Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
96 értékesítés mindenki számára meg van enged\'e, csupán vagyoni ellenérlékben kell részesíteni a szerző jogutódát. Ennek a rendszernek kétségtelenül van előnye a közművelődés szempontjából, mégis kívánatosabbnak mutatkozott megőrizni az összhangot a berni Unióhoz tartozó államok többségével. Nem változtatott a javaslat végül az oltalmi idő mai rendszerén más vonatkozásban sem. így nem létesítette a szerzői jog reformjára irányuló törekvések során domaine public payant néven szereplő intézményt, melynek lényege az, hogy a rendes oltalmi idő eltelte után újabb oltalmi idő kezdődik, melynek folyamán az alkotás szabaddá válik ugyan, de nem az egyesek számára, hanem csupán a köz számára. Az erre vonatkozó törekvések érleimében az alkotás haszna ebben az időszakban a közérdeket szolgálná, így különösen írók és művészek anyagi támogatásának alakjában. A külföldi törvényhozás /körében van is példa ily szabályozásra. így az 1926. évi olasz szerzői jogi törvény 31. cikkében, mely zenei és más alkotások előadása tekintetében időbeli korlátozás nélkül mondja ki azt a szabályt, hogy a nyers bevételnek egy bizonyos részét az államnak kell juttatni. Kiegészíti ezt a rendelkezést a 35. cikknek az a rendelkezése, mely szerint az állami költségvetésbe az ott meghatározott összeget kell felvenni a közművelődés és az ipar szempontjából nagyértékű alkotások létrejövetelé'nek előmozdítására. Bár e szabályozás célszerűsége mellett lehet érveket felhozni, a javaslat mégsem lépett erre az útra, már azért sem, mert a régebbi alkotások értékesítését a szóbanlevő rendszer megnehezítené, ez pedig az irodalmi és művészeti hagyományok elhanyagolására vezethetne. A védelmi idő tekintetében az egyes rendelkezéseket illetően a következőkre keil utalni: Az az elv, hogy a szerzőnek vagyoni érdekű joga a szerző halálát követő ötven évéé! hosszabb ideig rendszerint nem gyakorolható, megfelel az 1921 : LIV. te. 11. §-ának. Külön kiemeli a javaslat, hogy ez a rendelkezés átruházás esetére is szól, úgyszintén — mint az 1921 : LIV. te. 14. §-a is kimondja — arra az esetre is, ha az alkotás a szerző halála után került nyilvánosságra. Ennek kimondása a teljesség kedvéért történt s összhangban van a javaslat rendszerével', mely szerint az átruházás lényegileg a szerző jogának korlátozása, úgy hogy világosság kedvéért is kívánatos az oltalmi időről átruházás esetére kifejezetten rendelkezni. Másfelől a nyilvánosságrahozatalnak a javaslat szerint nagy jelentőségére tekintve, ebben az irányban is célszerű a kifejezett rendelkezés. Erről egyébként a 47. § kapcsán még lesz szó. A hatályos szerzői jognak felel meg (1921 : LIV. te. 12. § első bekezdése) a javaslat 45. §-ának második bekezdésében foglalt az a számítási elv is, hogy abban az esetben, ha az alkotást több szerzőtárs hozta létre, a védelmi idő kezdőpontja annak a szerzőtársnak halála — illetőleg a javaslat 50. §-a értelmében halálozási éve —, aki a többit túlélte. Az 1921 : LIV. te. 14. §-a második bekezdésének felel meg lényegileg a javaslat 46. §-ában foglalt az a szabály, hogy abban az esetben, ha az alkotást a szerző halálától számított negyvenöt év eltelte után, de ötven éven belül hozzák nyilvánosságra, ettől az időtől számított öt éven át részesül védelemben. Lényegesen eltér azonban a két rendelkezés abban, hogy míg a hatályos szerzői) jog a megjelenést tekinti irányadónak, addig a javaslat a nyilvánosságrahozatalt tekinti az öt évi határidő számításának kezdőpontjául, természetesen a javaslat 50. §-ában foglalt szabálynak megfelelően. A szóbanlevő eltérés indokairól alább lesz szó. A 47. §-höz. Lényegileg az 1921 : LIV, te. 13. §-ának felel meg az a rendélkezés, mely szerint álnév alatt vagy pedig a szerző — valódi vagy közismert írói (művészi) — nevének kitétele A védelmi idő általában. A 45. §-hoz. Meghosszabbított védelmi idő. A 46. §-hoz. A nyilvánosságra hozataltól számított védelmi idő.
