Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fodorné Nagy Sarolta: Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről
Fodorné Nagy Sarolta és „hazafi” szavakat, s azokat „nő” és „férfi” kifejezésekkel15 helyettesítette. A kiegyezés után (1867) az országos hírű jótékonysági szervezetet, ill. annak immár saját árvaházát Erzsébet királyné (Sissy) is felkereste, ám a két özvegy, a két alapító feltűnő módon nem jelent meg a királyné fogadásán. Damjanichné barátai biztatására kérvényezte, hogy a magyar állam térítse meg neki nagy értékű kelengyéjét, melyet férje kivégzése után az osztrák katonaság eltulajdonított. Ám ez a kérése nem teljesülhetett. Egyszer Ivánka Imre, volt 48-as honvédtiszt azt javasolta neki, menjen el Ferenc Józsefhez audienciára csak egy térdhajtásra, és meg fogja kapni. A javaslatot hallva Emília egyszerűen hátat fordított, és szó nélkül távozott. Kossuth Lajos Torinóból többször küldte üdvözletét Damjanichnénak, aki mindig megköszönte a megemlékezést, de soha sem üzent vissza semmit. Egyszer egy képet is küldött magáról, melyen ez állt: „A hős Damjanich tábornok özvegyének, aki hazám női közt tiszteletemben legmagasabban áll, emlékül. ” Halála előtt nem sokkal Kossuth üzent Emíliának, hogy látogassa meg, ám mire az asszony rászánta magát az utazásra, a volt kormányzó meghalt. 1894-ben, mikor Kossuth holttestét hazahozták, a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel. Este az üres teremben, ahová letették, egy fekete ruhás nő jelent meg. A múzeumi őr személyesen vezette Damjanichnét, mert ő volt, a koporsóhoz. Emília néhány percig mozdulatlanul állt a tetem mellett magába mélyedve.16 „Idővel úgy hozta a sors, hogy Damjanichné napi sétája során rendszeresen összetalálkozott a klagenfurti száműzetéséből hazatért Görgei Artúrral, és korabeli feljegyzések szerint ezek az érintkezések igen különös módon estek meg az életben maradt tábornok és a halott hős özvegye között. Damjanichné érkezésekor a hadvezér megállt az utcán, vigyázzállásban szembefordult az asszonnyal, korabeli katonai szóhasználattal frontot csinált és fővetéssel tisztelgett, amíg a hölgy elvonult előtte. O fejbólintással viszonozta a köszöntést és némán haladt tovább. Soha egy szót nem szóltak egymáshoz, és senki nem tudná megmondani, mit hordozhatott ez a két ember a lelkében.”17 1909-ben a Zalai Közlöny így adta hírül Damjanichné halálhírét. „Az egész ország áhítata kísérte sírjába a 90 éves nagyasszonyt. Mintha az utolsó szál szakadt volna meg vele, mely a legendás 48-as időkhöz kötötte a nemzetet. Nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha megemlékezünk arról a gyűrűről, melyet valamikor a reményteljes boldogság közepette adott a hősök hőse deli hölgyének. »Emlékűi D. J. « van belevésve az antik stílű gyűrűbe. Középen egy smaragd, mellette két kis rubinkő van. Nemcsak azért említjük meg ezt az ereklye értékű gyűrűt, mert a nagy vértanú özvegye hordta ujján, hanem mert most Nagykanizsán van dr. Horváthné Kenedi Erzsébetpolg. isk. rajztanár birtokában [aki...] ugyanis keresztleánya az immár örök pihenőre tért 15 N.n..:4 Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének rövid története. 1861-1932. és Alapszabályai. Kiadja a MGOE, Budapest, (é.n.) 16 HernAdy Zsolt: Az aradi vértanúk özvegyei. http://www.klauzal.hu/cikk/536.html7PHPSESSI- D=3d1d51cc9fa8ffb9fd4242ce947b5271 17 http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kultura/halalaig-uldozte-a-kiralyt-az-oz- vegy-atka-366461 114 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
