Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fodorné Nagy Sarolta: Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről

Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről

sorsú asszonyok és honvéd árvák ügyét karolta fel, megkereste a megtorló hatalom kivégzettjeinek jeltelen sírjait, hiszen az aradi Tizenhármat követte még 162 nevesít- hető áldozat 1848 és 1854 között: huszár, kereskedő, mézeskalácsos, molnár, kovács, újságíró, ügyvéd, százados, lelkész,14 aztán ez a sor folytatódott. Amint lehetett, emléket állított nekik.

Az 1850-es évek elején Emília Makón élt édesanyjával és Láhner tábornok özvegyével, valamint annak kislányával. Kézimunkák készítéséből tartották el magukat. Makó város azonban tisztelete jeléül adómentességet biztosított számukra. Csernovics Emília jóságával, mosolyával enyhítette a körülötte élők szenvedését.

1861-ben Batthyány grófnéval együtt megalapította a Magyar Gazdaasszonyok Egyesületét, amelynek célját az alábbiakban határozták meg:

a) Az anya magasztos hivatásáról való fogalmat a nemzet minden osztályánál terjeszteni.

b) A feleség hivatásának fogalmát kifejteni, megkedveltetni, a háziipar számos ágának művelését s terjesztését eszközölni.

c) A honleányi kötelességek kifejtése, megismertetése s azok betöltésére való serkentés.

A több mint egy évtizeden át tartott folytonos elemi csapások s az ország nyomora miatt az egyesület eleinte minden erejét a köznyomor enyhítésére áldozta, s ahol arra szükség volt, rögtön segítséget nyújtott. Árvízkárosultakat segélyeztek, aszály-sújtóttá vidéken népkonyhákat állítottak, árvaházat nyitottak. Pénzt gyűjtöttek a rászorulóknak, s ehhez meg tudták nyerni hazánk nagy férfijait is. Egyik jótékonysági vásárukon pl. minden sátorban kaphatók voltak olyan bonbonok, amelyekre Jókai Mór sajátkezűleg írta fel emléksorait, és Deák Ferenc sajátkezű faragványai. Az Egyesület kiállításokat rendezett a fővárosban, melyen a vidéki jó háziasszonyok állították ki háztartási készítményeiket és kerti terményeiket. A pesti előkelő szalonok műhelyekké, varrodákká változtak át, s az elkészült ruhákat és fehérneműket az egyesület tagjai személyesen vitték el vidékre, hogy kiosszák. Az egyesület alapítói az irodalom művelését is felkarolták. 1863-ban megalapították saját lapjukat. Általában a gyorsaság jellemezte a lelkes alapítók minden ténykedését. Az egyesület működésének első éveiben az akkori hatóság folytonos akadékoskodása s az egyesület iránt tanúsított ellenszenve is szükségessé tette azt, hogy gyorsan tudjanak cselekedni s a hatóságot már befejezett tények elé állítsák, melyeket az „kénytelen-kelletlen tudomásul vett.” A Magyar Gazdasszonyok Egyesülete 1861. évi március 15-én tartotta első, alakuló gyűlését. Működésüket a királyi Helytartótanács csak azzal a feltétellel volt hajlandó engedélyezni, ha nem az eredetileg választott „A Nemzet Gazdasszonyai” címet adják az egyesületnek. A „nemzet” fogalmát nem volt szabad emlegetni. így meg kellett azzal elégedni, hogy felsőbb engedéllyel „Magyar Gazdasszonyok Egylete” címmel alakult meg az egyesület, a bemutatott alapszabályokból pedig a hatóság törölte a „honleány”

14 N.n. -.Népszövetség 1897. október 16.

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 113