Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Eperjes mint a felső-magyarországi evangélikus művelődés központja a 16-17. században
Eperjes mint a Felső-Magyarországi evangélikus művelődés központja ... 1670-ben Ottlyk György tanult a Kollégiumban, aki később II. Rákóczi Ferenc udvarmestere volt, s vele együtt Rezik János, akit már akkor kiküldött Pomarius rektor Kassára, ahol sikeresen vitázott Sámbár Mátyás jezsuitával, s később ismert történész lett főleg a Gymnasiologia és az Eperjesi Theatrum című művei révén. Már néhány évig tartó békés működése alatt nagyon jó nevet szerzett magának a Kollégium, és nem egy végzettje egyetemi képzettség nélkül is rektori vagy papi állást foglalhatott el.28 így, ha törvényesen nem is, de azzá a főiskolává vált az intézmény, amely miatt már építésekor neheztelt az eperjesiekre I. Lipót. Ezekre a tényekre nézve Pomarius Samu rektor az iskola egyetemmé való átalakítását tervezte.29 A kedvezőtlen belpolitikai viszonyok azonban már a következő hónapokban megsemmisítették ezeket a terveket, és hosszú évekre megszakították a Kollégium létezését. Az épület elkobzását Spankau generális katonáival, a nagyváradi püspökkel és a szepesi préposttal együtt hajtotta végre 1671. május 23-án.30 Néhány hónap múlva el kellett hagyni a várost a kollégiumi tanároknak, akik azután a régi iskola termeiben folytatták a tanítást. A következő év júniusában Kolosváry István egri kanonok mindhárom evangélikus templomot is elkoboztatta, és július 9-én a Szepesi Kamara tisztviselői a jezsuitáknak átadták a Kollégium épületét.31 A helyzet azonban már néhány hét múlva megváltozott, amikor nyáron a kurucok elfoglalták Eperjest. A polgárok kinyitották a város kapuit, és börtönbe zárták a királyi hivatalnokokat.32 Ugyanúgy még a kurucok érkezése előtt hatalmukba kerítették a templomokat. Velük együtt a Kollégiumot is visszaadták az evangélikusoknak. Nemsokára a tanárok is visszatértek, és újból elkezdték a tanítást.33 A kurucok visszavonulása után a polgárok felfegyverkeztek, és az év végéig kezükben tartották a várost. Végül - látván helyzetük kilátástalanságát - december utolsó napjaiban feltétel nélkül megadták magukat a császári katonaságnak.34 így az eperjesiek 1673 elején nem számíthattak az uralkodó kegyelmére. Már az új év első hónapjaiban elkobozta a kamara a Kollégium tállyai szőlőit,35 és március 8-10-én a hadsereg (az egri püspökkel, a kanonokkal és a jezsuitákkal együtt) magát az intézetet is. A tanároknak két nap alatt el kellett hagyniuk a várost. A rektor úgy, mint a többiek, elutasította az áttérést a katolikus hitre, és (hasonlóan, mint a Sárospataki Kollégiumban) hatvan diákkal együtt Szepesváraljára távozott, ahol még néhány hónapig folytatta az oktatást. A városban az evangélikusok újból mindhárom templomukat elveszítették, miközben a Kollégium mellett álló magyar templomot a jezsuiták kapták meg, akik még márciusban a régi gimnáziumi épületben egy új gimnáziumot nyitottak meg, és a 28 HÖRK, Az Eperjesi, 31.0. 29 Uo., 31. o.; GÖMÖRY, János: Az Eperjesi Ev. Kollégium. Presov 1933,17. o. 30 HÖRK, Az Eperjesi, 34. o. 31 Uo. 32 ÖSA Wien, HHSA, Hungarica 322: Pető Zsigmond levele Forgách Ádámnak. 33 SA Presov, Pob. Presov, Mag. Presov, Knihy, 7: A város számadási könyve 1661 - 1673. 34 KÓNYA, Peter: Krvavy súd. Presov 1992; KÓNYA, Peter: Presov v protihabsburskych povstaniach koncom 17. a na zaciatku 18. storocia. Historicky casopis 1992,40, 2,171 -184. o. 35 MÓL Budapest, Szepesi Kamarai Levéltár. Szepesi Kamara számvevősége, E 706: Libri bonorum fäs- calum. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 3 85
