Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Győri István: Szabó Lajos: Utolsó szalmaszál
Könyvismertetés évben, már mint taktaszadai lelkész a magyar egyháztörténet tanára volt. Élete átfogja szinte az egész, mögöttünk levő 20. századot. 1908- ban született Losoncon, de Ragályban nevelkedett fel, a Sárospataki Kollégiumban tanult, itt lett cserkész és teológus. Lelkészként szolgált kerületi megbízatással a Bodrogközben, ahol a szektaveszéllyel kellett felvenni a harcot, majd a Szeretetszövetség lelkésze lett. Ezek a szolgálatok még inkább felnyitották a szemét a nyomorúság, a társadalmi igazságtalanságok meglátására. Eljutott odáig, hogy itt valamit változtatni kell. De ő ezt a változtatást nem valamiféle politikai forradalomban szerette volna látni, hanem az ószövetségi próféták nyomán haladva a megtérésben, Isten rendjének felismerésében, az Ő akaratának való engedelmességben. Különleges élményeket szerzett 1942 és 45 között, amikor is a kassai gyülekezet lelkésze volt. Itt élte át a háborút, a nyilas rémuralmat. Élete kockáztatásával üldözötteket, zsidókat mentett. Ennek ellenére a Benes-kormány Kassára költözése után el kellett hagynia a várost. így került vissza Patakra, Vajdácskára, majd pedig Taktaszadára. Az „Utolsó szalmaszál" ennek az itt nagy vonalakban felvázolt gazdag és fordulatos életútnak a dokumentuma. Önéletrajz, korrajz, dokumentumgyűjtemény, erkölcsi tanulság, tükör és görbe tükör egyszerre. Néhol keserű, néhol ironikus, de végül mindig optimista vallomása egy nagy időket megélt református hívő embernek. Őszintén beszél lelki vívódásairól, kétségeiről, de arról is, hogy hogyan talált erőt és vigaszt egy-egy igében. A sok változás között megtapasztalta, hogy minden elmúlik, de Istennek beszéde megmarad örökre. Győri István 184
