Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Magyar református kegyesség
TANULMÁNYOK Juhász Tamás MAGYAR REFORMÁTUS KEGYESSÉG * * A Sárospataki Református Egyház gyülekezeti délutánján, 2017. március 26-án tartott előadás szerkesztett változata. (A„Reformáció 500" sorozat keretében hangzott el.) A címből önként adódik, hogy három pontja lesz az írásomnak: először a kegyességről fogok beszélni, bibliai és egyháztörténeti vonatkozásban, ezen belül rákérdezek a kegyesség két ismert megnyilvánulási formájára: a megtérésre és az evangelizá- cióra; másodszor a református kegyességről lesz szó, végül pedig arról, hogy mi is mindebben a magyar? Előre kell azonban bocsátanom eg}7 fontos dolgot, amely mintegy előjele mondandómnak. A kegyesség a személyes hit jellemzője, egyéni vallásosságunk kifejezése. Ezért, ahogy a hitet, ugyanúgy a kegyességet sem lehet méricskélni, összehasonlítani. Nagyra becsülöm egyházunkban a kegyességi csoportok tevékenységét, mert látom, hogy ha valaki tesz valamit egyházunk elvilágiasodott, templomtól eltávolodott népéért, az úgynevezett bel- misszió ügyéért, akkor a különböző kegyességi csoportok tagjai, ezek a sokszor „megszállott” jámborok valóban tesznek. S ez már régóta így van. Annyira, hogy amikor kétszáz évvel ezelőtt, a racionalista-liberális eszmék ellensúlyozásaként vidékenként megerősödött a népi vallásosság, ezt az illető tájegységről vagy akadémiájáról neveztük el: szatmári-szilágysági kegyesség, pataki szellem, kolozsvári-kalotaszegi lelkűiét stb. A pataki szellemnek különösen sokat köszönhetünk, hisz ez a város s az innen kisugárzó református erények már a fejedelmi kor óta meghatározták szinte egész Felső-Magyarország egyházát, műveltségét Kassától Miskolcig, Beregszásztól Komáromig. Ez a szellem adta nekünk Szabó Aladárt és a Bethánia egyletet, amelynek mintegy „fiókja” lett az erdélyi CE Szövetség. Ezért, ha a továbbiakban jellemzésükhöz bírálatot fűzök is itt-ott, a világért sem szeretném bántani 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 27
