Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-10-31 / 85. szám

85. szám (2)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szombat október 3l.

nem lehet erre a félelemre. Kötelességét becsületesen teljesítő jegyzővel szemben — s melyik nem az a mi jegyzőink között? — erőtlen a megyei központ minden hatalma.

Mit tehet vele? Ki nem buktathatja, mert élethosszig van választva. El nem csaphatja, mert nincs jogában s nincs rá oka

Egy kicsit talán megkínozhatja, megszekirozhatja. De istenem, az aradi vértanuk megb *ltak a hazájukért, hát a mi jegyzőink egy kis üldözést se tudnak elszenvedni érte?

És hogy állunk avval az üldözéssel is? Addig lehetséges az csak, mig a jegyzők önző szét- szakadozottságukban nem törődnek egymással, s nem védelmezik összetartva közös érdekeiket. De amelyik percben a jegyzők tömörülve védelmeznék egymást, s egy-egy ilyen jogtalanul meghurcolt társ ügyét az összesség magáévá tenné: abban a percben megszűnnék még az ilyen üldözéseknek lehetősége is, és a legcsekélyebb félelem nélkül követhetné minden jegyző a meggyőződését.

Ma is tudok egy ilyen igazságtalan üldözésről. A többi jegyző is tud talán róla, s tétlenül nézi. Pedig meggondolhatnák jegyző urak, hogy »ma nekem, holnap neked«, nemcsak politikai magatartásukért más okokból is megharagudhatik a hatóság a jegyzőkre, s üldözheti, hát veszedelmes dolog másnál is eltűrni az ilyet,

Amint kötelessége lenne á jegyzői karnak magának lépni íel minden visszaélés ellen, amely tag« jainál felmerül, ép úgy Önmaga iránt való kötelessége lenne megakadályozni bármely tagjának igazságtalan üldözését. S erre ott a módja a megyegyülésen, ahol feleletre vonhatják az igazságtalan hatóságot, s ahol mindig ők vannak többségben ha mind megje lennek, s akkor már nem alárendeltjei, de gazdái, parancsolói an nak a hatóságnak.

Lám, hogy megretirált a hatalom, mikor a jegyzői nyugdíj kérdésében tömörülve felléptek ! Ott tűnt ki, hogy a jegyzők, ha igazságos ügyben összetartanánk, erősebbek a központi hatalomnál.

Hát amit egyszer meg tudtak tenni a saját érdekükben, tegyék meg azt máskor is tegyék meg a népnek, amely őket választotta, s a hazának érdekében is!

Egy jegyzőt, két jegyzőt, ha ellenzéki pártállást foglal el, talán még megpróbálhatja vexálni a hatalom, bár ha összetartás van a jegyzői karban, akkor is hiába. De ha egy zerre előálf negyven jegyző, s azt mondja, hogy ő nem megy többet oarancsszóra korteskedni a kermánypárt mellett, hanem szavas meggyőződése szerint a függetlenségi pártra: mit csinál akkor a főispán, mit csinál a megyei hatalom ? Elcsapja mind a negyvenet?

Uraim, Zemplénvárniegye jegyzői! Ha jön az uj vá’asztás, mutassák meg, hogy önök nem rabszolgák többé, de szabad férfiak,

s kövessék bátran a meggyőződésüket. Ne lessék a hatalom kegyét, mert higyjék el, hogy nincs istenáldás azokon ez előnyökön, amiket hazája megrontásáért kap nak a hatalmasoktól. És tenger kincsnél többet ér egy szabad ember becsületes szókimondásának nyugodt öntudata. Mit ér a kincs az előhaladás, ha nem tudják többé becsülni önmagukat, mert érzik, hegy szolgalelküségbői, haszonlesésből megtagadták meggyőződésüket ?

Ne a hatalom kegyét keressék, de az önbecsülést, s az igaz és szabad emberek tiszteletét. Ne szolgák legyenek, de férfiak.

Gondolják meg, hogy a jövő választáson a magyar jegyzők politikai magatartása fogja nagyrészben eldönteni Magyarország sorsát, ettől függ majd, hogy rabok legyünk-é vagy szabadok? Legyenek méltók ehhez a nagy hi vatáshoz, — ne a hatalomhoz húzódjanak, de szivük sugallatához és hazájuk szavához.

Gondolják meg, hogy ha aszol- gaság pártja által elvész ennek az országnak még meglevő szabadsága is a választáson ; ennek a romlásnak az átka sok részben az önök lelkiismeretét fogja terhelni, — isten és a jövő nemze dék előtt — amelytől elsikkasztják a szabad hazát — önök lesznek sok részben ezekért a gonoszságokért felelősök.

Úgy legyen jó és igaz önökhöz a sors, amilyen hívek lesznek a választáson önmagukhoz, meggyőződésükhöz, hazájukhoz.

b. b.

