Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Annamária: Az eperjesi evangélikus kollégium gimnáziumának története és diáksága a dualizmus korában
AZ EPERJESI EVANGÉLIKUS KOLLÉGIUM GIMNÁZIUMÁNAK TÖRTÉNETE... szont újból beleszóltak az iskola életébe, mert a város kapitulációja és a Rákóczi-sza- badságharc vége az evangélikus iskola működésének megszüntetését eredményezte. Az 1711. június 25-én kelt királyi rendelet kimondta az iskola bezárását, illetve annak átadását a jezsuitáknak. A „külvárosi iskola” korában — ahogy a kollégium történetében ezt az időszakot nevezik — a tanítás tovább folytatódott egy tanítóval egy fából épült iskolában, amelyet az evangélikus lakosság épített egy templommal együtt a város falain kívül. Ez az iskola azonban csak 1714-ben készült el, addig igen nehéz körülmények között, és ideiglenes helyiségekben folyt a tanítás. Természetesen ezek és más okok is a diákság számának és a tanítás színvonalának csökkenését okozták. Az 1731. évben a Resolutio Carolina kiadására került sor, mely megerősítette az evangélikus egyház fölött a felségjogok érvényesülését, továbbá különféle rendeletekkel és a miniszteri tanács által kiadott parancsokkal még jobban korlátozták az evangélikus egyház jogkörét az iskola működtetésében.8 A külvárosi iskola helyzete csak a 18. század közepétől kezdett viszonylag javulni, mikor is egy újabb, azaz negyedik, előkészítő osztály indult. Annak ellenére, hogy az iskola nem rendelkezett elegendő osztállyal ahhoz, hogy gimnáziumi státusa legyen, Fábry György tanár tapasztalt pedagógiai vezetése alatt sikerült a tanítás színvonalát felemelni, és így az iskola az egykori gimnáziumhoz hasonló szinten működött.3 Újabb fejlődést jelentett az, amikor Mária Terézia 1750-ben - azzal a feltétellel, hogy az iskola rendelkezni fog elegendő keretű alapítvánnyal — jóváhagyta a teológia és a filozófia tanítását, ez az iskola magasabb típusú oktatási intézménnyé, líceummá való besorolását jelentette. Az evangélikus rendek bőkezűbb támogatása az említett időszakban lehetővé tette egy új iskola és templom felépítését, természetesen most is fából, de már kő alapokon. 1758-ban egy 55 pontos iskolai rendszabályt és új tanítási tervezetet adtak ki az eperjesi iskola számára, melyet aláírásával jóváhagyott Fischer Illés, a Tiszai Evangélikus Egyházkerület superintendense.10 1770 nyarán II. József császár, későbbi király Eperjes városában járt, és ez alkalommal ellátogatott az evangélikus külvárosi iskolába is, ahol Kriebel János és Hell- ner János tanárok fogadták, és ahonnan — Gömöry János szavai szerint — „a császár a legjobb benyomásokkal távozott”.11 Nagy valószínűséggel ennek, az evangélikusok számára sikeresnek bizonyult látogatásnak lett az eredménye a régi, illetve az eredeti iskolaépület visszakerülése. Ugyanis a jezsuita rend 1773-ban történő feloszlatá8 Ilyen, protestánsok ellen irányuló rendeletként említhetnénk pl. az új protestáns templomok építésének betiltását, magasabb iskolák létesítésének vagy a németországi tanulmányok folytatásának uralkodói engedélyhez kötését. Megnőtt az állam és a katolikus egyház ellenőrzése a protestáns iskolák felett, 1748-tól betiltották az egyházlátogatásokat, és 1776-tól a szuperintendensek felügyelték az iskolákat. Ezek a tiltások nemcsak magát a protestáns egyházat érintették, de nagyban befolyásolták a hívők életét is, hiszen a protestáns iskolák látogatását 1774-től szigorú büntetésekkel tiltották. FRANKÓVÁ, Libu- sa: Dejiny presovského kolégia v kontexte národnokultúrneho zivota Slovákov. Prvá polovica 19. storocia. Presov: ManaCon, 1999. 9 LUKÁC, Eduard: Stredné skoly v Presove do roku 1945. Presov: Privatpress, 2002. 10 HÖRK, József: Az Eperjesi Ev. Kér. Kollegium Története. Kassa : Bernovics Gusztáv kő- és könyvnyomdája, 1896. 11 GÖMÖRY, János: Az Eperjesi Ev. Kollégium Rövid Története. Presov : Kósch Árpách könyvnyomdája, 1933, s. 35. 2013/1 -2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 115
