Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bláthy Ottó Titusz
helyes és egyszerű megoldást. Ennek jellemző példájaként mondja el Mándi annak a feladatnak: ,,mi a köbtartalma annak a testnek, amely két azonos átmérőjű és egymást derékszög alatt átható henger esetében a két hengerrel közös?” a megoldását. Többen megoldották másnapra, több-kevesebb differenciál- és integrálszámítás segítségével. Amikor Bláthynak elmondták a feladatot, alig ötpercnyi gondolkodás után rá vágta az eredményt: ha a hengerátmérő=D, a kérdéses test köbtartalma=2/3D3. A gondolatmenete, amellyel ilyen gyorsan jutott a helyes eredményre, a következő volt: Ha a két hengert fekvő keresztnek képzeljük, a közös test elül- és oldalnézete kör, felülnézete és minden vízszintes metszete pedig a kör köré írt négyzet. Tehát a közös test köbtartalma úgy viszonylik a gömbéhez, mint a négyzet területe a beleírt 71 köréhez, vagyis arányuk 4:jr. A gömb köbtartalma — • D3, tehát a közös testé = ^-D3. (443., 456. p.) Utolsó éveinek egyik reggelén elmondta vele 40 éven át együtt dolgozó hűséges munkatársának, Szoyka Sándornak, hogy előző éjjel sokáig nem tudott elaludni és ezalatt fejben kiszámította a számok nn hatványértékeit, úgy mint 22=4, 33=27, 44=256, 55=3125 stb., egészen 1212-ig. Ezeket papírszeletre felírva átadta munkatársának azzal, hogy kérdezze őt ki, mert kíváncsi, jól működik-e még emlékezőtehetsége. A „vizsga” hibátlanul sikerült; a kiszámított értékeket tetszőleges sorrendben is hiba nélkül elmondta. Másnap pedig szinte gyerekes örömmel újságolta, hogy már a 1313 is megvan. Páratlan emlékezőtehetségével a szakfolyóiratokban megjelent közlemények időpontját és a bennük közölt adatokat éppen úgy elraktározta, mint ahogy a több évtizeddel azelőtt készített nagyobb gépeinek úgyszólván minden fontosabb adatát. Sokat olvasott, gyprsan megtalálta a lényeget, a felesleges „körítés” legtöbbször már nem érdekelte. Irodalmi műveltségét elősegítette sokrétű nyelvismerete. Fiatalabb korában nagy kedvelője volt a kerékpározás sportjának. Az autó megjelenése előtt jól ismertek voltak Buda utcáin a magatervezte különleges, közvetlen hajtású nagy hajtottkerék átmérőjű, majd később a fogaskerekes, nagyáttételű kerékpárjai. Egy időben nagy gyűjteménye volt a legkülönbözőbb típusú kerékpárokból. Bejárta Olaszországot, Ausztriát és Boszniát kerékpáron. Az autó megjelenésekor az autósport felé fordult érdeklődése és egészen idős koráig, amíg éles látása meg nem romlott, szenvedélyes gépkocsivezető volt. Mint az akkori Autóklub alelnöke, rendszeresen résztvett a gépkocsiversenyek bíráló bizottságaiban. Járművein igen sokat utazott, főképpen Olaszországban, amit „úgy ismert, mint a tenyerét”. Egy alkalommal, halála előtt néhány évvel, amikor a gépszerkesztés nagytermében utazásairól beszélt, azt a kérdést tettem föl Bláthynak, ült-e repülőgépen. „Nem”, felelte, „de nem is akarok; nem érdekel a repülés, az már nem nekem való”. „Pedig nagy élvezet a felhők közül lenézni a Földre, mint egy 373
