Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Ablonczy Bertalan (1922-)
Ablonczy Bertalan (1922-) A Greger-Biográf Ki Kicsoda lexikon 2001-es kiadása (Fontos emberek lexikona, Pótkötet) így foglalja össze életrajzát: Ablonczy Bertalan. Alsószuha, 1922. márc. 11. Sz. Ablonczy László, Bakos Erzsébet. Nős, 1953. Dóka Gabriella. Gy. Gabriella 1955. T.: Sárospataki gimnázium 1932-1936. Sárospataki Tanítóképző 1936-1941. Testnevelési Főiskola, Budapest, 1941-1946. É.: 1946-tól a sárospataki Ref. Gimnázium tanára és az Angol internátus felügyelő tanára. Az államosítás után 1951-től 1983-ig (nyugdíjazásáig) a miskolci Földes Ferenc Gimnázium testnevelő tanára. 1970-től városi, ill. megyei vezető szakfelügyelő, a megye diáksportjának társadalmi irányítója. Egyesületi és szakmai munkájával a magyar élsport atlétikai szakágának számtalan kiválóságát nevelte fel, melyért sokrétű elismerésben részesült. Többek között Kiváló Pedagógus, 1978, Sportérdemérem arany fokozata, 1987. 1997-ben Miskolc Város „Nívódíját”, 1998-ban a megyei önkormányzat „Alkotói díját” kapta meg. Iskolai munkája elismeréséül volt iskolája, a Földes Ferenc Gimnázium 1997-ben „Életmű” kiállítással adózott. Jelenleg is aktívan részt vesz a megye diáksportjának szervezésében. Az ifjúsági sporttáborok szervezője, vezetője. Ablonczy Bertalan életének nagyobb része Miskolcra esik, és tanári és sportvezetői tevékenységének kibontakozása is ott volt, de az indulása Patakról történt. Úgy is, mint aki pataki diák volt, és úgy is, mint aki Patakon kezdte tanári pályáját. Édesapja Bodroghalászon volt kántortanító, így innen járt be a pataki gimnáziumba, majd a tanítóképzőbe tanulni. A Testnevelési Főiskola hallgatójaként a pataki iskolától kapott ösztöndíjat, és ez azzal a kötelezettséggel járt, hogy a gimnáziumban a második testnevelői tanári állást neki kellett betöltenie. ( 1942/43-ban mint II. éves főiskolás „a sport és honvédelem” program keretében oktatóként a székelyudvarhelyi gimnáziumba kerül, ahol az igazgató Szabó András, Szabó Ernő pataki énekzenetanár édesapja volt). A pataki gimnázium államosításának „előszele” hozta el őt Miskolcra, a Földes gimnáziumba. Itt nemcsak ennek a neves gimnáziumnak lett nyugdíjazásáig megbecsült tanára, de Miskolc város sportéletének is egyik irányítójává vált. 75. születésnapján egyik méltatója úgy beszélt róla, mint „térségünk sportéletének nagy öregje”. A városi nívódíj átvétele után mondta: „Az ünnepi közgyűlésen, miután átvettem az elismerést, rövid számvetést készítettem. Sok ezer tanítványom volt... A világ legszebb és talán legnehezebb hivatását választottam. Hálát adok a sorsnak, amiért úgy rendelkezett, 12
