Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 23 Világítás „tsinált levegőivel A gázvilágítás feltalálójának általában William Murdockot (1. február 25-i cikkünket — A szerk.) tartják, aki Wattnak — a gőzgép angol feltalálójának — volt munkatársa. Így hirdeti ezt a redrothi lakóház falán elhelyezett emléktábla is. A valóságban azonban a világítógáz feltalálásának dicsősége Jean Pierre Minkelers németalföldi vegyészt illeti meg. Minkelers léggömbkísérleteket végzett, és bebizonyította a gáz éghetőségét; 1785-ben Louvain — Leuven — egyetemének tantermeit világította gázzal. Egy 1784-ben megjelent értekezésében utalt a gáz világítóképességére, és azt is megírta, hogy a gáz mésszel tisztítható. Utcai világításra gázt először 1814. április 1-én használtak a londoni St. Margaret városrészben. A kísérletek minden várakozást felülmúltak, s rövidesen Anglia többi városában is bevezették a gázvilágítást. A szigetország után lassanként alkalmazni kezdték a kontinensen is, előbb Franciaországban és Németországban, majd Ausztriában és Magyarországon is. Párizsban 1817-ben, Bécsben 1833-ban, Pozsonyban pedig 1836-ban kezdték meg az utcai gázvilágítást. A magyar főváros tanácsa azonban csak 1846-ban kötötte meg az első szerződést az utcai gázvilágítás bevezetésére. A szerződés életbe lépését megakadályozta a közben kitört szabadságharc. Tíz év telt el, amíg újra napirendre került a főváros gázvilágítása. 1855-ben a Trieszti Általános Gáztársasággal 25 éves szerződés jött létre, és megkezdődött az első gázgyár építkezése az akkori Lóvásártéren (ma Köztársaság tér). Az egy évig tartó építkezés során 45 km hosszú csőhálózatot fektettek le, és 1856. december 23-án Pest utcáin kigyulladt az első 838 utcai gázlámpa. Ugyanakkor a városban még 9148 egyéb gázlámpa-fogyasztó is volt. Buda csak később, 1862-ben részesült utcai gázvilágításban. Az utcai gázvilágítást természetesen Pesten is megelőzte az egyes magángázlámpák felvillanása. 1816- ban már Tekéi Lajos, a Nemzeti Múzeum gondnoka kísérletezett gázvilágítással. 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház, ahol már gázvilágítás mellett folytak az előadások. Erről Jókai Mór is megemlékezik, és azt írja, hogy a színháznak már a negyvenes évek elején saját „gázfőzője” volt. A házi tűzön főtt gázzal világították a nemzet első színházát. „Ennek a gáznak egy kicsit áporodott, savanyú káposzta szaga volt, de eltűrtük azt nemzeti büszkeségből” — írta a nagy mesélő. Az 1840-ben megnyílt Pilvax-kávéház is gázvilágítással volt felszerelve. 1856 decemberétől a gázvilágítás egyre nagyobb mértékben terjedt, és 1910-ben, amikor a főváros megváltotta a gáztársaságot, már 120 000 gázláng volt a fővárosban. P. J.
