Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
döntően meghatározzák a városkülsőt. Véglegesen egyik stílus sem vette birtokába a magyar városképet. Városainkban megvolt az alkalmasság különböző formanyelvek befogadására. Pl. Gyulafehérvár az egész magyar művészetet végigélte, Kolozsvár piaca kincsesháza az egymást követő stílusok emlékeinek. A korai román stílusban épült templomaink formaképzése és alaprajzi elrendezése a XIII. században helyt ad az ún. átmeneti stílusnak: román alaprajz, gót felépítmény, amelynek Magyarországi változatait az építészettörténet magyar provinciális stílusnak nevezi. Ezt az átmeneti stílust korabeli műemlékeink közül leghívebben a zsámbéki templom őrzi. A templom építői a francia premontrei rend tagjai voltak. Az I. István korabeli templomainkat itáliai mesterek építik az ottani bazilikás stílus hagyományai szerint. Az I. István által emeltetett püspöki templomok: Esztergom, Nagyszombat, Pécs, Gyulafehérvár, Székesfehérvár, Veszprém stb. közül viszonylag épségben, illetve kellő műtörténeti tudással restaurálva mindössze csak kettő: Pécs és Gyulafehérvár maradt fenn. Az I. István korabeli bazilikák nyomán a XII. és XIII. században alakul ki az említett magyar provinciális stílus, amelyet a gót (francia csúcsíves) stílus követ. A hazánkban aránylag hoszszabb ideig (Erdélyben még tovább) alkalmazott gót stílus részben az eredeti forrásból, Franciaországból, részben Németországból és Ausztriából került hozzánk, amíg az erdélyi gót stílus angol eredetű. Kolozsvár és Gyulafehérvár egész akkori arculatát jellemzik az angol Early English, Dekorated, Tudor stb. angol gótikus stílus változatok. Kivételt jelentenek a szász városok (Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Medgyes), amelyek szívós őrzői voltak eredeti hazájuk román és gót formakincseinek. Ez a bevándorláson kívül az állandó érintkezésnek is tulajdonítható. Egyik legszebb angolgót építészeti emlékünk a nyírbátori (ma református) templom, amelynek boltozata ma is teljesen ép. A francia befolyás legszebb emléke a csütörtökhelyi templom, a legmonumentálisabb a kassai dóm. Ezek a monumentális épületek szolgáltak mintájául városaink profán épületeinek, amelyeket a gazdagodó polgárság emeltetett. Legmeggyőzőbb példája ennek a Zsigmond korabeli Budavár. A város számos főúri és polgári lakóházának értékes és eredeti gótikája csak a legutolsó várostrom után került napvilágra. Az aknarobbanások ugyanis a XVII. és XVIII. század barokkkori vakolatrétegeit lehántották. A gótika után következő reneszánsz minden más európai országot megelőzően került hazánkba. Mátyás király nagyobbította és fejlesztette a Zsigmond korabeli palotát, de a behívott olasz mesterek már reneszánsz stílusban építették. Ezzel mintegy 81 évvel előzték meg a szomszédos Ausztriát. Ez a stílus terjedt el a török hódoltság által nem érintett városainkban (Sopron, Vasvár, Szentgotthárd, Győr) és főképpen a felvidéken Pozsonytól Kassáig. Legszebb reneszánsz városképeink a szepességi városokban találhatók, amelyek azonban már lengyel hatás alatt fejlődnek; műtörténeti elnevezésük: felvidéki pártázatos reneszánsz. Eperjesen a főutca házai ma is teljesen épek. Ehhez hasonló városképet adnak Kassa egyes részei, Lőcse, Bártfa, Késmárk és Igló, a bányavárosok közül Selmec és Bélabánya, Besztercebánya és Körmöcbánya. A későbbi történelmi stílusok: a barokk, rokokó, empire, a neoklasszicizmus, végül a XIX. század második felének eklektikus építkezése erősen befolyásolta az említett városok mai megjelenését. Erdélyben maradt meg legtovább a gótika, mert az angol gótika itt vert mélyebb gyökereket. A műtörténet ezt a stílust erdélyi gótikának vagy Báthory-stílusnak nevezi. A reneszánsz
