Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Többet, jobban
éven aluli. A gyermekek fizetése csupán harmadrésze, a nőké csak fele volt a papíriparban dolgozó férfiakénak. Az első világháború után a magyar papíripar kapacitása negyedére csökkent. Az Osztrák—Magyar Monarchia széthullását követő dezorganizáltság, az új földrajzi határok által meghatározott szerkezeti változás az iparban, a nyersanyaghiány és számos egyéb tényező súlyos gazdasági nehézségeket okozott. A fejlődés biztosítása érdekében védővámos rendszerrel próbálták a könnyűipari készáruk behozatalát megakadályozni, vagy legalábbis megnehezíteni. A beruházások 1923-ban kezdődtek meg az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. megalakulásával. A termelés szerkezetének alakulása továbbra sem volt kedvező, hiszen cellulózgyár nem épült, a papírfeldolgozó ipar fejletlen kisüzemekből állt, a papírgépek közül sokat használtan vásároltak meg, ezeket felújították és ismét üzembe helyezték. Mindezek ellenére azonban a papírtermelés fejlődése megindult. Az új, illetve használtan vásárolt és felújított papír- és kartongépeket a következő sorrendben állították fel: 1924 Budafok Csepel 1925 Lábatlan 1926 Diósgyőr 1928 Budafok Fűzfő 1929 Pesterzsébet (2 gép) 1930 Csepel 1933 Csepel 1936 Szolnok 1937 Csepel 1938 Csepel Szentendre 1941 Szolnok Budafok 1942 Szentendre A papírgyárak termelőképessége e nehézségek ellenére az 1921. évi 2000 tonnáról 1929-re 34 000 tonnára nőtt. A nagyobb beruházásokkal egyidejűleg a feldolgozóipari kisüzemek száma is emelkedett. A harmincas évek közepén a papíripari munkások 45%-a kis- vagy középüzemben dolgozott, a papírtermékek egyharmadát ezekben állították elő. A termelőképességet az új beruházásokat követően is meghaladta a hazai kereslet. Ennek ellenére a papíripar kapacitását nem lehetett kihasználni, mivel a német és 69