Ballagi, a szavatartó.

Abba az undorító lármába, amely most a kormánypárton diadalnak akarja hirdetni a jogfeladást, méltó- képen illik Ballagi Gézának, a lisz- kai kerület képviselőjének a felszólalása,

Ballagi Géza két hónappal ezelőtt húsz tanú hallatára jelentette ki, hogy mihelyt meggyőződik róla, hogy az önálló magyar nemzeti hadsereg a 67-es alapon meg nem valósítható, azonnal kilép a kormánypártból, s a függetlenségi párthoz csatlakozik.

Egy hónap múlva már nyilvánosan letagadta ezt a kijelentését, — most pedig egy jeles szónoklatban csatlakozott Tiszának ahhoz a prog- rammjához, hogy még a hadsereg nyelvének meghatározása is a királynak feltétlen joga, egyéb dolgokban pedig a hadseregre vonat kozó törvényeink csak osztrák beleegyezéssel változtathatók.

Nem tudjuk, akadt-é Pesten valaki. aki hitt a Ballagi mostani beszédjének, de azt reméljük, hogy itt Zemplénben ezentúl már senki sem fog a szavában hinni, mert aki B - Sárán a nemzeti hadsereget hirdeti. Pesten pedig a német vezényszó törvényességét, annak ugyan bolond aki elhiszi a szavát.

Pedig kár, mert Zemplénvárme- gye hires néma követei közt Ballagi az egyetlen, aki néha mégis megszólal. De hát ha Pesten egész máskép beszél, mint itthon !

Külömben, hogy milyen szépen tartja meg Ballagi a választás előtt tett ígéretét, azt illusztrálja ez a levél, amit egy kerületbeli iparoshoz intézett :

Sárospatak, 1901. szept. 26.

T. ez, Novák Antal urnák

Tolcsva.

Szíveskedett hozzám azt a kérdést intézni, hogy milyen álláspontot foglalok el általában az iparra nézve s különösen a szabad ipar kérdésében. Erre a kérdésre nekem, ki tiz év óta mint sárospataki iparhatósági biztos folytonos összeköttetésben állok az iparosokkal s aki ennélfogva saját tapasztalataim alapján alaposan ismerem az ipari viszonyokat, igen könnyű a felelet.

Szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországon az iparosok, főképen a kisiparosok helyzete ina sokkal rosszabb, mint régebben volt. Ennélfogva minden jó hazafinak egész erejével és tehetségével törekednie kell a kisiparos helyzetén javítani. A baj forrása, amint azt tolcsvai programm-beszédem- ben is jeleztem, szerintem az, hogy hogy 1872-ben a törvényhozás a szabad ipart hirtelen, minden átmenet nélkül életbeléptette. Igaz, hogy ezen az 1884-iki törvényhozás valamennyile segített, midőn bizonyos iparágak iizését képesítéshez kötötte. De ez még nem elég. Nem szabad mindaddig nyugodnunk, mig a kontárokat, kik a tisztességes mesterembert szorongatják, ki nem irtjuk. Ez pedig csakis á törvény szigorításává1 történhetik meg. Ha én parlamentbe bejutnék: amint soha el nem mulasztanám az iparosok érdekében síkra szállni, különösen a jelzett irányban fejtenék ki egészen odaadó tevékenységet. Azután az államnak a hadsereg ellátása és az áliamhivátalok szükségleteinek a fedezése végett minél nagyobb mérvű megrendelésekkel kell a kisipart támogatnia és pedig olyan formán, hogy az ország minden vidékének kisiparosai kapjanak a megrendelésből. Yan továbbá még a féktelen iparszabadságon és a megrendelések hiányán kívül egy olyan körülmény, a mi szerintem nyomasztólag hat az ipar fejlődésére. Es ez a 10 százalékos állami adó. Ha azt akarjuk, hogy az ipar jövőjét biztosítsuk, ezt is mérsékelni kell.

Általában a felől biztosíthatom tisztelt polgártárs urat, hogy én amint eddig mindig lelkes szószólója voltam az iparosok érdekeinek, ezentúl is az leszek s ha addig is, szőkébb hatáskör mellett,

' mint iparhatósági hiztos szolgálatokat tettem iparos polgá ársaiin- nak, amiről mindenkor tanúbizonyságot tehetnek a sárospataki iparosok: ezentúl nagyobb hatáskör mellett még többet igyekszem majd a javukra tenni.

Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett maradtam

kész hive Ballagi Géza.

❖

Vájjon ki tud róla, hogy szólt-e csak 'egy szót is, tett-é csak egy lépést is Ballagi azokban, amiket itt ígért. Mi nem tudunk. Mindössze arra emlékezünk, hogy egy parlamenti beszédében a magyar iparost élhetetlennek mondotta.

Reméljük, hogy ezért tömegesen fognak majd rászavazni a kerület derék iparosai.

