Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Turtur gemens - a bujdosó kollégium, 1672 - 1703

A diákok tanáraik vezetésével előbb Debrecenbe majd Erdélybe mentek, me­nekítve a nyomdát, de a gazdag könyvtárnak csak egy részét tudták magukkal vinni. Apafi Mihály fejedelem az üresen álló, egykori akadémia épületében helyezte el őket Gyulafehérváron, létrehozva ezzel Nagyenyed mellett Erdély másik református kol­légiumát. TURTUR GEMENS - A BUJDOSÓ KOLLÉGIUM 1672 - 1703 A pataki kollégium elüldözése nem egyedülálló esemény volt a 17. század hetvenes éveiben, hanem a legdurvább erőszakot alkalmazó katolikus restaurációnak része. A lelkipásztorokat, tanítókat sorra üldözték el a Magyar Királyságban gyülekezeteikből, majd pedig egy koncepciós per keretében előbb halálra, később börtönre és gályarab­ságra ítélték sokukat. A hitvallók és mártírok között 22 egykori pataki diák azono­sítható név szerint. Az Erdélyi Fejedelemség nyújtotta ezekben az években a túlélés lehetőségét. Gyulafehérváron viszonylag hamar berendezkedett az iskola. A fejedelem és a fő­rendek személyes jelenlétükkel, ünnepélyes körülmények között fejezték ki szolidari­tásukat és támogatásukat. Az istentiszteleten Pósaházi János prédikált: Lévita vagyok Júdának Betleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet (Bírák könyve, 17,9). Apafi Mihály kurátorokat nevezett ki a kollégium élére és gondoskodott az anyagi feltételekről is. Az első beiratkozások 1672 januárjában megtörténtek s folytatódtak is megszakítások nélkül 1716-ig. Ekkor azonban már a Habsburg adminisztráció döntött az iskola sorsáról. A kollégium épületét a hatóságok katonai erővel elvették és egy részét átadták a helyreállított katolikus püspökségnek, más részében a had­sereg rendezkedett be, ezért Gyulafehérvárt is el kellett hagyni a diákoknak. Ekkor átköltöztek Marosvásárhelyre, ahol két év múlva egyesültek az ottani gimnáziummal, megalapítva a marosvásárhelyi református kollégiumot. Az iskola Erdélyben is őrizte pataki öntudatát, magát sárospataki-gyulafehérvári kollégiumnak nevezte. Diákjainak egy része továbbra is a korábbi vonzáskörzetből származott, s ők nem is adták fel a visszaköltözés reményét. Erre esély mutatkozott, amikor Thököly Imre sikeres katonai akciók nyomán elfoglalta Felső-Magyarorszá- got. Az evangélikus (lutheránus) vallású Thököly Sárospatakon visszaadta a refor­mátusoknak a templomot és a korábban elvett egyházi javadalmakat. Ennek hírére a gyulafehérvári diákok egy része 1682-ben visszatért a zempléni városkába Sallai Pál senior vezetésével. Annak ellenére, hogy évekig a diákok tanították egymást, folya­matosan szállingóztak vissza Erdélyből, és új diákok is megjelentek Sárospatakon. Végre 1686-ban megnyerték maguknak a kollégium egykori diákját, Csécsi Jánost, aki 1686 februárjától lett az iskola vezető tanára 1708-ban bekövetkezett haláláig. A regénybe illő életpályát megjárt (gyermekkorában elrabolták a törökök, vált­ságdíjának egy részét összekoldulta) Csécsi János 1665-ben írta alá a pataki iskola törvényeit. 1669-ben Kassára ment, s ott három évet tanult, majd az alsóbb osztályok tanítója lett. Miután 1674-ben a kassai iskolát a katolikusok elkergették, társaival együtt Erdélybe, Gyulafehérvárra menekült, ahol újra beiratkozott régi iskolájába. Teológiát tanult - s ahogy életrajzában fia, ifjú Csécsi János kiemeli -, elsősorban a héber nyelv tanulmányozásába vetette bele magát a betűkön kezdve, méghozzá huszonöt évesen. Rövid idő alatt olyan haladást tett, hogy Pósaházi János professzor Apafi Mihály, a bujdosó pataki iskolát befogadó erdélyi fejedelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom