Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

resztes pajzzsal egyesítve, vagy azt kisebb pajzsokra helyezve, „címergyűrűbe” fogva, az alábbi tartományok címerei fordultak elő:

1. Dalmácia - kék mezőben három aranykoronás leopárdfej;

2. Horvátország - vörössel és ezüsttel sakkozott mező;

3. Szlavónia - kék ezüst pólya közt futó nyest, fölötte csillag;

4. Galícia (Halics, „Gácsország”) - három aranykorona;

5. Lodoméria - kék mezőben két sakkozott pólya;

6. Kunország - ágaskodó koronás oroszlán;

7. Bosznia - vörös mezőben kardot tartó kar;

8. Bulgária - három farkas;

9. Szerbia - fekete vadkanfej, szájában nyíllal.

Az idők folyamán az egyes címerek itt nem említett mázait és ábrázolásaik részleteit gyakran változtatták.

A XIX. században - először 1848-ban -, az unió törvénybe iktatása után Erdély címere is egyesült Magyarországéval. Vörös sávval vágott pajzsot ábrázolt, felső, kék mezejében arany csőrű, vörös nyelvű sassal (a magyarok címere), tőle jobbra arany nap, balról megújuló hold (a székelyeket jelképezte), az alsó mezőben hét vörös ormú vár (a szászok szimbólumaként). Az 1874-es címerrendezéskor Fiume (1659-ben kapott címere) is belépett a magyar középcímer pajzsán helyet kapó területek jelvényei közé. Vörös mezejében hercegi korona alatt álló kétfejű sas kiterjesztett szárnyakkal, jobb lába sziklán áll, bal lábát egy korsón tartja, amelyből víz ömlik.

Az 1526 után Magyarország koronáját viselő Habsburg-királyok hazánkon kívül még jó néhány más ország, tartomány uralkodói címét és címerét viselték. Legfontosabb méltóságuk 1804-ig a német-római császári cím volt, amelynek helyébe, miután viselése I. Napóleon győzelmei után anakronizmussá vált, az osztrák császári címet vették fel. Mindkét császári méltóság jelvénye a kétfejű sas volt (54. ábra), amelyet mintegy pajzstartóként alkalmaztak, s különböző tartományaik címereit a legváltozatosabb variációkban szerepeltették. (Az osztrák sas néhány részletében különbözött a német-rómaitól.) A sok tartományi címer együttes ábrázolásának a másik, leggyakrabban alkalmazott módja az volt, amikor a főpajzsot körülvevő külön kis pajzsokkal címergyűrűt alkottak az egyes tartományi címerek. Itt nem térhetünk ki annak a hosszú küzdelemnek a részleteire, amelyet - leginkább a XIX. század első felében - a magyar királyi kancellária folytatott a feudális

81

€ ív