Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

"Soha el nem múló dolgokat készítünk"

Onnan enyves vízbe majd mártogattyák,

Újra sajtó alá abbul is nyomtattyák,

Egy nagy sulyok alá onnét rakogattyák,

Azzal szép simára kipalléroztattyák:

Egyenként egymásból szépen elválasztván Külön rakják a jót attul, ami hitván,

Majd kontzszámra szedvén sajtóba szoríttyák, Egyenlő formára abban igazíttyák.

Már így elkészítve mindent reá írhatsz,

Valamit elméddel kigondolni bírhatsz.

Elmúlt, jelenvaló és következendő,

Ami volt, vagyon s lesz ezután jövendő,

Mind megragad rajta, ha ráírod szépen,

És jó gondviselés alatt tartod épen. ..

író tollal erre rajzolást tehetsz,

Valaminéműt csak magad akarsz s szeretsz.

Jóllehet ez fejér, de mégis betűket

Feketéket szeret, s tartya szépnek őket.

Valamit csak a gyors elme feltalálhat,

E fejér térségben írva mind megállhat

Az emberi élet minden keresménye Ezen áll, és ezen helyhezett reménye.

Ha azt akarod, hogy távol lakó híved Tudhassa titkodat, bízza erre szíved.

Ha kinek szemébe nem mernél szóllani,

Erre bízd, ez híven ki fogja mondani.

Mert ennél szemérem nincs, nem is tud ahhoz, Kinek-kinek szembe akármit előhoz.

Közönséges dolgok reá bízattatnak,

Városok titkai ezeken tartatnak...

De míg ily haszonra, becsületre mehet,

Sokféle próbákon éretted részt vehet.

Láttad! a nagy sulykok miként törik-rontyák?

A csatornák a sok vizet rá mint ontyák?

Sok tépés, szaggatás, sulykolások után

Mely szörnyű gerendák feküsznek még hátán?

Hogy a nedvességet kinyomják belőle,

Minden darabosság eltávozzon tőle,

52