Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

29 'észéből összesereglett öreg pataki diákok nagy tömegének jelenléte. De nem is oszlott szét üresen a szép gyülekezet. Dr. Vasady Béla theologiai tanárnak szépen felépített, szivekhez s szóló igehirdetése nyomán a jelenlevők megteltek hálával isten iránt amiatt, hogy Ő oly hatalmas lépésekkel viszi előre ^iskolánkat útjában. Az imateremben tartott évzáró ünnepélyt is szélesebb keretek között tartottuk meg. Ez az ünnep kinálkozott legnéltóbb keretül főiskolánk ez évben meghalt nemes lelkű világi gondnoka, Dókus Gyula emlékének felújítására. Nagy világi gondnokunk alakjának meglátása, a vele szembeni kegyeletes érzések ápolása is sokakat vonzott. Megjelent az ünnepségen Dókus Ernő konventi elnök, egyházkerületi főgondnok, a megboldogult testvéröccse. A gyöngélkedő dr. Révész Kálmán püspök kimentette távolmaradását. Az igazgató-tanács részéről ott voltak Janka Károly és Farkasfalvi Farkas Géza főiskolai gondnokok, Meczner Béla, Bernáth Madár, Téglássy Andor, Farkas István, Juhász László, Enyedy Andor igazgató-tanácsosok. Ott volt Lelióczky Sánior kir. törvényszéki elnök. A P. D. 0. Sz.-e részéről Kazinczy Gábor elnök, Rácz Gábor altábornagy, dr. Rácz Lajos ügyvezető alelnök és az ez alkalomra összesereglett összes üreg diákok, a tanári kar és az egész ifjúság. A XC. Zsoltár éneklése után Janka Károly főiskojai ielkészi gondnok tartotta meg nagy tudással, kezdettől végig neleg szeretettel megírt emlékbeszédét. Pompás beállításban nutatta be a megboldogult gyermek, ifjúkorát, közéleti szereplését, egyházunkért, főiskolánkért folytatott áldozatos 3letét, írói karakterét. — A nagyszabású emlékbeszéd eliangzása után Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok emelkedett szólásra és a következő tartalmú beszédet intézte az egybegyűltekhez: „Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Úgy a magam, valamint megboldogult testvérem többi családtagjai nevében is hálás köszönetet mondok a mai eraékünnepély kezdeményezőinek, — meleg köszönetünket fejezem ki mindazoknak, akik megjelenni kegyesek voltak, logy a megboldogult egyéniségét, működését még egyszer ímlékökbe idézzék, hogy áldozzanak emlékezetének, hogy negjelenésökkel ünnepélyünk fényét, díszét emeljék, bensőségét, melegét fokozzák. Mélységes hálánkat tolmácsolom !őiskolánk Nagytiszteletű Lelkészi Gondnoka előtt, aki előnkbe varázsolta a megboldogult rokonszenves, kedves egyéniségét, ovagias, nemes jellemét, harmonikus, szép életét, a közügynek szentelt eredményes, önzetlen működését, díszes csokorba fűzte érdemeit és mindezeket a tőle megszokott ékesszólással, méltó keretbe foglalta.