Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Eperjes mint a felső-magyarországi evangélikus művelődés központja a 16-17. században
TANULMÁNYOK Kónya Péter EPERJES MINT A FELSŐMAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS MŰVELŐDÉS KÖZPONTJA A 16-17. SZÁZADBAN A reformáció a 16. században addig nem ismert kulturális fejlődést hozott az ország egyes területein. Ezen belül rendkívül gyorsan az iskolaügy és a művelődés változott, amelynek erős központjai elsősorban a városok lettek. Míg a református művelődés centrumaivá a nagy mezővárosok (Debrecen, Sárospatak), a lutheri (evangélikus) egyház szervezési és kulturális központjai a szabad királyi városok lettek. Felső- Magyarország egyik legjelentősebb evangélikus művelődési központja a 16-17. században Eperjes szabad királyi város volt. Mindenekelőtt szeretném tisztázni a Felső- Magyarország elnevezést. Ez a terminus ugyanis nem a mai Szlovákiára vagy a Felvidékre vonatkozik, ahogy azt ma szokásosan értelmezik, hanem a kora újkori Magyar Királyság egyik, keleti országrészére. Ez úgy, mint a többi hat a 16. század közepén, az ország területi és katonai igazgatási felosztása folytán jött létre. Felső-Magyarország tizenhárom vármegyét foglal magában: Szepes, Gömör, Sáros, Zemplén, Abaúj, Torna, Ung, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár, Borsod és Heves, és öt ország területéhez tartozik: Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Románia. Az országrész területén öt, később hat jelentős szabad királyi város létezett, amelyek a Pentapolis (Pentapolitana) név alatt ismert városszövetséget (Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben) alkották. A városszövetség élén Kassa állt, amely Felső-Magyarország központja, a Felső-magyarországi Főkapitányság és a Kassai Kamara székhelye volt. Természetes, hogy a szabad királyi városok nem csak kereskedelmi és ipari központokat jelentettek, hanem a kultúra és műveltség fontos centrumaivá is váltak. Legkésőbb a 15. század elejétől fejlett városi iskolák működtek területükön - diákjai nem egy esetben külföldi egyetemeken tanultak tovább -, azonban kulturális jelentőségük nem haladta túl a helyi Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 3 79
