Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában
Horváth Krisztina A fent nevezett országgyűlésen a protestánsok elvesztették a vallásgyakorlás általános, nyilvános szabadságát, önkormányzatukat és panaszjogukat is. III. Károly érvényesítette legfőbb egyházfelügyeleti jogát, ami kimondta, hogy a protestánsok sem zsinati, sem egyéb más címen gyűlést nem tarthatnak a király tudta és beleegyezése nélkül. Az egyházalkotmány további fejlődésére hatással volt az erdélyi fejedelemség megszűnése is. 1709-ben erdélyi területeken felállították a supserum konzisztóriumot. Ennek élén a püspök és három főúr állt, mint főkurátor. Az előkelők közül a traktusok és a kollégiumok élére is kurátorokat állítottak. Ezek a változások átterjedtek Magyarországra is. Egy 1716-ban kelt kancelláriai rendelet megtiltotta a zsinatok tartását, melyet innentől kezdve felváltott a deputáció, mint kevés tagból álló gyű- lés.2Ilyen körülmények között született meg a resolutio. Az I. Carolina Resolutio 1731 márciusában jelent meg és teljessé tette az állami főhatalom gyámkodását a protestáns egyházak felett. A szabad vallásgyakorlást csupán az artikuláris helyekre3korlátozta és kiterjesztette a földesúri jogot jobbágyaik felekezeti hovatartozandóságának megszabására.4 Túllépve az Explanatio Leopoldinán kiterjesztette a katolikus főesperesek felügyeleti jogát a protestáns lelkészekre, főként a keresztelés „helyességét” illetően. A protestáns házassági ügyeket a katolikus püspöki székek elé utalta, és kimondta, hogy vegyes házasságokat érvényesen csak katolikus pap köthet. A rendelet azzal, hogy a protestáns bíráktól, és egyéb tisztviselőktől elvárta az úgynevezett, decretalis eskü letételét, elzárta a hithű protestánsokat a közhivatal viselésétől. További intézkedései közül lényegesnek tartom még megemlíteni, hogy engedélyezte szuperintendensek választását, de számuk meghatározását későbbi királyi intézkedés részére tartotta fenn.5 A protestánsok kérésére, hogy a király engedje meg nekik egyházi szervezetük rendezését 1734 októberében kiadatott a II. Carolina Resolutio. A II. resolutio kimondta, hogy mind a két protestáns egyház 4-4 szuperintendenciára tagozódhatik, és 4-4 szuperintendenst választhat, akik királyi megerősítéssel gyakorolhatták jogaikat. Ezek után a protestánsok nyílt üldözése már nem volt lehetséges, de zaklatásuk templomfoglalások stb. útján tovább folyt. Erdélyben is megvolt a katolicizmus törekvése régi túlsúlyának visszaszerzésére. Református egyházi épületeket foglaltak le katolikus püspöki cé2 Dr. Szentpéteri Kun Béla: A magyarországi református egyház külső rendje, Magyar Református Egyház kiadása, Budapest, 1948. 3 Az 1681. évi XXVI. törvénycikkben felsorolt magyarországi községek, melyekben engedélyezett a protestánsok számára a nyilvános vallásgyakorlás. 4 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtó osztálya, Budapest, 1977 5 Bővebben olvashatunk a kérdésről Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyar- országon 1521-1945 c. könyvében, Gondolat Kiadó, Budapest, 1985, 143. p. 90
