Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Barcza József: Rohoska József progresszív nézetei 1918-1919-ben

Rohoska József progresszív nézetei 1918-1919-ben

nép hazája a népé legyen." (6.1.) Ennek három fő következményét hangsúlyozta: a munka újraértékelése, új tartalmú szociáletika és an- tiklerikalizmus.

Első „a munka megbecsülése... a ledöntött tekintélyek helyére állott a munka." (7.1.) Ami nemcsak ellenértékre jogosult termelő erő, hanem etikai bázis is. „A társadalmi küzdelmekben, osztályharcokban a munkaproblémának anyagi oldala lép, természetszerűen, előtérbe. De ez magában véve még mindig nem elég... Nem elég a munkának egyoldalú, anyagi méltánylása, jogainak, igényeinek érvényesítése, hanem - magasabb, etikai megbecsülése is kell. Ez az igazi társadalmi egyenlőség nyitja. Ezen az úton jut minden becsületes munkásember egy magasabb emberi élet színvonalára. A munka által lesz szabaddá és függetlenné az ember. Mert egyetlen tekintélye és támasza a munka; egyetlen bizodalma és erőssége a munka. Ez emeli fel az ember fejét. Ez adja meg a becsületes és igaz munkás önérzetét, jellemének erejét és szilárdságát. Ezzel emelkedik felibe a minden rendű dolog- talanoknak, akiknek szerinte nincs helye a társadalomban." (9.1.)

A második alapvető következményt abban látta, hogy „az emberi szabadságnak és függetlenségnek egy magasabb fokára lépett új népközösség, tehát a régi rend helyére lépett új társadalmi alakulat: új szellemet, új vezérlő gondolatokat, új közérzéseket hoz felszínre." (10.1.) Ilyenek: „a világbéke és a népek testvérisége", „a népek egyenlősége és szabadsága". Ki kell irtani „a nemzeti dicsőségnek, legtöbbször nemzeti gőggé fajuló érzéseit, melyek az egymás felett való uralomvágyban jutottak kifejezésre... Míg ennek a régi nacionalizmusnak ereje meg nem törik, addig nincs világbéke, - nincs népek testvérisége!" A forradalmi lelkesedés mámorában és a kultúrprotestantizmus optimizmusával mondta: „hiszem, hogy ha majd a népek testvériségének, minden diszharmóniát megszüntető csöndjében magukra találnak ismét a szívek: a nemzetiség és hazafi- ság is minden véres salaktól megtisztulva kerül ki a megpróbáltatás tüzéből s lesz ismét az az igazi honszeretet... mely az egy területen levő, egy nyelven beszélő, egy szűkebb családi közösségben élő, nemzet tagjait a szeretet szent kötelékével köti össze, hogy... védjék, óvják, támogassák egymást... hogy egyetértéssel munkálkodjanak nemzetük nemes sajátságainak, erényeinek és a természettől kijelölt egyéni képességeinek kifejlesztésében, - a nagy egésznek, az egyetemes embertestvériségnek is legnagyobb boldogságára." (12-13.1.)

39