Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Csillagnézőben - theologia naturalis a magyar költészetben
CSILLAGNÉZÓBEN - theologia naturalis a magyar költészetben földön történő dolgokról, mint amelyek a mennyben is végbemennek. Ez nagyon hasonlít ahhoz a platóni nézethez, mely szerint a földi létezés árnyéka az égben lévő örök formáknak. Látja, amint az emberek elmennek a bálról, lovas kocsik viszik el a vendégeket. Ugyanezt látja történni a csillagok között is. Ébren van vagy álmodik? A lovak az utcán szikrákat szórnak patkóikról. Az égen a mennyei lovasok hulló csillagok szikráit küldik szét, a költő pedig azt mondja: tánc van az égen, tánc minden éjjel! Úgy érzi, „ősi, nagy titkot” fedezett fel. Van valami, amit tanulhat „sok élő, fényes égi szomszéd”-jától. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az ég lovasai nagyon mások mint a „az eltévedt lovas”, akinek a földi sötét erdőn át vezet az útja. Amint azonban a hajnal elérkezik és a költő az emberi élet küzdelmeire és a halálra gondol, azt mondja: „Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem”. Ugyanakkor azt is mondja: „mégis csak...”. Olvassuk el az utolsó versszakot: Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az úrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazúlnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam. A végső gondolat az, amit oly gyakran hallunk filozófusoktól és költőktől — hallhattunk a sztoikusoktól — és sokaktól a századok folyamán: Isten, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk”. Amikor Pál apostol Athénben volt, ezt idézte (ApCsel 17). Az alapelvet — bár vannak akik ma már tagadják — jól lefektették: a természet elvezet a természet teremtőjéhez. A csillagok az örökkévaló gondolataihoz. Ahogyan teszi azt egy fűszál is (Babits). Nekünk ugyanakkor sokkal többünk van, mint a természet. Miénk — ahogyan Péter apostol mondja - a próféták szava, „amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.” (2Pét 1:19) 11
