Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

A vasút győzelme - 8. Kocsik és vonatok

8.3. ábra.

Pullmann-féle luxuskocsi

8.4. ábra.

Pullmann-féle luxusvonat termeskocsija

ilyenek Amerikában már az 1840-es években közlekedtek — kényelmesnek éppen nem voltak minősíthetők. Sokat bosszankodott ezen a gyakran utazó üzletember, George Mortimer Pullmann (1831 —1897) is, aki az ilyen „priccsel ellátott fogolyeellát” amerikai ember számára méltatlannak tekintette. A sok mérgelődésből végül is ragyogó üzleti ötlete született. 1859- ben indult próbaútjára Chicago és Buffalo között az általa tervezett, minden kényelemmel ellátott hálókocsi, melyhez hasonló luxussal épített egyéb kocsik csatlakoztak, ahol étkezni is lehetett. A vonaton fodrászszalon, sőt egy nyomda is működött, amely a Transcontinental című vonat-újságot nyomta; az utasok táviratokat is feladhattak a vonatban.

Pullmann kezdeményezését óriási siker koronázta: bebizonyította, hogy a gördülő kerekeken minden kényelem biztosítható (8.3.—8.4. ábra). Persze, az általános és mindennapi használatra jóval szerényebb kocsikat, illetve vonatokat közlekedtettek. Jellegzetességük volt az ágyak hosszirányú elrendezése, melyeket nappal felhajtva, a kocsi termeskocsivá volt alakítható. Éjjel az ágyak elé függönyöket lehetett leereszteni. A 24 női és férfi átlagos amerikai utast nem zavarta különösebben, hogy a kíváncsi tekintetek néha az ellibbenő függöny mögé kukkanthattak... (8.5. ábra). A nagypénzűek kívánságára persze Pullmann külön szalonkocsit is biztosított.

Pullmann rendszerének lényege az volt, hogy a saját tulajdonában lévő kocsikban az utasok teljes ellátásáról ő maga gondoskodott. A különböző vasúttársaságokkal pedig csak szerződést kötött kocsijának, illetve vonatainak továbbítására.

Európában körülbelül ugyanebben az időben helyezték forgalomba az első hálókocsikat. Itt azonban - csakúgy, mint a személykocsik esetében nem kedvelték a termes megoldást. A szerény kezdet példája az Osztrák Allamvasút Társaság egyik személykocsija 1858-ból, amelynek első osztályú szakaszában négy ülőhely mellett fekvőhelyet is kialakítottak. Az egyik oroszországi hálókocsitípusban (1867) pedig öt fülke volt, mindegyikben négy — két-két egymás fölé helyezett — ággyal, a menetirányra merőlegesen. Ez az elrendezés a későbbiekben is irányadó lett.

Az európai hálókocsik kezdetben nagy változatosságot mutattak. Számos vasúttársaság maga közlekedtette a kocsikat, emellett több hálókocsi-társaság is működött egymással párhuzamosan. E társaságok zöme 1871-ben megalakította a Nemzetközi Hálókocsi Egyesülési.

Európában azonban a Compagnie Internationale des Wagon-Lits (Nemzetközi Hálókocsi Társaság) tett szert vezető szerepre. 1872-ben alapította Brüszszelben a belga George Nagelmacker, aki azután fuzionált az angol Mann's Railway Sleeping Carriage Companyvd. Nagelmacker első hálókocsijait az amerikai példa nyomán építtette, és ugyanolyan rendszerben — a vasúttársaságokkal kötött bonyolult szerző-174