Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: A vérontás néhány esete a királyok korában
A VÉRONTÁS NÉHÁNY ESETE Izraelben az egyéni herem magában foglalhatta a tulajdont, de a személyt is. A törvény feltételezte az olyan tételek elfogadását, melyek csak arra szolgáltak, hogy korlátozzák az emberek által megtagadható megoldások sokféleségét. A rayat szó, amit Mésa használt, lehetne a megfelelője Izráel egyéni herem-jének. Mivel nem akarta a gaditákat az elfoglalt városból élve hagyni, gyakorlati okokból és/vagy bosszú után áhítozva feláldozott fiáért, foglyait halálba küldte istenei dicsőségére. A szokás talán hasonló a vagyon elpusztításához néhány északnyugatamerikai indián ünnepi összejövetelen, mely akár egyfajta túlzott önkéntes felajánlásként, határtalan köszönetnyilvánításként is felfogható. Jefte lányának története a Bírák 11-ben transzjordániai miliőben játszódik, és szintén az emberi áldozat bemutatásának mintája. Jefte óvatosan fogalmazott, ígéretet tartalmazó fogadalma Abrahám és Mésa holocaust áldozatára utal: „Ha valóban kezembe adod az ammóniákat, akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniáktól, az Úré lesz az, feláldozom égőáldozatul” (Bírl 1,30-31). Mindamellett amennyiben ez a harc előtt történt, Jefte csak azt tudta feláldozni, ami már az övé volt, az ő egyéni h<?mw-jeként. Egy olyan kötelezettséget vállalt, amit, ahogy azt később elismerte és lánya is megerősítette, nem lehetett újra tárgyalni. Semmi nem kényszerítette Jeftét esküre. Ha megsebesítették volna a dicsőséges menetben, vagy hadiútja érdemtelennek bizonyul, nem kérhették volna számon rajta esküjét. De YHWH szolgálatot tett, s fel kellett ajánlania érte táolah-t (Bír 11,36). Figyelembe véve az eseményeket olyan sorrendben, ahogy Mésa mutatta be őket, nyilvánvaló, hogy kultikus viselkedését sürgető körülmények befolyásolták. Kezdetben Medeba körül építkezett, amit Izraeltől vett vissza (8-9. sor). Istenségekről nem volt szó. Ezután a gaditákkal foglalkozott Ataroth városában és rayat-nak szánta őket Kemós és Moáb számára (10-12. sor), azt sugallva(P) talán, hogy Ataroth félelmetesebb katonai problémát jelentett, mint Medeba. Ezt követően, esetleg miután hízelgett Kemósnak, Kemós elküldte, hogy megtámadja Nébót, amelynek lakosai megölettek Ashtar-Kemósnak herem-ként (14-17. sor). Nébó nem kifejezetten tartozott a nehezen megtámadható helyek közé Mésa számára. írásai azt mutatják, hogy ha Kemós nem rendelte volna el, meglehet, hogy figyelmen kívül hagyta volna a várost. Ezek után indított támadást a megerősített izraeli erődítmény ellen Yahaznál (18-21. sor). Habár Mésa Yahaznál szerzett győzelmét Kemósnak tulajdonítja (19. sor), tömeges öldöklésről és kultikus jellegről nem olvasunk. Elképzelhető, hogy a város népessége, félve az Ataroth és Nébó-nál történtektől, hajlandó volt elfogadni Mésa tekintélyét. Annak ellenére, hogy a moabiták nem éreztek lelkiismeretfurdalást a rituális öldöklések miatt, nincs okunk azt gondolni, hogy kifejezetten erőszakos vagy kegyeden nép lett volna Moáb, vagy esedeg rendkívül vonzónak találták volna az ilyesfajta szertartásokat. Mivel korlátozott mennyiségű adattal rendelkezünk, úgy tűnik, kizárólag a körülmények voltak azok a döntő tényezők, amelyek meghatározták a vérontás rituális gyakorlatának idejét és minőségét, beleértve a rayat-ot is. 2012/2 Sárospataki füzetek29
