Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - A kollégiumi tanítóképzéstől a Sárospataki Állami Tanítóképzőig
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 142 Emődy Dániel ügyvédi pálya is megnyílt a hallgatók előtt. De a csak három évet Patakon tanulókat, és ezután a közeli városokban (Kassán, Eperjesen) bírói államvizsgát teljesítőket is pályavégzettnek tekintették. Ezzel tehát négy évfolyamos teljes jog- és államtudományi karrá vált a jogakadémia. Ám a sikernek nem örülhettek hosszan a patakiak. Alig öt év múlva újabb viharfelhők gyülekeztek az akadémia felett. Emődy Dániel látta el a főiskola közigazgatói feladatait, amikor arról értesültek, hogy a VKM ismét a jogászképzés nívójának javításán gondolkodik, s további szigorításokat tervez. Ez nem volt független a második tudományegyetem alapításának gondolatától. A patakiak egyfelől üdvözölték a kolozsvári univerzitás megszervezését, s az országban folyó jogi oktatás színvonala iránt is elkötelezettnek mutatkoztak. Másfelől ugyanakkor nyilvánosan is felemelték a hangjukat az ellen, hogy a katolikus jogakadémiák állami segélyt kapnak az állam- és jogtudományi karrá fejlődésben, miközben a protestánsok nem. Ebben a helyzetben ismét felmerült az akadémia megszüntetésének gondolata, amelyet persze a régió, az egyház és általában a tudományok, a kultúra érdekeire hivatkozva a főiskola elöljárói nem támogattak. Ezzel együtt protestáns konvent összehívását javasolták - s a megoldási módok között az egyházkerületek önálló jogakadémiáinak megtartása mellett azok összevonását és egyetlen nagy, felekezeti egyetem felállítását is felvetették. Ez utóbbinak a helyszíne nyilván nem Sárospatak lett volna. Ez azt jelenti, hogy komoly feltételekkel ugyan, de már az 1870-es évek végén elfogadták volna a Bodrog partján is a helyi jogi oktatás megszüntetését. Ezt a hullámvölgyet a hallgatói létszám is pontosan tükrözte: 1882-ben például mindössze 42 hallgatója volt az akadémiai tagozatnak. A viták újabb tíz év múlva lángoltak fel ismét. Árulkodó volt, hogy a VKM a jogi szakképzés helyzetének tarthatatlanságáról szervezett tanácskozásáról csak a négy református jogakadémia tanárait hagyta ki. így csak utólag értesültek Patakon az egyezményről, miszerint eltörlik a doktorátust, mint az ügyvédi pálya előfeltételét, megszüntetik a közigazgatási, a bírói és az ügyvédi pálya eltérő feltételeit, egységes államvizsgát vezetnek be, egészen új vizsgálóbizottságokat állítanak fel. Államvizsgát csak az egyetemeken és az olyan jogakadémiákon lehetne letenni, ahol nyolc rendes, egyetemi magántanári képesítéssel bíró tanár tanít kellő óraszámban - szólt a tervezet szövege. Várható volt, hogy a bevezetést követően gyorsan elnéptelenedik az az intézmény, amely nem lesz képes államvizsga hirdetésére. Minden protestáns jogakadémia vészhelyzetbe került, hisz mindegyiknek öt-hét tanára volt csak, miközben katolikus társaik már régtől fogva az új elképzelések szerint működtek. Patakon egy katedra hiányzott. Ezt hosszú évek munkáit követően 1896-ra sikerült pótolni. Jellemző, hogy a Pesten egyre sürgetőbbnek mondott lépés így is megelőzte a VKM által ígért reformrendeletet. Nem véletlenül írja az Értesítőjében is a sárospataki iskola, hogy „ha az ígért reform még tovább is késik, nem szabadulhat meg a tanügyi kormány attól a gyanútól, hogy igényeinek felcsigázása a vidéki jogakadémiákkal szemben: csak kísérlet volt azok egy némely részének elbuktatására.” Ebben az időszakban egyébként egy tartalmi—szellemi tekintetben meghatározó korszakváltás jellemezte a pataki jogászképzést. Lassan véget ért az ún. Emődy-kor- szak. Három évtizedig ugyanis Emődy Dániel (1819-1891) határozta meg az intézet szellemi fejlődését. Emődy közismert, országos szereplője volt a magyar szellemi életnek. Apja, Emődy István ugyan sárospataki gimnáziumi tanár volt, őmaga nem tanult a kollégiumban. Szikszói és szepességi tanulmányait követően Pesten tanult, ott tette le ügyvédi vizsgáit. Viszonylag idős fejjel, 44 évesen lett tanárrá és került
