Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
I. Városaink kialakulása és fejlődése
a városokra támaszkodik. Megvédi őket a földesúri önkénnyel és a megyei hatalmaskodással szemben. Egyes városoknak új kiváltságot adott, másoknak a régi kiváltságait megerősítette. Különösen sok hasznát látták gondoskodásának Beszterce, Pozsony, Kőszeg, Kassa, Kisszeben, Sopron és szülővárosa Kolozsvár. A királyok városfejlesztő politikájával szemben áll az egyház városellenessége. Ez olyan helyeken nyilvánult meg, ahol a városiasodással kapcsolatos királyi és egyházi érdekek közvetlenül ütköztek össze. Ez történt a püspöki székhelyű megyei várak esetében, amelyek a XIII. században egymástól jogilag különálló településekből álltak. Esztergom polgári hatóság alatti egyesítése az érsek és a káptalan ellenkező magatartása miatt nem sikerült. Előbb a királyi város adója az érsek kezére jut, majd 1502-ben zálogbavétel útján maga a város is, amely ezzei gyakorlatilag földesúri hatalom alá került. Hasonló folyamat ment végbe Győrött is, ahol a római Arrabona romjain emelkedett a székesegyház és alatta terült el a királyi vár tarka összetételű népességével. A tatárjárás után a magaslaton a püspök és a káptalan gyakorolt földesúri fennhatóságot, s magában a polgárvárosban is a káptalan bíráskodott ott élő népei fölött. A városi joghatóság később sem terjedt ki a püspöki és káptalani alattvalókra. A XV. század közepén a káptalan földesúri tulajdonába kerül a polgárváros. Veszprém-ben ki sem alakulhatott a szabad város, mert Károly Róbert 1313-ban a veszprémi püspöknek adományozta a megyei várat és a hozzátartozó népeket, ami elvágta az útját a szétszórt váraljai települések egyesülésének. Egyházi hatás alatt állottak azok a megyei várak is, amelyek nagyhatalmú kolostorokkal állottak kapcsolatban. Zalaváron a városi fejlődés el sem indulhatott, mert a várat az ottani apátság már a tatárjárás után birtokba vette. így Somogyváron és Vasváron a királyi várból ,,hospes”-telep és „civitas” lett, de mellettük ott volt a káptalani település. A városiasodással együtt járt a városkép és a jogi szervezet tovább bontakozása. A funkcióváltozások kifejezésre jutottak a város társadalmi szerkezetében és alaprajzában is. A különböző funkciók székházai a város belterületén, a városmagban foglalnak helyet. A jogi szervezet alapjai a kiváltságlevélben vannak lefektetve. A teljesjogú város ezt a királytól kapja, a mezővárosnak földesurától kellett elnyernie. Nem egyszerre és nem egyforma tartalommal jutnak városaink a jogi elismeréshez. Az előlegezett privilégium magában még nem indítja meg a városfejlődést. Különbség volt a civitas és oppidum, az ősi és alapított város, a hazai és a külföldről jött nép szabadsága között. Hazai városaink szívós kitartással lépésről-lépésre egészítik ki a városjogukat. A hospeslakosság engedélyt kap magával hozott szokásai gyakorlására. A termelőerők gyarapodásának fontos tényezője volt a bányaművelés. Már IV. Bélának különös gondja volt a pénzügyi szempontból fontos bányavárosok megerősítésére és fejlesztésére. A XIII. század második felében költözik be a hospeslakosság a német jog kiváltságával a Garam-vidéki bányavárosokba: Besztercebányára, Körmöcbányára és Selmecbányára. Virágzó bányaművelés színhelyei: Nagybánya, Felsőbánya, Igló, Rozsnyó, Telkibánya, Szomolnok, Radna, Abrudbánya, Zalatna. Legtöbbjükben egyaránt bányásztak aranyat, ezüstöt és rezet. Mindhárom jelentős cikk volt az európai piacon. A Szepes Gömöri Erchegység rezének fő kiviteli útja Lőcsén, Késmárkon, Krakkón át vitt Közép-Németország és Flandria felé. A sóbányászat főleg a hazai szükségletet látta el. Központjai: Torda, Dés, Szék, Vízakna, Parajd, később Aknaszlatina, Sóvár. A sószállítás és 19
