Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII.
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE anekdotára, miszerint a Habsburg uralom hivatalnoka azzal engedte el, hogy „több gólya nem csinálni." A község jó részben még nádfe- deles házai arról árulkodtak, hogy sok nemzedéknyi magyar élet lapul itt a hó alatt. Emlegették is a rég volt betyárvilágot, amikor a Hortobágyról elkötött jószágnak az igrici nádas mocsarak tájékán nyoma veszett. A falu főutcáján húzódó Sárverem és távolabb a Matota-tó zsákutcás települést sejtetett, de nem volt az, mert gyalog, lóháton, vagy szekérrel is el lehetett menni a pusztán a geleji torony irányában. Nem volt nehéz elképzelni, hogy a gyermek Tompa innen vételezte a Pusztán című, lelket mozdító versének emlékképeit. Repülnél lelkem, fenn repülnél A táj szellőivel, Mely a nyílt rónaság felett még Szabadságot lehel; ... Hányszor elmondtuk és eldaloltuk 10 év alatt, amíg ott laktunk és sóhajtoztunk a szabadságért akkor is, amikor viszonylag szabadok voltunk. A közeli Mezőcsát járási hivatalai ugyan rajta tartották szemüket minden mozduláson és nem volt ajánlatos kipróbálni ezt a szabadságot, mert valahányszor kipróbáltuk, mindig az derült ki, hogy nem vagyunk szabadok. Talán 64 nyarán, néhány hónappal beiktatásom után zárlat alá került a község száj- és körömfájás miatt. Sipkovitsék 2 tehenén észlelték a járványos megbetegedést és hamarjában le is lőtték a jószágokat. Molnár István főállatorvos fegyverrel is biztosított tejhatalommal vezényelte a központi hatalom rendelkezéseinek végrehajtóit. Úgy rendelkeztek, hogy templomba se lehetett menni három hétig. Ezt nem nehezményezték különösebben a derék igriciek, akik akkor se nagyon jártak, amikor lehetett. Mégis, a tilalom a begyünkben volt, mert személyi szabadságunk korlátozását láttuk benne. Amikor S. Kiss Berta volt presbiterünket felismertem az éji sötétben kifeszített drótakadály mellett, amint őrségben volt viharlámpájával - lélek se be, se ki -, rádöbbentem arra, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy lágerré változzék a világ és mennyire kéznél vannak azok, akik közismert túlbuzgósági hajlamukat ilyen kritikus időkben élik ki. Észrevételeimet pedig a Párt vezette szocializmus számlájára írtam, mondván, hogy az agrárium hátsó udvarában talán még az állatgondozókat is lehet majd likvidálni. Mert a népgazdasági érdek megkívánja a radikális intézkedéseket, ezért a jó honpolgár is karanténbe zárható. 179
