejét meghaladó pénzügyi és közjogi nehézségekbe ütközik“. — Ugyan miért épen jelenleg ? mik azok a pénzügyi nehézségek? hisz ez „peticó prin- cipii“; — egyik fő indok, a mely miatt az Ausztriával való közösségtől szabadulni kívánunk, épen az, hogy ez a közösség okozva szegénységünket, e miatt nem erősödhetünk meg pénzügyileg, Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. h?2aMpte1rPl7fi“'íolrrooüÓh,t Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 6 oldal. A titok. Irta: Prém József. A férj már néhány nap óta lázas izgatottsággal nézte, fürkészte fiatal feleségét Az öldöklő gyanú mind erősebben markolt a szivébe, többé nem használt a józan ítélet, mely néha még tiltakozott az ellen, hogy Ida hűtlen tudna lenni. Szántó Andor másodszor is megházasodott. Kis árvája, a beteges Klárika annyiszor emlegette előtte Idát, annyira ragaszkodott a jószivü, nemeslelkü nénihez, hogy az apa utóbb már el sem képzelhette gyermekét a második anya nélkül. — Az elhalt feleségem legjobb barátnéja voltál, édes Ida ! Tudom, szeretett téged, tán jobban, mint engem . ., — Ugyan Andor, no vétkezz a halott ellen — tiltakozott Ida. — Nem vétkezem, hisz az igazságot mondom. Szerelemből vettem el Cecilt, rajongó áhítattal csüngtem rajta, az életemet édesítette meg, amig mellettem volt. De éreztem mindig, hogy szerelmem nem lesz elég erős, amikor szembe kell szállni a halállal, mely elragadja tőlem az imádott asszonyt. — Most is csak neki élsz, Andor? A férj nem rezzennt meg, hidegen felelt: — Csak barátságomat neked Ida. Inkább az árvám anyja lé<;y, mint hitvesem. Akarsz-e igy hozzám jönni? — Akarok 1 Nem habozott egy percig sem Ida. Hisz olt ült mellettük Klárika a díványon és Ida éppen a gyermek szép szőke fejére tette a kezét. De ráemelte szemét Andorra; hosszan rajt nyugtatta tekintetét. Es mintha magában rebegte volna : „Ó te szegény ember, ha tudnád mint szeretlek, ha tudnád mennyire a szivemen hordom a te sorsodat;!“ Es titokban hálát ad az istennek, hogy felesége lehet annak, akit már akkor imádott, amikor Cecil még ólt . . . így szövődött, igy kötődött meg az uj frigy. Akkor nem hitte Szántó Andor, hogy pokollá változik rá nézve ez a második házasság. Az első esztendőben az uj asz- szony uj rendet hozott a házba . . . Gondos hitves, gondos anya, senki sem tagadhatja. Szántó Andornak soha jobb dolga nem volt, mint most, amikor ilyen példásan viszik a háztartását. Az előbbi beteges asszony ezer gondot okozott az önfeláldozó férjnek, most csupa vidámság, csupa öröm lehetne az otthona, ha egy idő óta az a rettenetes gyanú nem kínozná. Még az nem nyugtatja meg, hogy a kis Klárika pompás fejlődésnek indult. Kinek az érdeme ez ? Ki másé, mint Idáé. Akárcsak az ő édes gyermeke volna a bájos baba. De Andort ez a gondolat is felháborítja. Ha csalódott volna? Ha ez az asszony gonosz és nem méltó reá hogy ennek az ártatlan angyalnak az őrzője legyen ? Ha le kell álcázni őt? Hányódott a lelke Andornak Es türelmetlenül nézett az ajtóra. Mikor nyílik már, hogy újabb hirt halljon a titkolódzó asszonyról ? Hol késik az a kertész, aki a kém szerepére vállalkozott? II. Kopogtatás hallatszott s utána fontoskodva lépett be a torzon borz szakálu, öreg Gergely. Sapkáját már a pitvarban levetelte s a zekéje zsebébe gyúrta, a pipáját is kivette a szájából rácsetlintolLe a rézkupakot a háta mögé tartva úgy ált meg az ajtó közelében. — Szólj már no ! — riva't rá izgatottan Andor. Mit tudtál meg? — Ma este ! A szőlőben ... Az alsó présházban, hót óra előtt ott lesz az az ur . . . Es oda Ígérkezett a . . . a . . ‘ — Nagyságos asszony? — Igenis. Bocsánatot kérek . . , Hej, nem hittem volna, nagyságos ur, nem hittem volna . . . — Halgass ! Elég! — Hat órakor légy kész. Várj a puskáddal a szé- rüs kertnél . . . Duplára töltsd meg. Addig pedig szót se ! Mehetsz. Andor ledőlt a díványra. Hát ennyire jutott ! Hűtlen lett a halotthoz, mással lépett ismét oltár elé . . . Es most azt a nevet, melyet előbb Cecil viselt, az ő becsületes nevét meggyalázza Ida ! Volt egy Szántó Andorné, akit a női magasztosság példaképének ismert mindenki, aki előtt leborult a férj és leborult a ház minden vendége ... Es van most egy Szántó Andorné, aki már az első esztendőben a szégyen posványáiba merült, aki rutul visszaél a férj bizalmával, — ő, az elhunyt legjobb barátnéja 1 . . . Azt hitte megfullad Andor. Harag, bosszú rohanta meg. Keze ökölbe szorult és felugrott, hogy az ablakhoz rohanjon, melyet felszakitott, levegő után kapkodva. Mily édes lesz a megtorlás. De aztán elgondolta hogy mily nehéz helyzetbe juttatta Idát. Paszta
