Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

I. Városaink kialakulása és fejlődése

coknak: Szabadkának, Zentának, Zombornak, Újvidéknek feléledése délszláv, magyar és német lakossággal. Ekkor alakul várossá Erdélyben két örmény kereskedő település: Szamosujvár (Gerla) és Erzsébetváros (Ebesfalva).

Az első katonai felmérés (1763—1787) kiegészítésképpen készült,,Országleírások" (Landesbeschreibung) megcáfolhatatlanul igazolják, hogy a XVIII. századi városfejlődés nem volt egyenletes és egyidejű az ország területén. Kitűnik belőlük, hogy a töröktől felforgatott települési rend nyomai még a XVIII. század utolsó évtizedeiben sem tűntek el. E század nem a városépítés virágzásának, hanem a romok eltakarításának és a lassú nekiindulásnak korszaka volt. Az évtizedeken át tartó külső és belső

népmozgalom nem minden vidékre hatott egyforma lendítőerővel. Egyes hegyvidéki települések elsorvadtak. Feles lakosságuk a töröktől felszabadított területek felé özönlött.

Az országleírásban Késmárk, Rozsnyó, Podolin, Igló, Lubló fallal megerősített, jókarban levő házakból álló városok. Késmárkon több templom, a kórház, a tanácsház, az egykori földesurak, a Thökölyek tornyos kastélya és a polgárházak sértetlen állapotban vannak. Rozsnyó főterét csupa masszív épület díszíti. Iglón és Lublón a polgárházak mind kőből épültek. Podolinban a polgárházak emeletesek és kőből valók. Hasonló városképi leírást olvashatunk Zsolnáról, Privigyéről, Bajmócról és több kisebb településről.

15. Besztercebánya

31