Hanem egyeftanácso 1 unk, — hogy ezentúl ha igér valnmit a képviselőjük, közjegyző előtt vegyék ki a II) ilatkoaatát. Hogy ha már nem tartja is meg, legalább le ne tagadhassa, mint a bodrog-sárai Ígéretét.

> HÍREK.

— November — Január. —

A november-januári negyed alkalmával bizalommal kérjük ama tisztelt előlizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal.

— Miniszteri adomáuy. A m. kir.

belügyminiszter a kis-géresi tüzká- rosultak részére: 500 koronát adományozott.

— Áthelyezés. Dr. Csaplaky Lipót késmárki járásbiro, a sátoraljaújhelyi kir. törvényszékhez bíróvá lett áthelyezve.

— Hymen. Herczik Béla n.-mihályi lakos november hó 14-én esküszik örök hűséget Malártsik Pál polgártársunk leányának Mariskának.

— Halálozás. Németh Nándorné szül. Fodor Mária, f. hó 20 én életének 75 ik évében hosszas szenvedés elhunyt. Családja a következő gyász- jelentést adta ki:

Németh Nándor mint férj, özv. Barnaffy Kálmánná, szül. Kiss Gizella és ennek leánya Barnaffy Erzsébet férj. Angyal Dénesné és fia Dénes, Kiss Kálmán és Fay Ödönné szül. Kiss Etelka és gyermeke Marien és Ödön mint testvér gyermekek méú fájdalommal tudatják a felejthetetlen jó hitves és nagynén- jüknek Németh Nándorné szül. jászberényi Fodor Mária úrnőnek folyó hó 29-én d. u. 9 órakor, életének 75-ik és boldog házasságának 29-ik évéhen hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájta.os felvétele után történt csendes elhunyták A drága halott földi részei folyó hó 31-én d. u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a helybeli köztemetőben örök nyugalomra tétetni. As engesztelő szent mise-áldozat pedig november hó 2 án reggel fél 8 órakor fog a róm. kath. templomban az Egek Urának be- mutattni. Sátoraljaújhe ly, 1903. okt. 30-án Áldás és béke poraira!

— Két uj Óvoda. Néhai Stépán Sándor rnálcai földbirtokos végrendele- tileg a magyar nyelv terjesztése céljából Málcza és Márk községeknek 6000—6000 koronát hagyományozott óvoda építési költségekre. Az elhunyt özvegye Stépán Sándorné ezen ösz- szeget a hagyaték rendezésével megbízott Dr. Kállai József ügyvédnek rendelkezésére bocsájtotta, aki azt Zemplénvármegye törvényhatóságának átadván, az óvodák mielőbbi felál itása és azok állami átvétele tárgyában a süikséges teendőket már megtette.

— Szövetkezeti gyűlés. A felsőtiszai vármegyék hitelszövetkeseteinek szövetsége közgyűlést tartott október 30-án pénteken Perbenyiken a Nyesésben. Nagy érdekű felolvasások, köztük a Mezossy Béla orsz. képviselőé — tették élvezetessé a gyűlést a nagyszámú résztvevők számára. A hitelszövetkezetnek örvendetes fejlődését feltüntető jelentéseket a gyűlés nagy örömmel hallgatta. Azntán Majláth József gróf elnök pompás ebéddel vendégelte meg a gyűlés tagjait.

— Homonna Rákóczi-ünnepe. Homonna város közönsége szombaton f. hó 24 én rótta le kegyeletének adóját Rákóczi Ferencz emléke iránt.

Este 8 órakor gyülekezett össze a ^áros és vidék közönsége a Rákóci- zászlókkal és címerekkel felékesitett Stefánia szállona nagytermében, a hol az ünnepet rendező dalárda elénekelte a Hymnust. Ezután Dr. Moskovits Ervin ügyvéd mondott nagyszabású emlékbeszédet, s utána Janka Károly református pap szavalta el alkalmi költeményét. Végül Ugray Lajos vezetése alatt a dalárda énekelt több szép kuruez dalt. A hangversenyt tánc követte.

— Tanuló felvétetik Landesmann Miksa és társa könyvnyomdájában.

— Vakmerő lopás. F. hó 29-én éjjel a szerencsi cukorgyár kárára nagy arányú lopást követtek el a n.-mi- hályi vasúti állomás mellett levő cukorrépa telepen, hol a gróf Sztáray uradalom által a szerencsi ezukor- gyár részére termesztett répa van fölhalmozva és befödelve. Eddig ismeretlen tettesek ugyanis több mint 30 mm. cukorrépát ástak ki a földből és azt el is szállították. A vakmerő lopás végrehajtása nagy munkát igényelt és igy kétségtelen hogy azt egy jól szervezett és fölszerelt tolvajbanda követte el, Az esetről azonnal értesítették a csendőrséget,