Szabadalmi Közlöny, 1947 (52. évfolyam, 1-24. szám)
1947-11-15 / 22. szám
134 SZABADALMI KÖZLÖNY 12. szám A szadadalmi Bírói és Ügyvivői Vizsgálóbíróság tagjainak kinevezése.* Xominatiom den Membres du Jury d’ Examen des ■Ingen et de* Conseils en brevets. Az iparügyi miniszter a 30.800/1947. Ip. M. Számú rendelet (Magyar Közlöny 232. szám) 2. S-ának (2) bekezdése alapján :a Körös László szabadalmi bírósági elnök elnöklete alatt működő „Szabadalmi bírói es ügyvivői vizsgálóbizottság“ tagjaiul az iparügyi minisztérium központi fogalmazási karának létszámába tartozó, egységes bírói és ügyvédi oklevéllel rendelkező tisztviselők sorából ár. Karczag György miniszteri osztálytanácsost, dr.Világhy Miklós miniszteri tanácsost; a szabadalmi bíróság ítélőbírái sorából dr. líargitay Gyula szabadalmi bíró1 sági alelnököt, dr. Bérezi •.Antal szabadalmi bírósági tanácselnököt, dr. Imre László szabadalmi ítélőbírót, ár. Zakariás Lajos szabadalmi ítélőbírót, dr. Vargha György szabadalmi ítélőbíróit, dr. Sályi István szabadalmi ítélőbírót; a szabadalmi ügyvivők és ügyvédek sorából Aknai Miksa szabadalmi ügyvivőt, Kolos Aurél szabadalmi ügyvivőt, dr. Preusz Ernő szabadalmi ügyvivőt, Tavy Lóránd szabadalmi ügyvivőt, dr. Beck Salamon egyet. ny. rk. tanár, ügyvédét és dr. Hegedűs Jenő ügyvédet nevezte ki. (30.800/1. 1947. Ip. M. szám.) (A kinevezett tagok megbízatása 1952. évi december lió 31-ével jár le. 30.800/1947. Ip. M. sz. rendelet 2. §. (3).) A Szabadalmi Bíróság hatásköréről. Dr. Sályi István Ile la compétence de la (four den Brevets. Bar Dr. E. Sályi. A „Magyar Ipar“ 7. és 8. számaiban Karczag György dr. és Kolos Aurél tollából egy-egy rendkívül figyelemreméltó tanulmány jelent meg az ipari tulajdonjogi jogszolgáltatás egyes kérdéseiről, nevezetesen a közelmúltban tett, a Szabadalmi Bíróság képesítésére vonatkozó néhány intézkedésről, továbbá a Szabadalmi Bíróság hatáskörének kiterjesztéséről. ndkét tanulmány sok olyan megállapítási' tartalmaz, amely valószínűleg valamennyi hozzáértőnek, vagy legalább is ezek túlnyomó többségének egybehangzó véleményét fejezi ki. Így pl. azt hiszem, aligha lehetne komolyan vitába, szállni azzal az állítással, hogy a több, mint 50 évvel ezelőtt alkotott szabadalmi törvényünk — legalább.is egyes részeiben — ma már elavult. Évtizedekre nyúlnak vissza az ujjáalkotását sürgető és kezdeményező törekvések. Több törvénytervezet is készült, de a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán egyik sem *) -Megjelent ;i .Magyar Közlöny 1947. évi nov. 9-i 255. számában. juthatott törvényjavaslat formájában a törvényhozás elé. E tervezeteknek is igen kényes pontja volt a szabadalmi ügyekben eljáró bíróságok kijelölése és e bíróságok hatáskörének megállapítása. És az a körülmény, hogy ebben a kérdésben nem sikerült mindenki számára megnyugtató és az államháztartás túlterhelése nélkül megvalósítható megoldást találni, bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a legszebb tervek is végül az íróasztal fiókjában porosodtak be. Ezért talán nem árt, ha a problémát minden oldalról megkíséreljük megvilágítani. Induljunk ki Kolos Aurél tanulmányának abból az ugyancsak aligha vitatható megálLapításából, hogy mindazokban az esetekben, amikor a felek közötti jogvita olyan természetű, hogy az eljárás során két műszaki alkotás összehasonlítása válik szükségessé, e jogvita sem pusztán jogi, sem pusztán műszaki ismeretek alapján nem dönthető el. Minthogy pedig a helyes összehasonlítás úgy műszaki, mint szabadalomjogi szempontok szerint történik, nézetem .szerint az sem lehetséges, hogy az egymássái szorosan összefonódó jogi és műszaki kérdéseket pusztán jogi, vagy pusztán műszaki ismeretek alapján bontsuk szét tisztán jogi és tisztán műszaki kérdésekre. A műszaki alkotásoknak most említett öszszehasonlítása el nem kerülhető a felszólalási eljárásban, a szabadalmak megsemmisítésére irányuló perekben, a megállapítási kérelmek elbírálásánál, sőt kényszerengedély iránti, valamint a megvonási perekben is, amikor a szabadalomtulajdonos azzal védekezik, hogy találmányát gyakorlatba vette. Feltétlenül szükséges az ilyen összehasonlítás a szabadalomból folyó kizárólagos jogok megsértésére alapított polgári vagy büntető perekben is vagy akár az eiöhasználat kérdésének elbírálásánál. Ezeken felül azonban elképzelhetők még más, pl. használati engedélyekkel kapcsolatos jogviták is, amelyeknél, valamely műsza ki alkotásnak a szabadalom tárgyával való összehasonlítása szükségessé válhat. Mindezekben az esetekben, az elmondottak szerint, a felekre nézve legmegnyugtatóbb bíráskodást természetesen az biztosíthatná, ha az eljárásban résztvevő valamennyi bíró rendelkeznék mindazokkal a jogi és műszaki ismeretekkel, amelyek a szóbauforgó jogvita eldöntéséhez szükségesek. Olyan bírák kellenének ehhez, akiknek tehát a teljes jogi képesítésük mellett teljes műszaki képesítésük is van. Ismerve e képesítések elnyerésének kü-lönkülön is súlyos feltételeit, ilyen kettős képesítés megkövetelése ezidőszerint lehetetlennek látszik. Minden más megoldás azonban szükségképen csak közelítő megoldás. A ma érvényben lévő szabadalmi jogrendszerünk többféle ilyen közelítő megoldást is alkalmaz annak biztosítására, hogy a bíráskodás során a szükséges jogi és műszaki ismeretek kellő mértékben álljanak a bíróságok rendelkezésére. Vegyük sorra e megoldásokat.
