Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
készületekben is. „Miután tudakozódtam Bercsényi tábornoktól seregének helyzete és élelmezése iránt, melléje adtam Lemaire mérnök brigadérost, akivel már felderítettem a táboromtól nem messze fekvő Esztergom várát. Már akkor elhatároztam, hogy előkészítem e vár ostromát. Megparancsoltam e mérnöknek, hogy vizsgálja meg Lipótvár környékét, rekessze el gátakkal a Dudvág nevű kis patakot, emeltessen a patak és a Vág között egy erős sáncot, védelmére állítson fel a folyó innenső partján erős ütegállást, vizsgálja meg a Dudvág gázlóit, és ne csak a vizek áradására számítson, hanem készíttessen zárt sáncokat. Ez kellő időben elkészült és jól is csinálták" - írta Rákóczi az emlékirataiban. (Vallomások, emlékiratok. 293., 336., 337.) Az említett visszaemlékezésben más francia mérnökök nevei is szerepelnek: De Riviere (dö rivjer), Barsonville, Saint-Just, ... stb. La Moth (la mot) ezredes is szerzett némi jártasságot a hadmérnöki tudományban mint Vauban (voba(n)) marsall segédtiszteje. De la Motte (dö la mott) volt az, aki a tüzérség és a hadiipar problémáiról Rákóczihoz benyújtott memorandumában országosan két hadszertár felállítását javasolta, az egyiket Kassán, a másikat pedig Munkácson. Ehhez járult a Fejedelem javaslatában a harmadik hadszertár, a dunántúli és Vág vidéki hadműveletek miatt az érsekújvári centrum. De la Motte fontosnak tartotta a besztercebányai hadiipari központ termelőtevékenységének megőrzését, de véleménye szerint Besztercebánya nehezebb megvédhetősége miatt országos hadszertár létesítését ott nem javasolta. A De la Motte-féle memorandum éveken át a kuruc hadiipari szervezet alapjául szolgált - Rákóczi erre építve adta ki rendelkezéseit. A fegyvergyártásban bizonyos „szabványosítási", egységesítési törekvéseket fejezett ki az az igény, hogy „csak a fejedelem által jóváhagyott műszaki rajzok alapján lehessen hadianyagot gyártani". (Heckenast 1959. 82., 83.) Lemaire-hez hasonlóan Damoiseau (damoazó) is mérnök brigadéros volt. O tervezte meg Rákóczi számára Munkács várhegyének szabályos hétszögű védőművel való körülvételét. A jól védhető Munkács egy síkság közepén emelkedő, csak kevés földdel takart meredek sziklára épült. Itt, Munkácson hozatta létre a fejedelem 1 706-ban azt a manufaktúrát, amely a hadsereg számára állította elő az olyannyira fontos katonaposztót. Damoiseau-t Des Alleurs márki, a francia király hadseregének altábornagya (1709- től törökországi követ) hozta magyar földre, és vezényelte Forgách gróf táborába. Damoiseau-nak többek között Medgyes ostromának műszaki irányítása lett a feladata. A brigadéros jól képzett mérnök lehetett, mert Rákóczi is megjegyezte, hogy Medgyest könnyebben is bevehették volna, ha az ütegek elhelyezésében Forgách hallgatott volna Damoiseau tanácsaira. De nem így történt, és bár Medgyest hosszú és gyilkos harc árán mégis bevették, a gróf és a mérnök közötti nézeteltérés miatt ez utóbbi kérte visszahívását a szolgálatból. (Emlékiratok. 160.) Nem ez volt az egyetlen eset, amkor a hadvezetés és a mérnöki szakértelem egymással ellentétbe került. Rákóczi a félszemű Bottyán tábornokkal kapcsolatban jegyezte meg a következőket. „Úgy mellesleg foglalkozott erődítéssel is, és sajnos azt hitte, ért 121
