Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - A Partikulák
amely országos viszonylatban is említésre méltó. Az újhelyi vásárhelyet a tokaji, a pataki, a szerencsi és a bodrogkeresztúri piacok követték. Ezek a különbségek azonban nem voltak túlzottan jelentősek. A Hegyalja környéki települések társadalmi összetétele, illetve lakóik mindennapjai ugyanis alig-alig különböztek egymástól. Az azonos megélhetési forrás azonos gondokkal, problémákkal járt. így a térség kisebb-nagyobb helységei közül néhány alközponttá vált ugyan, de az egyoldalú gazdasági szerkezet nyomán egyikük sem emelkedett a többi fölé. Ezért alakulhatott úgy, hogy a mezővárosokban egyedülállóan gazdag Zemplénnek nem volt az abaúji Kassához vagy a borsodi Miskolchoz foghatóan markáns központja. Legfeljebb ideiglenesen egymást váltó vetélytársakban bővelkedett. Az igazi központ hiánya mellett a páratlan természeti szépségek tették még különlegessé a kollégium közvetlen környezetét. Az Alföld és a Kárpátok alsó nyúlványainak találkozásánál fekvő Zemplént részint a domborzati, részint a vízrajzi viszonyok tagolták többfelé. Más világ tárult annak a szemei elé, aki a Bodrogközben, a Hegyközben, netán a Hegyalján, esetleg a Borsoddal szomszédos síkvidékeken, például a Taktaközben vagy a Hernád mentén nézett körül. A megyébe látogatót természetesen leginkább a szemet gyönyörködtető, szőlővel borított kisebb hegyek, dombok ejtették ámulatba. Az ott lakók életét pedig a folyók, patakok közelsége határozta meg. Persze nemcsak jó, hanem rossz értelemben is, hiszen a vizek nagyban hozzájárultak a megélhetéshez, miközben a gyakori áradások, a mocsaras-lápos területek nagy aránya mindennapivá tette a közlekedésben a veszélyeket, a termelésben pedig a veszteségeket. Noha fekvéséből adódóan Sárospatak kiesett a térségi nagy piacközpontok (Miskolc, Kassa, Eperjes, Debrecen) közötti kereskedelemből, a megye legnagyobb gazdasági központja, Sátoraljaújhely közelsége pedig inkább konkurenciát jelentett a számára, a kora újkori politikai tradíciók és a középkor óta inkább növekvő, semmint csökkenő kulturális jelentőség révén még tartotta pozícióját a város. A nyelvújítás mozgalmának és az alább még részletesen tárgyalandó kollégiumi vívmányoknak köszönhetően nemcsak őrizte patináját, hanem ismét országos hírnévre tett szert a település. 73 Tompa Mihály (1817-1868), a református papköltő pataki diák volt A PARTIKULÁK A történelmi református kollégiumoknak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar iskolahálózat kiépítésében. E folyamatban meghatározó szerephez jutott a partikuláris iskolarendszer. A partikula olyan kis- vagy középfokú iskola volt, amely tanítója (tanítói) révén a kollégiumhoz, az úgynevezett anyaiskolához kapcsolódott, annak volt része (pars = rész, particula = részecske). Az a tény, hogy a partikula a kollégiumból hozta tanárát, azt eredményezte, hogy többé-kevésbé az a szellem honosodott meg falai között, amit az anyaiskola is hordozott. A kollégiumi szellem határozta meg azután a tananyagot, a módszert és a tanulmányi célkitűzést. Az is természetes volt, hogy a partikula tehetséges kisdiákjai a kollégiumban folytatták tanulmányaikat, mintegy utánpótlás bázisaiként működtek tehát a kis- és középfokú iskolák az anyaiskolának. A rendszer kialakulásának kezdeteiről alig vannak információink. Az bizonyos, hogy ahol már a középkorban színvonalas plébániai iskola működött, ott - elsősorban a mezővárosokban — később sem sorvadt el az iskolázás, sőt a reformáció során még jelentősebb hangsúlyt kapott. Az egyházi élet különböző területei egyre inkább
