Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Eperjes mint a felső-magyarországi evangélikus művelődés központja a 16-17. században
Kónya Péter osztályokban a teológiát és filozófiát vezette be a kötelező tantárgyak közé, amivel a gimnázium a főiskolává válás irányába kezdett el fejlődni.9 10 Dürner után Comenius két követője állt az eperjesi iskola élén: Bürlinger János és Matthaeides János, aki a híres pedagógus tankönyveit kötelező irodalomként határozta meg (Janua Linguarum). 1650-ben és 1655-ben maga Comenius is kétszer meglátogatta az iskolát. Második látogatása alatt Sartorius Schneider János és Curiani György német lelkészek azon fáradoztak, hogy megnyerjék az eperjesi iskola rektorának, amit azonban a városi tanács nem engedett.110 A régi iskola utolsókét rektora Horváth András és Bayer János volt (1656-1666). Akkor csak a felső osztályokban már kétszáz diák tanult, és az iskolát Illustre gymnasiumnak nevezték el. Bayer, egyébként híres filozófus, azt tervezte, hogy líceummá alakítja át, ehhez megfelelő tervet is kidolgozott. A valóság azonban más volt, és az ő rektorsága után kialakult Kollégiumban ez soha nem is működött. Az Illustre gymnasiummá átalakult régi városi iskola kétségkívül jelentős helyet foglalt el az akkori kulturális életben Felső-Magyarországon, ezt maga Comenius is dicsérte. Az evangélikus művélődés igazi központjává Eperjes azonban csak a felsőmagyarországi rendek Kollégiumának révén vált. A legjobb feltételek az evangélikus főiskola alapítására akkor keleten, Felső- Magyarországon alakultak ki. Annak ellenére, hogy ebben az országrészben már a század első felében letelepedtek a jezsuiták Kassán és Homonnán, és ugyanúgy a ferencesek, a pálosok és más szerzetesek is működtek ezen a területen, mindkét protestáns egyház megőrizte erős pozícióit a társadalom összes rétegeiben. A felső-magyarországi rendek - tekintettel ezekre a körülményekre - 1665-ben az evangélikus kollégium mint az egyetlen evangélikus főiskola alapításáról döntöttek. Ez egyúttal erődemonstrálásnak is tekinthető az erősödő rekatolizáció korában. A leendő iskola építésének színhelyéül, több okból, a rendek követei Eperjes szabad királyi várost választották, amiről még a Kollégium alapítása előtt, 1665 nyarán többször tanácskoztak.11 Ugyanis a hat felső-magyarországi szabad királyi város közül (Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben) csak Eperjes rendelkezett erős erődítményrendszerrel, nem működött benne a katolikus egyház, ami esetleges konfliktusok forrásául szolgálhatott, a város nemzetiségi viszonyai révén a diákok könnyen elsajátíthatták mindhárom hazai nyelvet, maga a város méltó helyet kínált az iskola építésére, és képviselői készek voltak alapítását minden eszközzel támogatni.12 Az alapvető kérdések tisztázása után a felső-magyarországi grófok, bárók, mágnások, vármegyék és szabad királyi városok követei kassai gyűlésükön 1665 november 18-án egyhangúlag jóváhagyták a kollégium alapítását.13 Egyúttal a keresztény rendekhez 9 LUKÁC, Eduard: Presovská mestská skola. In: Jakub Jakobeus - zivot, dielo a dóba, Presov 1993,19. o. 10 KÓNYA, Péter: Comenius, a híres pataki rektor eperjesi kapcsolatai. Miért működött Comenius Patakon és nem Eperjesen? In: Erdély nagyaszonya Lorántffy Zsuzsanna. Emlékülés Lorántffy Zsuzsanna születésének 400. évfordulója alkalmából. Nyíregyháza 2001, s. 41-49. 11 SA Presov, EKP, 101: Instruction für die Gesandten der Stadt Késmárk zur Beratung hinsichtlich der Stiftung des Eperieser Kollegiums A. 1665. Frenyóa Lajos átírása (1932). 12 Uo. 13 SA Presov, EKP, 101: A Felső-magyarországi rendek Kollégiuma alapító levele, 1665. november 18. 82 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 3
