Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Gáspár László: A nagyfeszültségű vasútvillamosítási rendszer
úttörő rendszerét. (A vasút első mozdonyát 1.- XX. képtábla, 3.) Maga Arno professzor, a villamosított vonalat átvevő műszaki bizottság elnöke sem takarékoskodott elismerésével: «A tapasztalt eredmények valóban csodálatraméltó haladást jelentenek» — állapította meg. A Valtellina-vasút villamosításával elért eredmények a legvérmesebb várakozásokat is messze felülmúlták, mégpedig nemcsak forgalmi és műszaki, hanem gazdaságossági szempontból is. A nagy siker arra késztette az olasz kormányt, hogy a főbb vasútvonalak államosítása után több fontos vonal villamosításánál is Kandó nagyfeszültségű, háromfázisú rendszerét vezesse be, amely csakhamar «olasz rendszer» néven vált ismertté a világon, holott minden porcikájában magyar mérnökök munkáját dicséri. Kandó mellett és vezetésével ugyanis Korbuly. Károly, Korbuly Sándor, Tóth László, Mechwart Hugó, Pöschl Imre és Verebély László is tevékenyen részt vettek kidolgozásában. Időközben a Ganz-gyár a Magyar Általános Hitelbank kezébe került , és a tőkések akadékoskodása, profitéhsége miatt Mechwart András visszavonult a gyár vezetésétől; 1905-ben Kandó Kálmán is búcsút mondott a gyárnak. Ekkor alakult meg a Societa Italiana Westinghouse, és a genovai öböl partvidékén hatalmas üzemet létesített villanymozdonyok gyártására. Kizárólag háromfázisú mozdonyok gyártását vette programjába, és érthetően az «olasz rendszer atyját», Kandó Kálmánt igyekezett megnyerni a gyár műszaki vezetésére. Miután Kandó biztosítva látta a rendszere további kifejlesztéséhez szükséges anyagi lehetőségeket, elfogadta az olasz Westinghouse-társaság ajánlatát. A gyár — a vasútvillamosítás Európa-szerte megnyilvánuló fellendülésének hatására — fennállásának első tíz esztendejében 800 villanymozdonyt gyártott. Kandó tervei alapján két fő mozdonytípip't fejlesztett ki: az egyiket nehéz tehervonatok és hegyi személyvonatok céljaira, a másikat síkvidéki pályák gyors- és személyvonati forgalmának lebonyolítására. Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Olaszországban a háromfázisú vasútvonalak hossza már jóval meghaladta az ezer kilométert, és újabb vonalak villamosítása volt folyamatban. Amikor 1915-ben már bizonyosnak látszott, hogy Olaszország hadat üzen az osztrák-magyar monarchiának, Kandó hazatért. Két évvel később a Ganz-gyár műszaki igazgatója lett, és így lehetősége nyílt arra, hogy továbbfejlessze vasútvillamosítási eredményeit. Közben ugyanis külföldön nagyfeszültségű egyenárammal, valamint egyfázisú váltóárammal is elértek bizonyos eredményeket. Kandó azonban kimutatta, hogy a háromfázisú 96
