Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
ban nyitott műtermet, Heller József lehetett. (Országos nagy képes naptár 1861-dik évre. 1860: 19.) Idézhetjük Hlaváts Péter, Kertbeny Károly, Ruttkayné Kossuth Lujza, vagy Kossuth Lajos, Barabás Miklós, illetve Prinzholz litográfiái után készült dagerrotíp-arcképeit, illetve a Benedek-, a Csuday-, a Posewitz-családok (ez utóbbi nyolc ember) csoportképeit, amelyeknek készítőit nem ismerjük. Valamennyi a MNMTF tulajdonában. [53] Tárgymutató a Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának az Országos Képzőművészeti Társulat Műcsarnokában 1890-ben rendezett műkedvelő-fotográfiai kiállításához. Budapest, 1890:19. Biczó Géza rajza az eredeti alapján. Vasárnapi Újság, 1890:1. Der Spiegel, 5 Juni 1847: 820. Petőfi arcképét egyesek Strelisky Lipótnak tulajdonítják. (.A magyar fényképészet nagyjai. Magyar Fényképész, 1939: 5: 9. Fejős Imre: A fényképezés feltalálása. Magyar dagerrotípisták. Totó, 1954: 6: 1.) Streliskyről sok, ellenőrizhetetlen adat kering. Lyka Károly szerint Lengyelországból vándorolt be a század első harmadában, és 1843-ban kezdett fényképezni. (Magyar művészet 1800- 1856: 493.) Aranyműves inasként „Laczkó ezüstművesnél dolgozott, és az 1844-ben Pestre látogató Daguerre mellé, aki az akkori Palatínus (Nádor) szállóban helyezkedett el, beosztották az ezüstlemezeket csiszolni. így tanulta ki a mesterséget." (Ä magyar fényképészet nagyjai. Magyar Fényképész, 1939: 5: 9.) Bizonyos, hogy Daguerre sosem járt Magyarországon. 1844-ben már Párizs mellett, Bry-sur-Mame-ban élt, és csak nagy ritkán látogatott be a fővárosba. (Szilágyi Gábor: Daguerre. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987.) [54] „Petőfi Sándor. (Egy 1847-diki daguerrotyp kép után.)" Vasárnapi Újság, 1869:1-2; 1874: 444. Klösz Györgynek az eredeti dagerrotípiáról készült másolatát a Köszöni belső borítója közli. (1879:1.) A róla színes nyersanyagra készült, legújabb változat a Leletek a magyar fotográfia történetéből című kötet első tábláján látható. (Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1984.) [55] Kertbeny, i.m.: 18, 21-22. [56] Kankowszky Ervin: A magyar fényképezés lovagkora. Fotóélet, 1943: 44. [57] A kép hátlapjának tanúsága szerint. A Budapesti Történeti Múzeum tulajdonában. Batthyány Lajos, Bem József és a 48-as tisztek portréit a MNMTF őrzi. „Görgei Artur. 1849-ki daguerreotyp kép után" készült portréját a Képek Budavár ostromáról című cikke illusztrációja gyanánt közölte a Vasárnapi Újság (1893: 352). [58] Arczképcsoport az 1848/49-ki magyar táborból. Vasárnapi Újság, 1893: 85. [59] Kiss József: A magyar fényképészet múltja. Magyar Fotográfia, 1925: 24: 6-7. [60] Engin Cizgen török történész közlése. [61] „ [...] a Pozsonyi Photo-Club II. művészi fényképkiállitásán (mutatták be) azt a 12 darab eredeti daguerrotípiát [...], melyek az első pozsonyi fényképész (: Abrachamovits Ferenc) műtermében készültek [...]." (A Fény, 1914: 28, 39.) Kiss József: A magyar fényképészet múltja. Magyar Fotográfia, 1926:13: 4. Mezey Lajos feleségéről készült dagerrotípiája 1852-ből. A MNMTF birtokában. [62] Photographie auf Metallplatten. „Gyakorlati tanácsok. Fényképek fémlemezre 5-9 másodpercz alatt, Franciaországban, Eszak-Amerikában próbára tett legújabb módszer szerint. Francziából Gros báró alapján 125 oldalon." Pesth, 1851. [63] Kézikönyv fényképészek és műkedvelők számára. Poldini, Pest, 1863: 33. [64] 1859-ben még akadtak a fővárosban, akik dagerrotípizáltak, de már fotografáltak is (azaz papírra dolgoztak), mint például Heller József, Kawalky Lajos, Strelisky Lipót. (Pester Lloyd Kalender für das Jahr 1859. Pesth, 1859: 81.)
