Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fényűző fények
A színpadon egyébként minden vasból volt, a díszleteket központi „vezérléssel" hidraulikus szerkezet mozgatta, amelyet az Asphaleia társaság szabadalma alapján a Schlick öntödéje készített el. A fővárosi Közmunkák Tanácsa 1894- ben űj építési szabályzatot dolgozott ki a Főváros részére, amelynek függeléke a színházak építésére, berendezésére és kezelésére vonatkozó szabályzatot tartalmazta a fűtésről, a szellőztetésről és a világításról. Ez előírja, hogy a színházakban sehol sem szabad kőolajjal világítani. A gázórák, gázvezetékek csapjai csak könnyen kezelhető helyeken helyezhetők el. A gázégőket bádogernyővel és drótkosárral kell felszerelni. A színházat az előadás előtt csak félórával szabad kinyitni, ettől kezdve a közönség távozásáig a világítást a nézőtéren, a csarnokokban, a folyosókon, a lépcsőkön nem szabad eloltani. Az egyes kijáratoknál és kijárati helyeken a színház megnyitásától kezdve a közönség távozásásig sztearingyertyát kell égetni. A színházi világítás tehát még a századfordulón sem egyöntetű egészen: a gáz- és a villamos lámpákon kívül még a sztearin gyertya is használatos.
