Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
építészet renaissance utánzásától ekkor szakadt el a hazai architektúrában Lechner Ödön. Nálunk ő alkalmazta először épülettervezéseihez az acélt, az üveget és az építészeti kerámiai anyagot. Ez utóbbit különösen a nemzeti stílus kialakítására való törekvései közben használta fel előszeretettel. Ennek a Zsolnay építészeti kerámiával dolgozó, nemzeti jelleget kereső stílusnak legkiemelkedőbb emléke a budapesti Postatakarékpénztár székháza, amelynek homlokzatát Zsolnay épületkerámia borítja. A nehéz kerámiai áruival a Zsolnay-gyár nem állt meg a belső piacon. Most már nemcsak díszműáruival, hanem a pyrogranittal is nagyobb piacra tört. Zsolnay Miklós kihasználta gyárának apja találmányai révén e cikkben is biztosított fölényét, megkezdte az osztrák és cseh iparral a harcot az egész Monarchia piacáért. Bécsben a Poliklinika homlokzata, a Hotel Zacher 1, a Hotel Krantz belseje, a Stadtpark vázái, Karlsbadban és Marienbadban a fürdőépítkezések, Csemovitzban egy palota tanúskodnak ezen előretörés mellett. Zsolnay Miklós a gyárossá vált családnak második nemzedéke volt, aki az imperializmus korában dolgozott. Nem elégedett meg azokkal a piacokkal, ahol súlyos küzdelmek árán tudott csak előretörni. Neki új piac kellett. Olyan piac, ahova másokat megelőzve gyártmányaival elsőnek hatol be, és egyedül arat. Őt is, mint az egész osztrák-magyar imperializmust, a Balkán lehetőségei csábították. Ennek a számításnak, ennek a — mondhatjuk — üzleti politikának első megnyilatkozása volt, hogy ő vetette fel és ő népszerűsítette „az egész Dunántúlt és Szlavóniát felölelőleg rendezendő általános kiállítás eszméjét.”38 Ebből született meg az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás. Vállalta a kiállítás rendezőbizottságának elnökségét, és mindent megtett ennek sikere érdekében. Boszniából és Hercegovinából érkezett is egy küldöttség a kiállításra, hogy Pécsett kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen.39 A Balkán gazdasági feltárásának és kiaknázásának gondolata már a nagy tétekben számoló kapitalistára vallanak. Erreth János pécsi főispán hivatalba léptekor beharangozta, hogy felveszi a harcot „a város rákfenéje, Pécs közlekedésügyi elmaradottsága” ellen. Hamarosan felmerült a Pécset Boszna-Broddal összekötő vasútvonal megépítésének gondolata. A Pécs-eszéki vonal Dáljáig való meghosszabbítását értették ezalatt. Dáljánál 38 Idézet saját szavaiból, Pécsi Közlevéltár — Pécs város jegyzőkönyve: 251—23 975/1905; 23 975/1905. 39 Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. Pécsi Irodalmi és Könyvkiadó. 250. old. 139
