Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita ge” akkor arra, hogy érzelmi „megerősítése” céljából egy nála különbözőbb, főként bármilyen szempontból gyengébb személy alárendeltségét kihangsúlyozza.30 A hitoktatásban a fentiekhez kapcsolódva megjelenik még egy nagy kísértés: Istent hívjuk gondolkodásunk és viselkedésünk igazolásául. A csoportban mi vagyunk azok, akik szépen tudunk beszélni Istenről, vagyis Ő a mi oldalunkon áll, és akkor ki merné vitatni igazságunkat? Érdekes tanulsággal szolgálhat e kérdésben, ha végiggondoljuk Jób „barátjának”, Elifáznak a beszédeit. Ahogyan kategóriáink nem a levegőbe lógva léteznek, ugyanúgy nem a semmiből alakulnak. Nincs olyan ember, aki úgy születne, hogy genetikailag ellenszenvet érez egyik vagy másik csoport iránt. Bár önmagunkban hajlamosak vagyunk a gonoszra, és képtelenek a jóra, az ellenszenv, az előítéletesség okait, formáit tanuljuk, mégpedig egészen korai gyermekkorunktól. Ebben nem csak a direkt, szóbeli irányítás van benne (pl. ne játssz azokkal a cigány gyerekekkel), hanem az is, ahogy megfigyeljük szűkebb és tágabb környezetünk tagjainak viselkedését. Azt is megfigyeljük, milyen viselkedéseket jutalmaz és büntet saját környezetünk, és azt is, ahogy ez a hozzánk hasonlók esetében működik.31 Később ugyanilyen módon határozza meg vélekedésünket, attitűdjeinket és cselekedeteinket saját csoportjaink elvárása és referenciacsoportjaink elképzelt normarendszere. Mindehhez járul napjainkban egyre fontosabb tényezőként a média szerepe is.32 Előítéleteinket és diszkriminatív cselekedeteink megvalósítását mérlegeljük, mégpedig a tanultak és saját csoportjaink elvárásai szerint. Ha csoporthoz tartozásunkat erősíti az előítéletesség hangoztatása, akkor könnyebben tesszük, ha hátrányos lenne ránk nézve, akkor elhallgatjuk. Nem véletlen, hogy a szóbeli előítéletesség sokkal nagyobb diszkriminációra engedne következtetni, mint ami valójában megvalósul,33 még akkor is, ha paradox módon a cselekvésben is megnyilvánuló előítéletesség könnyebben alakul ki ott, ahol szóbeli megnyilvánulása megtalálható. Keresztyén csoportjainkban természetesen éppúgy megfigyelhető ez a csoporttagsági alkalmazkodás. Gondoljunk például Péter esetére, aki a Pál galatákhoz írott levelének tanúsága szerint elkülönült a pogány származású keresztyénektől, amikor hírét vette, hogy tekintélyes zsidó származású keresztyénekkel kell találkoznia. (Gál 2,11-14). Felmérte, mi lehet vonatkoztatási csoportjának elvárása, és annak megfelelően viselkedett. Nem véletlen, hogy a Krisztushoz tartozás együtt jár a gondolkodás megválto30 Fehér Ágota:„Az empátia lehetőségei a kirekesztődés megelőzésében és feloldásában", in: Kállai Ernő, Kovács László (szerk.): Megismerés és elfogadás. Pedagógiai kihívások és roma közösségek a 21. század iskolájában. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009.136. 31 Arról, hogyan fejlődik ki a gyermekekben az előítéletesség, lásd: Bemard E. Whitley Jr. - Mary E. Kite: The Psychology of Prejudice and Discrimination. Wadsworth, Cengage Learning, 2010. 77-87; 277-324., valamint Sheri R. Levy and Julie Milligan Hughes:„Development of Racial and Ethnic Prejudice among Children", in.: Todd D. Nelson (szerk.): Handbook of Stereotyping, Prejudice, and Discrimination. New York, Psychology Press, 2009. 2.fej. 23-42. 32 Erős Ferenc:„Irányok és tendenciák az előítéletek kutatásában", 3-4. 33 Erőss Gábor - Gárdos Judit:„Az előítélet-kutatások bírálatához - A „rasszista" nyugdíjasoktól a kirekesztő iskolákig", Educatio 2007/1:17-37. 66 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
