Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
I. Városaink kialakulása és fejlődése
Zsigmond 1427-ben kiadott oklevelében minden székben felsorol egy-egy szabadalmakkal felruházott várost, amely ki van véve a szék hatósága alól. Marosvásárhely, régebben Székelyvásárhely (Novum Forum Siculorum) 8 falu csatlakozásából jött létre. Kézdivásárhely, régi nevén Torjavására, a Brassótól az Ojtozi szoroson át Moldvába vezető út mentén alakult ki. Csíkszereda a Csiki-medence közepén fekszik, nevét a szerdai hetivásárról kapta. Hasonló eredetű Nyárádszereda is. Székelyudvarhely a székely anyaváros. Itt tartotta a székelyek ispánja udvarát. Itt volt a hét szék nemzetgyűlése és a főtörvényszék helye. A középkor vége óta királyi vár emelkedett mellette. Sepsiszentgyörgy fontos útelágazás mellett épült fel, nevét templomának védőszentjéről kapta. Gyergyószentmiklós a Gyergyói-medence fontos útkereszteződésénél fekszik. Felvinc Aranyosszék főhelye volt és már a székelyek odatelepedése előtt fontos település. A XV. század végén készen áll a középkori magyar város. Mályusz szerint Magyarország területén számos olyan, már a középkorban fejlődésnek indult városi képződmény volt, amelyek, ha fejlődésüket a török nem akadályozza, hamarosan elérik az európai városok színvonalát. A Szombathelytől Csongrádig, Pécstől Egerig, Veszprémtől Sátoraljaújhelyig tartó hosszú sorban szerepel Miskolc, Debrecen, Keszthely, Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös stb. Csak tájegységek, társadalmi szerkezet, településforma, népi hovatartozás és sajátos helyi adottságok szempontjából beszélhetünk különböző várostípusokról. Mások a Dunántúl, a Tiszántúl, a Felvidék, az Alföld, Dél-Magyarország és Erdély várostípusai. Éles vonásokkal különülnek el a városok gazdasági, társadalmi, anyanyelvi és jogi típusai is. E tényezőkön kívül a helyi adottságok is más-más vonásokat írtak a hegyvidéki, síkvidéki és peremváros arculatára. Más az ősi város, a faluból fejlődött és alapított város, a fallal körülvett és az erődítetlen város, a bányaváros és ipari város, az erdélyi székely és magyar város településformája és társadalmi szerkezete. Hozzávetőleges számítás szerint az Anjoukorban 700-ra, a XV. század végén 800-ra teszik a városszerű települések számát. Szabó István szerint, Erdélyt is beleszámítva, 900...950-re tehető azoknak a helységeknek a száma, amelyek a középkori Magyarországon városoknak neveztetnek és városjoggal élnek. Lélekszámúk átlag 500...600 volt. Ez azt jelenti, hogy a jobbágyság 16...20%-a mezővárosban élt. Városaink a nyugat-európai városokhoz képest kicsinyek voltak. Fügedi Erik számításai szerint a XV. században Kolozsvárnak (1453) 5000...5200, Pozsonynak (1434) 4400...4800, Kassának (1480) 4200, Bártfának (1435) 3500, Sopronnak (1458) 3500, Eperjesnek (1428) 2000 lakosa volt. A XV. század végén Budának 800 lakosa volt, körülbelül ugyanekkora lehetett Pest városa is. A nagyobb városok lakossága összesen 80 000 lelket számlált. Tehát az ország lakosságának csak 2%-a élt városban. Összefüggő városhálózat nem alakult ki, de a közös gazdasági érdekek már Zsigmond alatt szorosabb kapcsolatot hoznak létre egyes városok között. Ilyen a 7, ún. alsó-magyarországi város szövetsége: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Bélabánya, Libetbánya és Újbánya között. Alsó-magyarországinak azért nevezték őket, mert a Garam folyón innen vannak. Ehhez hasonló volt a7felső-magyarországi bányaváros szövetsége: Gölnicbánya, Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászóbánya. Telkibánya, Rozsnyóbánya és Igló között. A Nyugat-Európában létrejött nagy városszövetségre emlékeztető szervezkedés volt az ún. 5 város szövetsége: Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben között. E városok a tárnoki és
