Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Szabó Ernő (1904-1982)

Vigadóban is szerepeltek. „Mindent halálosan komolyan csinált. Soha életé­ben félmunkát nem végzett” - mondta róla a felesége. - A Zeneakadémián először Gabriel Ferenc tanította hegedülni, majd Koncz János. Kamaraze­nére Weiner Leóhoz járt, s itt Veress Sándor volt a szonáta-partnere. Ilyen mélyre nyúló gyökerekkel a legmagasabb fokú tanításra képesítő zenetanári oklevéllel, mellette egyetemi végzettséggel, európai színvonalú műveltséggel felvértezve, a magyarságot szolgálni akaró hivatástudattal jött Sárospatakra 1929-ben a Református Főiskola ének-és zenetanárának. Egy év múlva házasságot köt a székelyudvarhelyi Szebeni Mártával, aki kiváló zongorista és művészi munkájában hűséges társa. Házasságukból egy gyer­mek született, Andrea, aki maga is zongoraművész (Zempléni Kornélné). Székfoglaló értekezését 1931. szeptember 13-án, a Pataki Kollégium fenn­állásának 400 éves jubileuma alkalmával tartja a Főiskola Imatermében A relatív hallás fejlesztéséről címmel. Értekezéséből nemcsak magas fokú zeneelméleti, zenepedagógiai felkészültsége érződik, hanem az akkori Ma­gyarország zenei légkörét mesze túlhaladó esztétikai ítélőképessége, zene- történeti tájékozottsága is kiviláglik. Meglepően világosan látja már 1931- ben az európai zene válságát, sőt a belőle kivezető utat is. „A mai zeneköl­tők nagy része új utakat keres, mert nem elégíti ki őket a zenének Bach óta kialakult melódikai, formai és harmóniai struktúrája... A modern zene legér­tékesebb irányánál azonban az új utak keresése nem ösztönszerű, hanem tudatos... Törekvése ez a sokféle keresgélésben enerválódott európai zene biztos alapokra való helyezésének, ezeket az alapokat pedig az ősi népze­nének belső törvényeiben kell keresni.” Ne feledjük, hogy ekkor még az egész ország a cigányzenekarok által szüntelenül játszott, egyre jobban elsekélyesedett műdalok bódulatában élt. Ezt érezte sajátjának, eredendően magyarnak értelmiségünk, meg városi lakosságunk túlnyomó része, mert a magyar zenegondolkodást tisztán őrző népi hagyománytól már régen elszakadt. Sőt amikor Bartók és Kodály jóvol­tából szembekerült vele, ezt érezte idegennek, és szinte felháborodva tá­madta. Ebben a légkörben szinte forradalmilag hatott Szabó Ernő székfog­laló értekezése. Milyen lehetőségeket biztosított a pataki Kollégium Szabó Ernőnek célkitű­zései megvalósításához? Először is mind a gimnáziumban, mind a teológi­án kellő számú énekórát vett be tantervébe. Míg a két világháború közötti időben az állami gimnáziumokban 1-3. osztályban folyt énektanítás heti egy órában, addig a 8 osztályos pataki református gimnáziumban minden osz­tályban volt énekóra. Az 1-4. osztályokban heti 2, az 5-8.-ban heti egy órá­ban. Ezeket az énekórákat azután gazdag tartalommal töltötte meg Szabó Ernő. (Béres Ferenc emlegette, hogy ezeken az órákon milyen szépen zeng­tek a szép magyar népdalok... - a szerk. megjegyzése.) Az énektanítást, valójában egész embert formáló zenei nevelőmunkát a Teológiai Akadémián is folytatta Szabó Ernő. Itt nem csupán egyházi éne­135

Next

/
Oldalképek
Tartalom