Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kádár Ferenc: Egy tizenkilencedik századi lelkipásztor arcképe

Egy tizenkilencedik szAzadi lelkipásztor arcképe

Ebben az időben nagy szükség volt az erős kezű lelkészi vezetésre. A már fent említett Kelemen Sámuel tiltakozott a lelkészi elnöklés miatt. Vályi Pál — alázatáról is bizonyságot téve - visszavonult, s a későbbi időkben (talán ez már sértettségből történt) részt sem vett a presbitérium ülésein. Fejes István szerint ennek az egyházvezetésben igen hátrányos következményei lettek.

Vályi Pál, fiatalember lévén, szerette volna továbbmélyíteni tudását, „a keresztyén hittudományban való bővebb értelem és tapasztalás végett” — ahogyan a Vármegye elöljáróságához beadott kérvényében fogalmaz — 1841-ben külföldi tanulmányútra kér elbocsáttatást. A világi hatóság engedélyét megkapja, a presbitériumban megint csak Kelemen Sámuel tiltakozik, hogy nincs joga a gyülekezet elhagyására. Végül itt is szabad utat kap és az év tavaszán el is utazik Berlinbe. Utazásához Gyulai Sámuelnétől kap anyagi támogatást is. Berlini tartózkodását meghosszabbítja 1842 tavaszáig.

A külföldi egyetemen tanulás, a világjárás, az új kapcsolatok és tapasztalatok szerzése nagy' hatással volt Vályi életére. Közelről megismerhette a teológiai és kulturális élet mozgásait, új áramlatait és szellemi nagyságait. Weimarban Liszt Ferenc baráti társaságába került, naplójában részletesen beszámol a nagysikerű hangversenyekről, a művészi, kulturális élet pezsgéséről. Az egyetemen filozófiát és bölcsészettudományokat tanul, kiváló jártasságot szerez a latin nyelv mellett a német nyelvben is.

Hazatérve a gyülekezet szeretettel fogadja. Itthon továbbfolytatja szolgálatait, majd újra kap lehetőséget külföldi útra, több ország (Hollandia, Anglia) bejárására is.

A szolgálat további szakasza

Magyarországon a közéleti és politikai események egyre drámaibbá váltak. A forradalom előszele Zemplént is elérte. Vályi Pál Zemplén vármegye táblabírája lett, így a közéletben aktív szerepet játszott.

Újhelyen az 1848. március 15-i események hírét örömmel fogadták. A városban forradalmi hangulat lett uralkodóvá, a független magyar kormány által hozott törvényeket azonnal kihirdették. A harcok megindulásakor itt is megkezdődött a nemzetőrök toborzása. Vályi Pál sem maradt ki az eseményekből. Mint lelkipásztor, a szószéken gyújtó erejű prédikációival öntött erőt gyülekezete tagjaiba. A reformátusok közül sokan beálltak a szabadságharc zászlai alá. Maga Vályi Pál is csadakozott 1848-ban a nemzetőrökhöz, részt vett a kassai csatában. Fejes István e vesztes csatában való igaz helytállásáról így ír: Vályi Pál „a kassai csatából csak az utolsók között menekült, bibliájával kísértvén meg visszatartani a megfutamodott jó nemzetőrséget.” (Fejes, 211.) Később, 1849-ben újra ott van a harcok színterén, mint tábori lelkész igyekszik lelket önteni a katonákba.

139