Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
amely figyelemreméltót alkotott a közigazgatás, polgári jog, magánjog és büntetőjog terén. Egyes városoknak (pl. Bazin, Szentgyörgy, Modor) sikerült a mezővárosi állapotból magukat megváltani. A török kincstárnak adózó alföldi mezővárosoknak az országos kormányhatóságok megszűnése folytán maguknak kellett gondoskodniuk kormányzatukról, ami szintén értékes elemeket tartalmazó jogi szervezetet terem tett. Az alföld i városokavárosvezetés, önkormányzat és jogszabályalkotás terén maradandót alkottak, ami komoly értékét képezi a magyar városjognak. Különösen a török hódoltság alatt magukra utalt kincstári városok közigazgatása érdemel figyelmet. Nagykőrös, Cegléd, Kecskemét stb. városok vezetői egybeforrnak városuk érdekeivel és nehéz feladatokkal is meg tudnak birkózni. A reformkorban egyes mezővárosok sorsán sokat javított az örökváltsági szerződés végrehajtása is. Ekkor váltotta meg magát Gyöngyös a földesúri terhek alól. Az 1848-as törvények között az 1843-i részletes javaslat helyett egy keret-törvény foglalkozik a városokkal. „A szabad királyi városokról” szóló 1848. XXIII. te. nagyságuk szerint osztja fel a városokat. Vannak kisvárosok (12 000 lélekszámig); középvárosok (30 000 lélekszámig) és nagyvárosok (32 000 lélekszámon felül). Kimondja a városi törvényhatóság függetlenségét, rendőri, büntető- és magánjogi tekintetben. Intézkedik a tisztújításról. A városi képviselő testület tagjainak számát a városok nagysága szerint állapítja meg, 30, 82, ill. 157 tagban. A XIV. te. e rendelkezéseket kiterjeszti a szepesi városokra és a rendezett tanácsú községekre is. A XI. te. értelmében a földesúri mezővárosok fellebbezési fóruma az úriszék helyett a megyei törvényszék lesz. A Bach-korszak jogfosztó várospolitikája megnyirbálta a városok önkormányzatát; idegen hivatalnokokat szabadított rájuk, és súlyos anyagi terhekkel rótta meg. Elvette tőlük a jogszolgáltatást és azt állami bírósági és ügyészségi szervezetre bízta. 1861- ben visszacsúszás jött létre a feudális formák felé. A megyék és városok jogszolgáltatásukat visszakapták. Ez 1871-ig tartott. 1872. január 1-től (az 1871 :XXXI—XXXII. te. alapján) a jogszolgáltatást a kir. bíróságok és ügyészségek hálózata vette át. Ezzel a város kizárólag közigazgatási egység lett. A kiegyezés után igazgatási szempontból a városoknak két fő típusa alakult ki: a törvényhatósági joggal felruházott város (thj.) és rendezett tanácsú város (rt.) Az előbbiek jogállását a vármegyék testére szabott törvényhatósági törvény (1870. XVII. te.) szabályozta. Csupán Buda és Pest város, valamint Óbuda mezőváros egyesítéséből létrejött Budapest székesfőváros jutott különleges jogálláshoz az 1872:XXXVI. te.-kel. Lényeges módosítás történt a törvényhatósági városok sorában. Több (47) város elvesztette tvh. jogát, mások pedig felruháztattak vele. Az 1886. XXI. te. 24 törvényhatósági várost sorol fel, ezek: Arad, Baja, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pancsova, Pécs, Pozsony, Selmec- és Bélabánya, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Temesvár, Újvidék, Versec, Zombor. A feudális maradványokat tartotta meg a városi polgárság gazdagodó rétegeinek kedvező virilizmus, a legtöbb adófizetők képviseleti joga. A városi szegénység, az elegendő birtokkal nem rendelkező vagy vagyontalan törpebirtokos, ipari és gazdasági munkás, napszámos a városi képviselőtestületben nem hallathatta szavát. 99 7
